Németh László nem tollforgatóként, hanem orvosként kezdte a pályáját, és sokak szerint ez egész életművén nyomot hagyott. A jó diagnoszta éles tekintetével foglalkozott a magyar élet legkülönbözőbb jelenségeivel. Realizmus jellemezte prózáját, de nem tört a legmodernebb irányzatok felé: tudatos munkával alakította ki saját stílusát, amelyben otthonosan mozgott. Tudatregény típusú, reflexív írásait nagyfokú fegyelmezettség, a gondolatok és a cselekmény szintézise jellemzik. Nem csoda, hogy életműve a mai napig rendkívül megosztó: az olvasók és az irodalomtörténészek között egyaránt szép számmal akadnak rajongói, de vannak olyanok is, akik nehezen tudnak azonosulni a munkáival.
Ady Endre utolsó verseskötete, A halottak élén nagy hatást gyakorolt rá kamaszként, de a görög drámákat is előszeretettel tanulmányozta. Mindig tanító célzattal írt, a pedagógiai szándék áthatja egész életművét. Nála a művészet nem csupán gyönyörködtet, hanem a személyiség, illetve a közösség nevelését is szolgálja. Bár 1925 decemberében a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert, a szerkesztőséggel nem volt konfliktusmentes a kapcsolata, többek közt Babitscsal is szembekerült. 1930-ban a Baumgarten-díjat a Nyugat-mecénás Hatvany Lajos ellene folytatott támadása miatt adta vissza. Élénk, érdeklődő szelleme sokfelé elszólította: az írás mellett folytatta orvosi munkáját, de volt görög szakos bölcsész, újságíró, szerkesztő, sőt a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának irányítója is.
A német megszállás alatt 1944-től Felsőgödön, majd Budapesten élt. Miután a szovjetek elfoglalták Budapestet, családjával együtt Békésre költözött. Ezt követően óraadó tanárként dolgozott a hódmezővásárhelyi főgimnáziumban. Magyar irodalomtörténetet és több más tantárgyat, például matematikát is tanított. 1952-ben Lev Tolsztoj Anna Kareninájának fordításáért József Attila-díjjal tüntették ki. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, a kitüntetés összegét a gimnázium könyvtárának ajándékozta. Utolsó alkotói korszakában a Tihanyhoz tartozó Sajkodon rendezte be írói műhelyét. A települést második otthonának tekintette, és nagyon szerette, mert itáliai emlékeket idézett benne. Egy alkalommal így írt róla: „A Balaton innét még ősszel is olyan, mint egy olasz öböl: a Fonyódi-hegy és a Badacsony közt mintha tengerre lebegnének a vitorlások.”
Németh László kissé magányos Don Quijote maradt korának irodalmi körében. Hőseinek is gyakran az a tragédiája, hogy a közösségért próbálnak élni, de a közösségben nem tudják saját eszméiket megvalósítani. 1969-ben még megérhette, hogy a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát. 1975. március 3-án hunyt el. Születésének 125. évfordulójára A Németh László-ügyirat címmel készült zenés-irodalmi előadás, melyet a Művészetek Palotájában mutatnak be.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Századfordító magyarok Németh Lászlóról szóló portréműsorát az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/5vuwrEDn
Borítókép: Az író sajkodi háza teraszán Készítette: Molnár Edit. Tulajdonos: MTI Rt. Fotószerkesztőség
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 338 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál. Jó böngészést kívánunk!