Száz éve, 1925. május 14-én született Nemeskürty István Kossuth-nagydíjas, Széchenyi- és József Attila-díjas irodalom- és filmtörténész, író, a Corvin-lánc kitüntetettje. Budapesten látta meg a napvilágot, apja hivatásos katona volt. Ő maga is ezt a pályát választotta, mert apja nyomdokaiba akart lépni. Tízévesen lett a pécsi kadétiskola növendéke, 1943–1944-ben a Ludovika Akadémia hallgatója volt. 1945-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) magyar–olasz–művészettörténet szakára iratkozott be, első írásai 1947-től a Vigilia című katolikus folyóiratban jelentek meg. Egész életében elkötelezett hívő embernek vallotta magát.
Diplomájának megszerzése után, 1950-től Budapesten tanított (egy ideig Pilinszky Jánossal együtt), 1956-tól a Magvető Könyvkiadónál volt szerkesztő. A film világa iránt érdeklődő Nemeskürtyt 1959-ben a Híradó és Dokumentumfilmgyár dramaturgiai vezetőjének nevezték ki, 1961-től filmtörténetet oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1963-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) stúdióvezetője, 1972-től a Budapest Filmstúdió, 1984-től a Magyar Filmintézet igazgatója volt 1987-es nyugdíjba vonulásáig. Majdnem három évtizeden át foglalkozott filmgyártással, irányítása alatt csaknem 160 magyar nagyjátékfilm készült el, és több mint 30 elsőfilmes alkotó indulhatott útjára. A rendszerváltozás időszakában, 1990 januárja és áprilisa között a Magyar Televízió elnöki tisztét töltötte be, emellett különféle társadalmi szervezetekben viselt magas tisztségeket. A ’90-es években elnöke volt többek között az egyetemi és főiskolai oktatók kamarájának, a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak, a nemzeti etnikai kisebbségi és a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának. 1993–1995 között a Magyar Írókamara elnöki tisztét is betöltötte, 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011-től tiszteletbeli tagja, 1996-tól a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK) tiszteletbeli elnöke volt. 1998 és 2001 között kormánybiztosként a millenniumi ünnepségek szervezését irányította, munkáját a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével ismerték el. 2001-ben vehette át az újjáalapított Corvin-láncot.
1957-ben az irodalomtudomány kandidátusa, 1966-ban doktora lett, 1979-től egyetemi tanár volt. Munkásságának fő területe a 16. és 17. századi magyar irodalomtörténet, valamint a 20. századi magyar filmtörténet. Termékeny íróként több mint 50 kötet szerzője volt. Ismertségét igazán a hazaszeretet, a nemzeti lelkiismeret és felelősség kérdését boncolgató történelmi, kultúrtörténeti könyveinek köszönhette, amelyekben a megszokottnál sokkal őszintébben és mélyebben tárt fel bizonyos történelmi helyzeteket, személyeket. 1966-ban nagy vitákat kavart Ez történt Mohács után című munkája, amely az 1526-os mohácsi csata és Buda 1541-es török kézre kerülése közti időszakot vizsgálta. 1972-ben jelent meg a Requiem egy hadseregért című könyve, amely a második világháborúban a Don-kanyarnál harcoló 2. magyar hadsereg tragikus sorsát dolgozta fel.
A hetvenes években kötete jelent meg Dózsa Györgyről, a magyar történelem legjelentősebb parasztháborújának vezéréről, az 1848–49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc hőseiről, kor- és életrajzot adott közre első európai rangú, magyar nyelven verselő költőnkről, Balassi Bálintról, 1988-ban publikálta Erdély 1916–1967 közti időszakáról szóló művét Édes Erdély. Erdélyi krónika címmel. 1989-ben jelent meg Mi, magyarok című ismeretterjesztő munkája, 1990-ben magyar Biblia-fordításokból készített válogatást. 1995-ben adták ki a nemcsak Horthy Miklósról, hanem a Horthy-korszakról is szóló, a magyar társadalom felelősségét feszegető Búcsúpillantás: a Magyar Királyság és kormányzója, 1920–1944 című kötetét. Filmesztétikai tanulmányainak sorából kiemelkedik Federico Felliniről írott könyve (1974). A magyar kultúra évszázadait Kis magyar művelődéstörténet című kötetében foglalta össze (1992), 1993-ban jelent meg A magyar irodalom története című munkája. Írt filmforgatókönyveket (Egri csillagok, Mint oldott kéve, a Mindszentyről szóló Devictus Vincit, Sacra Corona) és színműveket is (A hollószárnyú enyészet, Magyar Dekameron, Szép ének a gyulai vitézekről, A betűk csendjében, Hantjával ez takar).
1998-ban publikálta Elrepült a gyors idő című önéletrajzát, 2005-ben jelent meg Mi végre vagyok a világon címmel életinterjúja, amelyben beszélgetőtársa Koltay Gábor filmrendező volt. 2011-ben került a könyvesboltokba Vallani és vállalni. A hatalomváltás labirintusában című kötete. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Többek között 1971-ben Balázs Béla-díjjal, 1979-ben József Attila-díjjal, 1992-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. 2002-ben II. János Pál pápától a Nagy Szent Gergely Rend tisztikeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. 2003-ban Prima Primissima díjat, 2004-ben Szent István-díjat kapott. A rendszerváltás után először, 2011-ben őt tüntették ki a Kossuth-nagydíjjal, 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában részesült.
A Tanár Úr – ahogy a filmes és tudományos világban is emlegették – 90 évesen, 2015. október 8-án hunyt el Budapesten. A XIII. kerületben egykori lakóhelye közelében, a Pozsonyi úton 2020-ban avatták fel mellszobrát, és lakóháza falán emléktáblája is látható. 2023-ban filmszakmai hagyatéka bekerült a Nemzeti Filmintézet (NFI) Filmarchívumába. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2024-ben létrejött tanárképző kar a nevét viseli, szintén a múlt évben emlékére konferenciát rendeztek, és a Helyi Televíziók Országos Egyesülete Nemeskürty István-díjat alapított. Koltay Gábor Nemeskürty 100 című dokumentumfilm-sorozata „a magyar kultúrtörténet utolsó polihisztorának” munkássága előtt tiszteleg.
Nézzék meg a Nyitott könyv epizódját, melyben Ungvári Tamás és Nemeskürty István beszélget Mándy Iván Mi van Verával? című novellájáról: https://s.mtva.hu/5l29kPu6
Borítókép: Nemeskürty István portréja. Készítette: Molnár Edit. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 307 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.