Múlt századi divat. Emlékeznek?

A második világháború után a textilipar volt hazánkban az a terület, ami szinte a leghamarabb feléledt. Az államosítást, összevonásokat és átszervezéseket követően pár tucat országos vállalat jött létre. A könnyűipar rengeteg embert foglalkoztatott, szövetkezetekben, tanácsi vállalatokban is sokan dolgoztak. A gyártósorokon szovjet exportra is készültek ruhák.

Szovjet kiállításon a magyar ruhák

Természetesen az idő előrehaladtával, a rendszerváltás környékén a keleti piac beszűkülésével és a technológiai fejlődéssel a foglalkoztatottak száma csökkent.

Zajlik a munka a ruhaipari szövetkezetben

De addig a szocialista ünnepekről elnevezett ruhagyárak ontották a konfekcióipari termékeket. Május 1. ruhagyár, Április 4. Ruhagyár, Vörös Október Ruhagyár - termékeikre az egyszerű vonalvezetés, visszafogottság volt jellemző. A Nemzetközi Ruházati Kongresszus, a Ruházati Mintatervező Vállalat, az Országos Kisipari Szövetkezetek Tervező Laboratóriuma diktálták a trendet. 1964-ben például a kosztüm volt népszerű, melynek szoknyája térd alá ért, s az alapanyagául szolgáló szövet nagyrészt hazai gyártású volt.

Őszi kosztüm- és kalapdivat 1964-ből

Jellemzően a műszálas anyagok voltak elterjedtek ebben az időszakban. Divatbemutatókon lehetett találkozni tehetséges tervezők fantáziadús és tényleg ízléses modelljeivel, ezek azonban nemigen jutottak el a vevőkhöz. A tervezőirodákban eleve kétféle kollekcióval készültek: egyet a kifutókra szántak, egy másikat az üzletek polcaira. Az esztétikai és minőségi különbség a kettő között óriási volt. Persze vannak olyan ruhák, amelyeket akár napjainkban is hordhatónak minősítenénk. A népművészeto motívumok például abszolút kortalanok.

Divatbemutató a Margitszigeti Nagyszállóban

Manapság ha külföldi divatbemutatót nézünk, eleve fölkészülünk a különleges-különc darabokra, nem a mindennapi kényelem az elsődleges szempont. Az 1960-as években is lehetett olyan extremitásokkal találkozni hazánkban is, amelyek mai szemmel nézve inkább viccnek, de minimum furcsának tűnnek, nem esztétikusnak. Az Op-Art minták nagy népszerűségnek örvendtek ruhák és kiegészítők szintjén is, az arcdíszként történő viselésük azonban nem állta ki az idők próbáját.

Arcdíszek egy modellen

Borítókép: A Hungarotex manökeniskolája, Magyarország, Budapest, 1968. január 24. Kárpáti Zoltán pantomimművész manökentanfolyamot tart a Hungarotex exportvállalatnál. A divatbemutatókon ezentúl a tanfolyamot elvégzett manökenek mutatják majd be a divatcég újdonságait. MTI Fotó: Pálfai Gábor