Múlt századi divat. Emlékeznek?
A divat állítólag ismétli magát. Valóban vannak visszatérő elemek, anyagok, szabásvonalak, amelyek időről időre fölbukkannak. Heti összeállításunkkal több évtizedet ölelünk föl kedvezve azoknak a hölgyeknek és uraknak, akik szívesen idéznék föl, milyen volt a divat a XX. században.
2019.10.24 | olvasási idő: kb. 4 perc
A második világháború után a textilipar volt hazánkban az a terület, ami szinte a leghamarabb feléledt. Az államosítást, összevonásokat és átszervezéseket követően pár tucat országos vállalat jött létre. A könnyűipar rengeteg embert foglalkoztatott, szövetkezetekben, tanácsi vállalatokban is sokan dolgoztak. A gyártósorokon szovjet exportra is készültek ruhák.
Szovjet kiállításon a magyar ruhák
Természetesen az idő előrehaladtával, a rendszerváltás környékén a keleti piac beszűkülésével és a technológiai fejlődéssel a foglalkoztatottak száma csökkent.
Zajlik a munka a ruhaipari szövetkezetben
De addig a szocialista ünnepekről elnevezett ruhagyárak ontották a konfekcióipari termékeket. Május 1. ruhagyár, Április 4. Ruhagyár, Vörös Október Ruhagyár - termékeikre az egyszerű vonalvezetés, visszafogottság volt jellemző. A Nemzetközi Ruházati Kongresszus, a Ruházati Mintatervező Vállalat, az Országos Kisipari Szövetkezetek Tervező Laboratóriuma diktálták a trendet. 1964-ben például a kosztüm volt népszerű, melynek szoknyája térd alá ért, s az alapanyagául szolgáló szövet nagyrészt hazai gyártású volt.
Őszi kosztüm- és kalapdivat 1964-ből
Jellemzően a műszálas anyagok voltak elterjedtek ebben az időszakban. Divatbemutatókon lehetett találkozni tehetséges tervezők fantáziadús és tényleg ízléses modelljeivel, ezek azonban nemigen jutottak el a vevőkhöz. A tervezőirodákban eleve kétféle kollekcióval készültek: egyet a kifutókra szántak, egy másikat az üzletek polcaira. Az esztétikai és minőségi különbség a kettő között óriási volt. Persze vannak olyan ruhák, amelyeket akár napjainkban is hordhatónak minősítenénk. A népművészeto motívumok például abszolút kortalanok.
Divatbemutató a Margitszigeti Nagyszállóban
Manapság ha külföldi divatbemutatót nézünk, eleve fölkészülünk a különleges-különc darabokra, nem a mindennapi kényelem az elsődleges szempont. Az 1960-as években is lehetett olyan extremitásokkal találkozni hazánkban is, amelyek mai szemmel nézve inkább viccnek, de minimum furcsának tűnnek, nem esztétikusnak. Az Op-Art minták nagy népszerűségnek örvendtek ruhák és kiegészítők szintjén is, az arcdíszként történő viselésük azonban nem állta ki az idők próbáját.
Arcdíszek egy modellen
Borítókép: A Hungarotex manökeniskolája, Magyarország, Budapest, 1968. január 24. Kárpáti Zoltán pantomimművész manökentanfolyamot tart a Hungarotex exportvállalatnál. A divatbemutatókon ezentúl a tanfolyamot elvégzett manökenek mutatják majd be a divatcég újdonságait. MTI Fotó: Pálfai Gábor
Gépjárművek a rendszerváltás előtt
Negyven-ötven esztendeje – ha akarta, ha nem – mindenki jól ismerte az autótípusokat. Az ok egyszerű: kevés volt belőlük.
Búcsúzunk Balázsovits Lajostól
A 76 évesen eltávozott nemzet színészére, aki rendezőként és színigazgatóként is alkotott, számos szerepben emlékezhetünk. Pályájának főbb állomásait cikkünkben idéztük fel.
Ikarus - szárnyalás földi utakon
1951. február 24-én állt forgalomba az első Ikarus autóbusz Budapesten. Egyes típusait nevezték „nejlonnak” és „farosnak”, sőt, még Ikarus babakocsi is készült. A Budapest–Bamako jótékonysági rallyn „aszfalt hernyóval”, csuklós Ikarusszal szelték át a Szaharát.
Röpül, fölszáll a páva
50 évvel ezelőtt egy másik népzenei tehetségkutató, a Nyílik a rózsa nyomán indult országos hódító útjára a Röpülj páva, melyben az ország legjobb népdalénekesét keresték. Javában tombolt a beatkorszak, népszerűségi csúcsokat döntött a Táncdalfesztivál. Sokan szkeptikusak voltak, amikor Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió akkori elnökhelyettese kitalálta, hogy közvetítsenek népdaléneklési versenyt.