Montágh Imre 1935. július 29-én született Budapesten. Kisgyermekkorában orvos akart lenni, majd színész, aztán pszichológus – és végül egy kicsit mindhárom lett logopédusként. 1959-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Pályáját Vácott kezdte siket gyermekek beszédtanításával, majd amatőr színjátszókat és színésznövendékeket oktatott beszédtechnikára. Munkáját nyitottság és szeretetteljes légkör jellemezte, amit tudatosan alakított ki. „Mondjuk meg őszintén, én színész akartam lenni. […] Ma csak tanárnak tudom magam elképzelni, és boldog vagyok a pályán. Hozzáteszem, hogy nem olyan tanár vagyok, akiktől gyermekkoromban undorodtam, hanem afféle játékmester, cinkostárs” – mesélte életútjáról.
Montágh Imre nem volt szigorú tanár: nem a száraz módszertan érdekelte, hanem a küldetés, hogy a logopédiát az életben művelje. A lélektanból indult ki, és a gyakorlatközpontú pedagógiában hitt. „Ha egy beszédet át akarsz alakítani, a személyiségen dolgozol” – vallotta. Ezzel az empátiával állt hozzá a tanításhoz. Célkitűzése az volt, hogy a beszéd által az emberi megnyilvánulások minél őszintébbek, precízebbek legyenek. Oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint a budapesti Logopédiai Intézetben. Mindeközben előadásokat tartott, folyamatosan publikált a magyar beszédművelésről és retorikáról, tévés szerepléseivel pedig országos ismeretségre tett szert. Útravaló című televíziós sorozatában – melyet 1987-ben posztumusz nívódíjjal ismertek el – a helyes beszédtechnikával ismertette meg a nézőket. A megnyerő előadó és nyitott szívű tanár 1986-ban hunyt el. Nevét azóta számos intézmény, sőt 2024 óta a 605901 Montághimre kisbolygó is őrzi.
Borítókép: Montágh Imre logopédus a júliusi Rádiókabaré felvételén 1986-ban. Készítette: Hámor Szabolcs. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 314 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.