Az első magyar világbajnok tájfutó, a magyar amatőr futóélet egyik legnagyobb alakja, a nemzet sportolója nyolcvan éve, 1944. november 17-én született Budapesten.A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakán 1967-ben szerzett diplomát. Mindössze másfél évig dolgozott tanárként, mert a sportolást nem tudta összeegyeztetni ezzel a hivatással. 1979-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola sportszervezői szakát, majd 1980-ban a szakedzői szakot is.
A futást 1960-ban a Budapesti Pedagógus sportklubnál kezdte. 1969-ben igazolt a Spartacushoz, a klub színeiben 1977-ig tizennégy alkalommal nyert egyéni magyar bajnoki címet tájfutásban. Ezen kívül 9 váltó- és 11 csapatbajnoki címet is szerzett, így összességében 34-szeres tájfutó magyar bajnok. Minthogy a sportágat havas terepen nem lehet űzni, télen kipróbálta magát sífutásban is, és a Vasas SC versenyzőjeként hatszor lett országos bajnok.
Az 1970-es tájfutó világbajnokságon ezüstérmes volt váltóban, 1972-ben azonban már első magyarként lett övé az egyéni világbajnoki cím. 1976-ban világbajnoki bronzérmet nyert a magyar tájfutó váltóval, még ugyanebben az évben első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett ötnapos tájfutó versenyt, az O-Ringent.
Maratonfutásban is kiváló eredményeket ért el. 1972-ben hazai sporttörténelmet írt, amikor elindult a csepeli maratonon - nők ugyanis addig nem indulhattak a klasszikus számban. A versenyt nemcsak lefutotta, hanem három órán belüli idejével Európa leggyorsabb női maratonfutója lett, 1976-ban elért 2:48:22 órás ideje 1982-ig magyar csúcs volt. Az 1978-as nem hivatalos női maratoni világbajnokságon második helyezést ért el, de még abban az évben kullancs okozta agyvelőgyulladás (enkefalitisz) miatt be kellett fejeznie az aktív versenyzést.
Mint később mondta: egy tájékozódási futó minden edzés után tucatjával szedi ki a testéből a kullancsokat, de ezzel soha senki nem törődött, mert az őt ért tragédiáig ez nem okozott gondot. A vérszívó csípése azonban neki súlyos betegséget okozott, s mivel az orvosok nem ismerték fel ennek okát, sokáig félrekezelték. Teljesen soha nem gyógyult fel, egyik lába félig merev maradt, ő maga "másfél lábúnak" mondta magát, de kibékült állapotával és átértékelte életét.
Férjhez ment az ismert tévés műsorvezető Feledy Péterhez, gyermeket szült. 1980 és 1990 között a magyar tájfutó válogatott szövetségi kapitánya volt, az első négy évben társadalmi munkában, 1989 után mesteredzőként. Az 1990-es években a Nemzetközi Tájfutó Szövetség (IOF) elnökségi tagjaként az elitprogramok (világbajnokságok, világversenyek) szervezéséért felelt.
2012-ben a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alelnökévé választották. Dolgozott az Országos Egészségfejlesztési Intézetben, az Avon országos női mozgásprogram szakmai vezetője, 2004 októberéig a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány elnöke, 2009-2011 között a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnöke volt.
Rendkívül fontosnak tartotta a mozgásra, egészséges életmódra nevelést, a magyar amatőr futóélet tevékeny részese volt, ő kezdeményezte a kocogóversenyeket és a Futapest-mozgalmat. Társadalmi munkában edzője volt a Női Futó-Gyalogló Klubnak, az idősek sportolását az Országos Gyalogló Idősek Klubhálózatában (OGYIK) szervezte. 1990-ben jelent meg Miltényi Mártával együtt írt könyve A futás csodálatos világa címmel.
Számos kitüntetés birtokosa volt: kétszer kapta meg a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem aranyfokozatát, Kiváló Sportoló, Érdemes Sportoló, Fair Play-díjas. 2001-ben Esterházy Miksa-díjat kapott, 2002-ben megörökítette kézlenyomatát a Sportcsillagok falán, 2003-ban megkapta a köztársaság elnökének érdemérme kitüntetést, 2006-ban a Nemzeti Sportszövetség életmű-díját. 2010-ben Prima-díjat, 2012-ben a MOB Nők a sportban bizottsága különdíját, 2013-ban a Pro Sanitate díjat vehette át. 2014-ben MOB Fair Play-díjban (szabadidősport kategória) és Idősekért díjban, 2018-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült.
2019-ben Budapest XII. kerületének (Hegyvidék) díszpolgára lett, tagja volt a nem olimpiai sportágakban világraszóló teljesítményt elért sportembereket tömörítő Megszállottak Klubjának. 2020-ban a Nemzet Sportolóinak javaslatára a kormány a Nemzet Sportolója címet és az azzal járó életjáradékot adományozta számára, ezzel régi vágya teljesült, mert elsőként képviselhette a nem olimpiai sportágakat a 12 tagú testületben. (A Nemzet Sportolója az lehet, aki a 60. életévét betöltötte, sportolóként kimagasló eredményt ért el, és versenyzői pályafutása után is fontos szerepet töltött be a hazai sportéletben.)
Monspart Sarolta 2021. április 4-én 76 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Halála után a családokért felelős tárca nélküli miniszter az idősekért végzett munka társadalmi megbecsültségének növelése érdekében Monspart Sarolta-díj az idősekért elnevezéssel alapított díjat, a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség a futónő nevét viselő díjjal ismeri el azokat a külső segítőket, akik sokat tesznek a sportágért, Budapest 12. kerületében a Normafán tavaly avatták fel Monspart Sarolta emléktábláját.
Borítókép: Monspart Sarolta a Ridikül című műsorban. Készítette: Zih Zsolt. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 280 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.