Az aggastyántól a végzet asszonyáig

Az édesanyját születésekor elvesztő fiatal lány már 11 évesen regényt és verseket írt, de érdekelte a tánc és a festészet is. Eredetileg bölcsészkarra járt, de nem tudta feladni gyerekkori álmát, így másfél év után otthagyta az egyetemet. Szegeden, Pécsett, majd Budapesten kezdett el játszani. Első nagy szerepét Bárdos Artúr igazgatótól kapta a Belvárosi Színházban, a Mindennek ára van című vígjátékban.

Egyik gyermekkori szereplésére így emlékezett: „Korán kezdtem, már óvodában játszottam. Négyéves koromban egy babát ringattam a színpadon, s dúdoltam neki. A végszóra azonban nem jött a doktor bácsi, akinek pedig a szerep szerint jönnie kellett volna. Megint dúdoltam, de csak nem jött a doktor. Feltaláltam magam és függetlenül a szövegtől, biztatgattam a babát: Majd jön a doktor bácsi! Majd meggyógyít!” Végül feljött a színpadra a „doktor bácsi” és folytatódott az előadás, a közönség pedig semmit sem vett észre a bakiból. Mezey gimnazistaként inkább zenés darabokban énekelt, első prózai előadásában hetvenéves, szakállas aggastyánt alakítva debütált. 

Különleges szépsége miatt hamarosan a végzet asszonyának kiáltották ki, aki nemcsak színészként, hanem sanzonénekesként is remekelt. Az aranyember című filmben mutatkozott be a filmvásznon. Még be sem fejeződött a forgatás, amikor már két másik filmszerepre is felkérték. Idővel egyre több szerepajánlatot kapott, melyeket annak ellenére elfogadott, hogy nem nagyon szeretett filmezni.

Alakításaiban volt könnyű lány, kacér szépasszony, férfivadító vörös démon, de idővel a romlott nőalakokból elege lett. Könnyedség és vidámság után vágyott, mert gyakran érezte magát meg nem értettnek: „Az a nagy bajom, hogy szeretem valahogyan tökéletesen rendben látni a saját életemet. Színésznő akartam lenni, és nem valami sablon-báb, akit időnként felöltöztetnek valami szerepruhába és kilöknek a színpadra, vagy a filmfelvevőgép elé.” A szorongásai végül elmúltak, miután kiegyezett a sorsával. Nem volt más vágya, izgalma, öröme, bánata, boldogsága és boldogtalansága, csak a hivatása: „Olyan magas feszültségben izzom a színházért, hogy remélem, talán egyszer jó színésznő leszek!” 

A színház világában szinte mindenkinek van egy kabalája, Mezeynek az öltözői tükör volt az, amellyel négyszemközti, őszinte beszélgetéseket folytatott minden előadása előtt. A színésznő az elegánsabb megjelenést kedvelte, ezért a kosztümviseletet szerette a legjobban. Elmondása szerint: „A nap minden szakaszában jól mutat és különböző pulóverekkel vagy blúzokkal úgy variálhatom, ahogy éppen szükséges. Nappalra angolosan, estére pedig franciásan.”

Hitvallása szerint a sokasodó évek ráncai mögött fejlődik a színész igazi arca, személyes üzenetének hordozója. Varázslatos személye, sokszínű, magával ragadó egyénisége örökre velünk marad.

Mezey Máriára az MTVA Archívum online csatornáján, az m3.hu-n a Reggeli a marsallnál című tévéjátékkal és a Hol van az a sok virág? - Mezey Mária sanzonfelvételeiből című zenés műsorral emlékezünk. Tartsanak velünk!

Borítókép: A Szombat délután című zenés játék próbáján  Készítette: Farkas Tamás, tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-778336

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 324 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.