Megtapogatta a Holdat, hogy megtaláljuk helyünket a Földön
Kevés gyermekkori álom válik valóra. Bay Zoltán Holdon túli eredményei ma kézzel foghatóbbak, mint valaha. Neki is köszönhető, ha nem tévedünk el.
Kultúrsnack
2021.02.06 | olvasási idő: kb. 3 perc
A Földünk állandó égi kísérője,
ami változó alakban tűnik föl az éjszakai égbolton, valódi és megfogható – ezzel
a megnyugtató gondolattal hajthatta álomra fejét a Bay Zoltán fizikus vezette
magyar kutatócsoport 75 esztendeje a hideg téli hajnalon. 1946. február 6-án
saját fejlesztésű radarral végzett kísérletük sikeresen észlelte a Holdra
sugárzott és onnan visszaverődő radar-impulzusokat. E nap a magyar űrkutatás, a
rádiócsillagászat kezdete, az amerikaiakkal szinte egy időben, ám egy háború
utáni, szegény és lerombolt országban elért kimagasló eredmény. Kinyújtott
kezünk még csak távérzékeléssel tudta „megtapogatni” a Holdat, amint az Bay
gyermekkori vágyaiban szerepelt. A valódi, kézzel fogható tapasztalatig, a
holdsétáig jó két évtizedet, az Apollo-11 1969-es útjáig kellett várni.
Bay Zoltán radarhullámok visszaverődését tanulmányozó módszereit az elektroncsövek fejlesztésénél, a hazai televíziós kísérletek során is felhasználták. Sőt, javaslata mindennapi lépteinket, tájékozódásunkat is segít. Az állandó, fénysebességen alapuló hossz-mértékegység szabványát 1983-ban elfogadták az SI-mértékegységrendszer alapjául. E nélkül ma nem létezne modern űrtechnológia, és a műholdak és a GPS működése is elképzelhetetlen lenne. Ezek mindenki számára lehetővé teszik, hogy méter pontossággal meghatározzák helyünket a Földön.
Borítókép: Budapest, 1959. október 5. Tanár magyarázza az iskolai táblánál a Luna-3 szovjet holdrakéta útját a Telepes utcai általános iskola IV. osztályos diákjainak. MTI Fotó: Tormai Andor. Tulajdonos: MTI Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-811622
Kedves Olvasó, folyamatosan
bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 288 ezer fénykép közül válogathat. Ha
cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos
további érdekes felvételt talál.
A világcsúcstartó pengő kurta karrierje
A két világháború közötti önálló magyar fizetőeszköz, a pengő 1927. január elsejétől lett az ország hivatalos pénze.
Vízipók, Kukori és a többiek
Vízipók-csodapók, Kukoriék és a nagy Ho-ho-ho-horgász. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy ha ezeket a rajzfilmsorozatokat megemlítjük ismerőseink körében, valaki biztosan rá fogja vágni, hogy ezek közül egyik vagy másik a legnagyobb kedvence. Olyan rajzfilmekről beszélünk, amelyeken generációk nőttek föl. S bár rajzfilmek tömegével születnek manapság is, a mondanivaló és a kép egysége, bája, egyedisége a mai napig elvarázsol bennünket ezen sorozatok esetében.
Csokoládét receptre!
Akármilyen hangulatban is vagyunk, bevásárlókosarainkban gyakran landol csokoládé. Hogy mi mindenre jó a kakaóbabból készült édesség, arra cikkünkből fény derül.
Múlt századi filmek 21. századi látványban? Lehetséges!
Ki ne látta volna még az 1966-ban forgatott, Fekete István regényéből készült sorozatot, a Tüskevárat? Generációk nőttek föl Tutajos, Bütyök és Matula bácsi kalandjain. Az eredeti filmkockák azonban mára az idő és a sok vetítés miatt koszosak, megviseltek lettek, s a manapság elvárt igényeket sem elégítik ki minőségben, részletgazdagságban.