„Éltes embernek lenni – kifejezetten szeretem”

Márton András színművész fordulatos és gazdag életének origója egy gyermekkori felismeréséhez vezet vissza. Mint mindannyian, a világgal ismerkedő gyermekként ő is szembesült a halál tudatával, az emberi élet egyszeri és véges mivoltával. Ahogy felidézi, a felismerés borzasztóan lesújtotta, ám egyben táptalajt biztosított egyfajta életfilozófia kialakításához is, miszerint annyi és annyiféle életet kell élni, amennyit csak lehet. Márton András az őt hajtó nyugtalan kíváncsiságnak engedve, amikor csak tehette, új irányba fordította életét. És bár a színészmesterség bizonyult a fő hivatásnak, ahová mindig visszatért, minden kitérője olyan értékes utakra és tapasztalatok felé vitte, amelyek végül sokrétű és élményekkel teli életpályát eredményeztek.

A nyíregyházi nagypolgári családba született gyermek néhány év múlva már Budán, Krisztinavárosban találja magát, ám szülei polgári értékrendje és szokásai ekkor sem változtak meg, így - akkoriban szokatlan módon - ő már gyermekként ismerte a vitorlázás, a tenisz vagy épp az idegen nyelvek és a bridzs világát. Később talán ezek a gyökerek késztetik a folyamatos tanulásra, 32 évesen tanul meg igazán jól angolul, bölcsész-doktori címét pedig 60 évesen szerzi meg.

Míg a többség számára a világ egy kis településről a fővárosba költözéssel nyílik ki, nem úgy Mártonnak! Őt épp az zavarta, hogy felelés közben a bel-budai gimnázium ablakából rálátott az otthonukra. A szülői közelség elől így ő az apró Békés településre ment világgá, hogy az addigi szabálykövető, jó fiú belevesse magát a kamaszkorba, és elkövessen minden olyan csínyt, ami a határok feszegetéséhez, a felnőttkorba való belépéshez szükséges.

.

.A gimnázium végére már eltökélten a színészi pálya érdekli, ám csak harmadjára kerül be az egyetemre, így ismét lehetősége van egy kis kalandozásra, a nagy szerepek előtt már a színházban, de még díszletmunkásként dolgozik. Színészi pályája különleges mintázattal ugyan, de mostanra egyértelműen teljesnek és változatosnak mutatkozik. Márton András nem pályaelhagyó színész, hanem a pályát sokszor elhagyó, de oda mindig visszatérő színész. Ahogy ő látja, ezek a kitérők szintén szerepek voltak, még ha nem is színpadiak. Los Angeles-i konzulátusi megbízatásában éppúgy kiteljesedett, mint finnországi évei alatt, ahol egyszer faházat épített, majd szakirodalmat fordított finn színésznő feleségével vállvetve.

A nyughatatlan lélek a magánéletben sem horgonyzott le egy kikötőben, több házasság kötelékében számos városban és országban is élt, hogy aztán élete utolsó tizedeire Sóskútra érkezzen meg. Persze a megérdemelt nyugalom mellé itt is talált egy új szerepet, szakmai feladataik mellett színművész feleségével kutyapanziót üzemeltetnek. 

Arcát, karakterét rengetegen ismerik, ennél többen már csak a hangjára kapnák fel a fejüket – generációk számára cseng ismerősen A legkisebb Ugrifüles vagy Nils Holgersson Márton lúdjának hangjaként. Több mint száz színházi szerepében a világ legfontosabb szerzőinek darabját játszotta, félszáz magyar filmbéli szereplésével pedig aktív részese volt a hazai tévéfilmgyártás aranykorának. Ám szerepeiről nem csak múlt időben beszélhetünk, manapság éppúgy megtaláljuk őt kortárs novella színpadi adaptációjában, mint underground színtársulattal együttműködve. A ma 80 éves Márton András épp olyan, mint egész életében. Karakterben van és élvezi. Isten éltesse!

Viszontláthatják Márton Andrást az m3.hu kínálatában:

• Az ész bajjal jár – szeptember 16.  20:20
• A Stomfay család – szeptember 23.  19:55
• Nyitott könyv – Mándy Iván: Mi van Verával? – szeptember 27.  20:35
• Holt lelkek – október 13.  20:20

 

Borítókép: Márton András a Madách Színházban MTI Fotó Készítette: Vitályos József Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-878503

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.