Égető hiányt enyhített a megújult híd

A főváros második állandó hídja, amely a pesti és budai oldalt a Margit-sziget érintésével köti össze, 1872 és 1876 között Ernest Goüin francia mérnök tervei alapján épült. A hidat számtalanszor felújították és egy ízben öt méterrel ki is szélesítették a második világháborút megelőzően, és még azelőtt aknázták alá a háború idején, hogy Budapest csatatérré változott volna. 1944. november 4-én a déli csúcsforgalomban a pesti oldal parthoz csatlakozó íve alatti töltetek váratlanul felrobbantak, a tartóív beroskadt, és a robbanás ereje a pillér elmozdulása miatt a teljes pesti oldalt lerombolta. A robbanás okai máig tisztázatlanok. Egyes elméletek szerint azok a német utászok okozták a katasztrófát, akik épp a már korábban telepített robbanótöltetekbe szerelték be a robbanófejeket, a hivatalos vizsgálat szerint viszont egy szivárgó gázvezetéket lobbanhatott be egy égő cigaretta. Bármi is okozta a híd összeomlását, az körülbelül negyven német utász és még több magyar állampolgár halálát, valamint számos közlekedési eszköz vesztét okozta. A budai oldalt aztán 1945. január 18-án a visszavonuló német csapatok pusztították el. 

A háború befejeztével a város újjáépítése megkezdődött, ám a hidak hiánya nagyon megnehezítette az élet visszazökkenését a rendes kerékvágásba. Átmeneti megoldásként pontonhidat telepítettek a Margit híd részleges pótlására, amelyet a köznyelv Manci hídnak nevezett.

A szükségmegoldás csak még inkább megmutatta, mekkora igény van a Margit híd helyreállítására. A munkálatokat gondos felmérés előzte meg, illetve azt is figyelembe kellett venni, milyen anyagok elérhetők a háború sújtotta gazdasági helyzetben. 1946. elején ezért betonboltozatú szerkezet kialakítását tervezték, ám végül még az év őszén határozat született egy vasszerkezetű híd kialakításáról, amely a stabilitás mellett régi eleganciáját is hivatott volt visszaadni az építménynek. Mindeközben a pillérek feltárása és javítása szakadatlanul folyt. Az újjáépítés képei:

1. Helyükön a tartóívek (MTI Fotó: Valner)
2. Pályaalap készül (MTI Fotó: Valner)
3. Csavarozás (MTI Fotó: Valner)
4. Építési terület a Duna-parton (MTI Fotó)

Az áttervezett szerkezetnek köszönhetően növekedett a pályamagasság és annak szélessége is, a súlyeloszlás mégis kedvezőbben alakult. A változtatások azonban olyan jól illeszkedtek a híd eredeti arculatába, hogy a laikus szemlélők számára szinte észrevétlenek maradtak, hiszen az eredeti díszítés és koncepció, azaz a hat hídív, a hatnyomú útpálya középen a villamossal és két oldalt a járdákkal változatlan maradt. 

A hidat végül két részletben adták át a forgalomnak: déli oldalát már 1947 őszén birtokba vehette az utazóközönség, míg a teljes híd ünnepélyes átadása 1948. augusztus 1-jén volt. A teljes szélességében átadott hídon előszőr nem egy ember sétált keresztül, hanem egy söröshordót gurítottak át, mert egy régi babona szerint balszerencsét hoz elsőként átkelni egy újonnan elkészült hídon. Nézzenek meg néhány képet arról, hogyan ünnepelték régi-új hídjukat a budapestiek az átadáskor!

1. A felavatási ünnepségre érkezett tömeg (MTI Fotó: Fried János)
2. A felavatás pillanata (MTI Fotó: Bauer Sándor)
3. Az első villamos áthaladása (MTI Fotó: Bauer Sándor)
4. A villamost követő gyalogosok (MTI Fotó: Bauer Sándor)

Borítókép: A Margit híd az újraavatás napján MTI Fotó, Készítette: Valner Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum: MTI-FOTO-FRATH19493300005

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.