Még az előző előtti században született nemes makói és gelei Makay Margit Izidóra Kornélia Jozefa. Mivel apja, Makay Izidor huszárkapitány és laktanyaparancsnok volt, két testvérével együtt legszívesebben a jászberényi kaszárnya istállójában játszottak, főleg színházasdit. Nevelésükről német nevelőnő gondoskodott, így fordulhatott elő, hogy sokáig egyáltalán nem is beszélt magyarul az egyik legszebben beszélő magyar színésznő.
Színiakadémistaként Jászai Marinak segédkezett, rajongva vitte utána jelmezének uszályát. A háború alatt is elkísérte a tragikát, amikor sebesült katonákhoz járt szavalni. Friss diplomásként szülővárosába, Miskolcra került, és pár hónap alatt közel húsz főszerepben próbálhatta ki magát, a következő évadban azonban már a Vígszínház gárdáját erősítette negyedszázadig. Molnár Ferenc és Csehov műveinek hazai ősbemutatóiban vett részt, sokszor legjobb barátnőjével, Gombaszögi Fridával együtt, miközben kialakult a belülről fakadó, modern vígszínházi stílus, melyben olyan későbbi nagyságok nevelkedtek a színházban Makayék mellett, mint például Tolnay Klári. A tanítást idősen is fontosnak tartotta, a még fiatalabbak közül Ruttkai Évát, Sztankay Istvánt is tanította, vallva, hogy a szép beszéd, a légzés és a színészi magatartás a tanítható mesterségbeli része, alapja a pályának.
1935-től, egy megszakítással, haláláig a Nemzeti Színház tagja, később Örökös Tagja lett. 1945-ben a Madách Színházban saját bútoraival berendezett színen mutatta be színdarabját, melynek díszletét és remélt sikerét egy bombatámadás tette tönkre. Érdemes és Kiváló Művészként az 1963-ban a szép magyar beszéd díjazására alapított Kazinczy-díj legelső kitüntetettje is ő volt. Budapest ostromakor betegen feküdt a pincében, később a színházból kapott aszpirint és erőre kapva gyalog járt be ugyanabban a Tartuffe előadásban játszani több mint kétszázszor, ami a háború miatt abbamaradt.
Korán elvesztett férje, Dr. Márton Miksa egyike volt első remek szerzői jogászainknak, akivel több nyáron is vendégeskedtek Max Reinhardt salzburgi házában és leopoldskroni kastélyában, hiszen a férfi barátjának mondhatta a híres rendezőt, aki Bulla Elmát felfedezte és Darvas Lilit is foglalkoztatta. Egyszer egy beugrásra is rábeszélte a németül szintén jól beszélő Makay Margitot. Az egyébként sosem lámpalázas művész reszketett, hiányzott a legnagyobb színészi eszköze: az anyanyelv.
Stílussal, eleganciával, sokoldalúsággal, fegyelemmel és tehetséggel párosuló egyénisége és hangja több műfajban is emlékezetessé tették alakításait a közönség számára. Ahogyan mondani szokták: „levegője volt”. A színpad mellett már az 1910-es években játszott némafilmekben is, a Korda Sándor rendezte Az aranyember Tímeájaként aratta első mozis sikerét Beregi Oszkár, Rajnai Gábor, Berky Lili oldalán. Több mint 45 évvel későbbről a Várkonyi-féle A kőszívű ember fiai Jókai-feldolgozásból visszaidézhetjük Soror Remigia apácafőnöknő tartását és kristálytiszta beszédét, de emlékezetes az 1941-es Havasi napsütés Ágnes doktornőjeként is.
A film idősen újra felfedezte magának Makay Margitot. Nyolcvan felett is nagy sikerrel játszott a Macskajáték Paulájaként, 96 évesen a Piroska és a farkas című film dédmamájaként vagy az Egy erkölcsös éjszaka váratlanul vidékről a bordélyba fiához betoppanó Kelepei nénijeként, melyért a filmkritikusok a legjobb női alakítás díját szavazták meg neki. Szellemi és fizikai frissessége sokáig színpadon tartotta. 93 évesen még megrendítően játszotta Karinthy Ferenc Bösendorfer című kétszemélyes darabjának a telefonbetyár által felhívott, zongoráját hirdető özvegyasszonyát a fiatal Márton Andrással a Játékszínben, az előadás felvétele az MTVA Archívumának értékes darabja. „Már a belépése, megjelenése is lenyűgöző. A megjelenés itt valóban jelenlét, a szó legvalósabb értelmében, a kicsi, fáradt, idős asszony egészen betölti a teret, azonnal érződik, hogy sugaras egyéniség.” – írta róla rajongón Karinthy Ferenc színdarabjának a bemutatóját követően.
Állítólag fiatalon egy nap alatt tanulta meg az Othello Desdemonájának hosszú szerepét, és memóriája, szövegtudása és megbízhatósága mit sem változott az évtizedek során. Sokat élt, és annak még a többszörösét, alakításai által. Igazi ikonikus mai példakép lehetne a huszadik századot szinte teljes egészében végigélt bölcs asszony.
Borítókép: Budapest, 1972. augusztus 31. A Nemzeti Színház tagja, Makay Margit arcképe tükröződik sminkasztala tükrében. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Keleti Éva. Azonosító: MTI-FOTO-869369
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 303 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.