Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született 1882. október 20-án. Művésznevét szülőhelye, az erdélyi Lugos (Lugoj) után vette fel.
Apja rossz szemmel nézte színészi ambícióit, ezért 12 évesen elszökött otthonról, és egy bányában vállalt munkát.
Később – a temesvári, debreceni és szegedi színházi állomások után – Budapesten is bemutatkozott, 1913-ban lett a Nemzeti Színház tagja, ahol többek között Shakespeare Hamletjének címszerepét, Rómeót és Schiller Tell Vilmosát is eljátszotta, a teátrumban több mint 170 alkalommal állt színpadra. Az első világháborúban önkéntesként harcolt, a Tanácsköztársaság alatt aktív szerepet vállalt: színházi szakszervezetet hozott létre. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe, majd Németországba emigrált, ahol Karl May regényeinek filmadaptációiban játszott. Mivel itt sem érezte magát biztonságban, egy Amerikába tartó kereskedelmi hajón vállalt állást. 1920 decemberében érkezett meg New Orleansba, ahonnan New Yorkba ment. Az amerikai állampolgárságot 1931-ben kapta meg.
Amíg nem beszélte a nyelvet, az ott élő magyarokból szervezett társulattal lépett fel, angol nyelvű szerepeit fonetikusan leírt szöveg alapján tanulta meg. Idővel egyre több szerepet kapott színházban és filmen egyaránt: az Egyesült Államokban elsőként ő vitte színpadra Az ember tragédiáját.
A sikert az 1927-es év hozta meg a számára, amikor a Broadwayn ráosztották Drakula gróf szerepét.
A darabot 500 alkalommal játszották, országos turnét is szerveztek belőle, és a hollywoodi filmstúdiók is lecsaptak a témára.
A távoli havasokból származó vámpírnak a Universal Pictures erdetileg az ügyeletes horrorsztárt, Lon Chaney-t szemelte ki, ám halála miatt a szerepet az ekkor még erős magyar akcentussal beszélő Lugosi kapta meg. 1931-es Drakula-alakítása a Tod Browning által rendezett filmben legendává, számos mondata – köztük a „soha nem iszom bort" – szállóigévé vált. Érdekesség, hogy sminkjét saját maga készítette el, magára haragítva ezzel a stúdió neves sminkmesterét.
Első filmjei után több levelet kapott a női rajongóktól, mint a szívtipró Clark Gable, neve pedig olyan biztos sikert jelentett, hogy még mellékszereplőként is a plakát tetejére nyomtatták.
A siker azonban tragédiát is jelentett a csaknem 190 centiméter magas színész számára: soha többé nem tudott kibújni a horrorfilmes skatulyából, pedig több Frankenstein-filmben és néhány Poe-feldolgozásban is szerepelt, pályafutása során több mint száztíz filmet forgatott, és egyszer még Greta Garbo mellett is feltűnt egy epizódszerepben a Ninocska című 1939-es vígjátékban.
A láncdohányos, majd súlyos morfinfüggővé váló, zaklatott magánéletű Lugosi 1956. augusztus 16-án, 73 éves korában olyan szegényen halt meg, hogy a köztudatban sokáig az a városi legenda terjedt, miszerint a temetését is Frank Sinatra fizette ki, aki korábban gyógykezelését is jelentős összeggel támogatta.
Színészi pályájának legmeghatározóbb szerepe még a túlvilágra is elkísérte, ugyanis kívánsága szerint Drakula jelmezében temették el a kaliforniai Culver Cityben.
A legendás köpeny azonban nem szállt vele együtt a sírba: egyetlen gyermeke, Bela G. Lugosi tulajdonába került, aki 2011-ben megpróbálta elárverezni az ikonikus darabot, de mivel a jelmez nem kelt el az aukción, végül a Los Angeles-i filmművészeti múzeumnak adományozta.
Lugosi maga soha nem kapott komoly szakmai elismerést, az Ed Wood című filmben őt megformáló Martin Landaut viszont 1995-ben Oscar-díjjal jutalmazták. A tengerentúlon még mindig hihetetlen népszerűségnek örvendő Drakula-Lugosit rajongói a Filmakadémiánál posztumusz életműdíjra javasolták, a tiszteletbeli Oscart a kialakult gyakorlat szerint azonban csak élő filmes legendák kaphatják meg.
Érdekesség, hogy négy feltörekvő angol rockzenész 1969-ben egy Lugosi-film megtekintése után döntött úgy, hogy együttesük addigi nevét Black Sabbathra változtatja. Raúl García spanyol filmrendező pedig Lugosi hangját használta fel az Edgar Allan Poe novellája alapján készült Az áruló szív című animációs filmjéhez. A források szerint az addig kiadatlan, internetes árverésen felfedezett ritka hangfelvétel 1947-ből származik, amikor Lugosi drámai monológokkal lépett fel Amerikában.
A román Florin Iepan 2007-ben Lugosi, a bukott vámpír címmel forgatott róla dokumentumfilmet, Müller Péter Lugosi (A vámpír árnyéka) című darabját pedig a Madách Színház mutatta be 2000-ben Szabó István rendezésében, a címszerepben Darvas Ivánnal.
Lugosi Béla csillaga 1960 óta díszíti a hollywoodi hírességek sétányát.
Budapesten, a Vajdahunyad vára délkeleti sarkában látható az őt Drakula szerepében ábrázoló mellszobor, míg az Erzsébet körúti Art+ Cinema mozi nagyterme 2015 óta viseli a nevét. A Magyar Hollywood Tanács 2018-ban a színész születésnapját hivatalosan is Lugosi Béla-emléknappá nyilvánította. Tiszteletére 2024-ben emléktáblát avattak Debrecenben is, ahol pályája elején olyan kiemelt szerepeket játszott, mint Az ember tragédiája Ádámja vagy a Bánk bán címszerepe.
Kedves Olvasók, nézzék meg Televíziós mesék felnőtteknek azon epizódját, amely az 1500-as években született eredeti Drakula-történetet dolgozza fel: https://s.mtva.hu/LZvtnpXQ
A Nemzeti Archívum legkorábban létrejött gyűjteményi egysége, a Sajtóarchívum anyagait, amelynek segítségével a fenti írás is készült, itt olvashatják.
Borítókép: Pillanatkép az Álmok álmodói: Lugosi Béla című műsorból
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 347 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!