Erdélyi nemesi család sarja volt Lőte Attila, akinek apai felmenői az orvosi hivatásban teljesedtek ki. Édesapja elismert orvos volt, orvosprofesszor és egyetemi rektor nagyapja a Nobel-díjas Koch németországi laboratóriumában is dolgozott, Éva nagynénje híres szobrászművész lett, anyai nagyanyja pedig remekül festett és zongorázni tanította unokáit. Míg húga, Enikő elismert zongoraművész lett, a fiatal Attila szívesebben rögtönzött a vendégeknek koreográfiát a rádióból szóló tangóboleró dallamaira és énekelt a nagymama zongorakísérete mellett.
Az édesapa hivatása miatt Szegedről Várpalotán és Balatonalmádin keresztül a fővárosba kerülő család a színvonalas Lónyay Utcai Református Gimnáziumba íratta be az ígéretes fiatalembert, aki előtt kinyílt a világ, sorra nyerte a szavalóversenyeket, az irodalmi körben pedig még Liliomfi szerepét is rábízták.
Érettségi után nyilvánvalóvá vált Lőte Attila színpad felé vezető útja, és miután olyan nagyságok, mint Gellért Endre és Básti Lajos felvették a színművészetire, növendékként a legendás Várkonyi Zoltán és Nádasdy Kálmán figyelmét is felkeltette. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte, az első években leginkább hősi karaktereket alakított. Már az Antigoné Haimónjának 1958-as városligeti megformálását figyelemre méltónak tartotta a kritika, dicsérték beszéde mívességét, szenvedélyes és magával ragadó, igaz játékát.
Szakmai kiteljesedést jelentett számára, amikor 1959-ben a legendás prózai Madách Színház társulatához csatlakozott. Egy nagy korszak cselekvő részesévé, mindaddig távolról rajongott ikonok, példaképek egyenrangú partnerévé nemesedett. Megbízható és jelentős színésze lett Ádám Ottó „szép színházának”, akivel együtt vallotta, hogy az emberi lélek évezredek óta változatlan jellemzői és rezdülései a technológiai fejlődés korában is ugyanazok.
Az összekovácsolódott társulatban az írói mondanivaló tiszteletben tartása mellett jöttek létre olyan emlékezetes előadások, mint a hihetetlen sikerszériát magáénak tudó, Vámos László által rendezett Hamlet vagy az Ádám Ottó rendezte Csehov-előadások: a Leánykérés, a Ványa bácsi vagy a Cseresnyéskert, melynek Trofimov diákjaként a csehovi elmúlás melankóliájával sikerült az író tisztaság és szépség utáni vágyát megtestesítenie Lőte Attilának, akit a kritika és a közönség egyöntetű elismerése övezett. Eközben a magyar szerzők figuráit is hitelesen töltötte meg élettel. Játszott Bródy Sándor, Szép Ernő, a hozzá különösen közel álló Molnár Ferenc színműveiben, valamint Hubay Miklós, Gyurkovics Tibor, Görgey Gábor és Szakonyi Károly kortárs darabjaiban egyaránt.
Lőte Attila gazdag pályáján a fiatal hősök után elegáns alkatához nagyon illő méltóságosok, ezredesek, tábornokok, grófok és lovagok sora következett, miközben könnyed, magától értetődő humora és finom iróniája is remekül érvényesült a színpadon, ahol minden alkalommal eredeti alakítást nyújtott. Egyenes és őszinte emberként saját hitelességéből kiindulva igyekezett szerepeiben egyéni színeket felmutatni.
Játszótársaiért is hálás volt a sorsnak Lőte Attila, aki a leggyakrabban Psota Irénnel, Huszti Péterrel, Zenthe Ferenccel, Tolnay Klárival, Almási Évával, Domján Edittel és Bessenyei Ferenccel játszott együtt, és a legnevesebb rendezőkkel dolgozott. Anyaszínházához visszavonulásáig hű maradt, akkor is ragaszkodott a Madách Színházhoz, amikor Várkonyi Zoltán a Vígszínházba akarta szerződtetni.
Színészpályáján mindig az író alkotta figura lehető leghitelesebb kibontásának a feladata izgatta, melyet alázattal és csendes szorgalommal – legfeljebb csak magával vívódva – valósított meg. Humanizmusa szerepein is átsugárzott. „Azt hiszem, az emberindividuum, az ego túlzott, megrögzött megnyilvánulása – ha nem párosul megfelelő értelemmel, intelligenciával –, ugyanolyan veszélyt jelent, mint a gyógyíthatatlan betegségek vagy a természeti katasztrófák” – nyilatkozta egyszer. Hitte, hogy játszani és élni is csak a megfelelő alázattal és kitartással lehet, főleg a modern világban, ahol „életünk olykor olyan, mint egy téves hangsúllyal megrendezett előadás”. Lőte Attila vallotta, hogy még inkább felértékelődik egy ilyen világban az egyszerűség és az őszinteség: ezek szellemében kell, érdemes és szabad csak élni.
65 esztendő gazdag színpadi pályafutása mellett Clark Gable-re emlékeztető sármos eleganciájával a filmvásznon és a televízióképernyőn is gyakorta megjelent Lőte Attila. Szerepelt többek között az Égrenyíló ablak, a Legenda a vonaton, a 80 huszár, a Tizennégy vértanú, a Villámfénynél, A doveri út, az Eklézsia-megkövetés, a Jövedelmező állás, a Két hétfő emléke, a Névtelen csillag, a Nyári keringő vagy a Sosem lehet tudni című filmekben.
Lőte Attila a környező világ megfigyelését, a vizsgálódást művészi ars poeticájának tekintette, és miután búcsút intett a színpadnak, ismét tollat ragadott a kezébe. „Maszk nélkül” címmel a Napkút Kiadónál 2007-ben, majd 2019-ben második, bővített kiadásban napvilágot látott első könyvében indulásáról, barátairól, a színésznek az élet nagy játékában elfoglalt helyéről és a „Thalia álarca” mögött rejtező emberről vallott, „Elsuhant esztendők – Egy színész jegyzetei a közönségnek” című könyvében pedig érett korában megélt, letisztult felismeréseit, gondolatait, érzéseit osztotta meg a közönséggel.
Lőte Attilának mindig voltak művészi és emberi példaképei. Pályafutásával, emberi hitelességével és becsületességével később ő is példaképe lett sokaknak.
A még 90 esztendősen is fiatalosan kíváncsi, barátságos és életszerető színművész Németh László Villámfénynél című művének szavaira utalva így vallott hivatásáról: „Az ember, a színész teszi a dolgát, és ha néha sikerül valami igazat, valami hiteleset létrehozni az életben és a színpadon – az egy kis boldogságot is ad –, mert »ami az emberben visszamarad, az viszi előre«.”
Az m3.hu online csatornán számos műsorban megtekinthetik Lőte Attila játékát. A Mi van a kulisszák mögött? és A doveri út című tévéjátékokban főszerepet játszik, szerepel a Világirodalmi magazin Čapek, Maugham és Dahl műveiből dramatizált jeleneteiben, valamint Szabó Magda királydráma-trilógiájának Lengyel György által rendezett színházi előadásaiban (A meráni fiú, Csata, Béla király). Részletet láthatunk A napsugár fiúk című előadásból az Egy siker ürügyén című Feleki Kamill-portréban, valamint a Krémes című bájos tévéjátékban is feltűnik elegáns alakja.
Lőte Attila igaz lénye és humanizmusa, valamint megannyi kiváló alakítása velünk marad, nem feledjük!
Borítókép: Budapest, 1965. október 17. Lőte Attila és Nagy Anna Jókai Mór A bolondok grófja című vígjátékának próbáján. Készítette: Keleti Éva. Tulajdonos: MTI/MTVA