Lehoczky Zsuzsa egész életútja jó példa arra, hogy néha egy nagy mosoly többet mond minden szónál. Sikereinek titka részben sugárzó, pozitív személyiségében rejlik – erről bárki meggyőződhet televíziós felvételeit visszanézve. Szüksége is volt erre az optimista szemléletre, hiszen élete nem indult felhőtlenül. Szegeden született 1936-ban jómódú családba, de katonatiszt apja korai halála után nagyapja elkártyázta a vagyont, így a világháborút követően már szegénységben éltek. Ennek ellenére anyja összespórolta a pénzt taníttatására és heti két német különórára.
A kis Zsuzsa azonban már ötéves kora óta színésznő akart lenni, így titokban inkább ének- és táncórákra járt a pénzből.
Volt kitől örökölnie elhivatottságát, nagybátyja a neves színész és színészpedagógus, Lehotay Árpád volt.
Pályáját tánciskola-növendékként, majd gyerekszínészként kezdte: tizenegy évesen a Szegedi Nemzeti Színház Szentivánéji álom előadásán az egyik kis tündért játszotta, három év múlva pedig már táncosnőnek szerződtették a balettkarba. 1956-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz hívták szubrettnek, de prózai szerepeket is kapott, a színészmesterséggel a Németh Antal vezette stúdióban ismerkedett meg. Egy évvel később visszatért a szegedi színházba, ahol hamar a közönség kedvence lett.
1962-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, és példátlanul hosszú ideig, egészen 2021-es visszavonulásáig a társulat tagja maradt.
A hatvanas-hetvenes években a korszak igazi dívája, a legnépszerűbb színésznők egyike volt, akit nemcsak a közönség imádott, de a kritikusok is dicsértek.
Barna haja és szemei igazi revelációnak számítottak, akkoriban ugyanis az összes primadonna és szubrett szőke volt.
Musicalekben és operettekben is játszott, ének- és tánckészsége, sajátos humora kiválóan érvényesült a szubrett szerepkörben, de primadonnaként is sokat foglalkoztatták. Budapesten már a bemutatkozásakor, A mosoly országában óriási sikert aratott. Emlékezetes alakítást nyújtott a Csárdáskirálynő, a Maya, a Leányvásár, a Bál a Savoyban, a Marica grófnő és a Mágnás Miska című operettekben. Ő alakította Ajtay Andor partnereként Sárikát a Tündérlaki lányok című Heltai-darabban, több százszor játszotta az első magyar musicalsiker, a My Fair Lady Elizájának szerepét Básti Lajos partnereként, Sárdy János oldalán pedig a Csókolj meg, Katámban remekelt. Szerepelt az Alföldi Róbert rendezte Kabaréban és a Budapest Klezmer Banddel létrehozott Menyasszonytánc című előadásban is.
Prózai színészként is rangos feladatokat kapott: Haumann Péter és Garas Dezső partnere volt a Napsugár fiúk című Neil Simon-darabban, Madame Chouchou-t játszotta A kaktusz virágában és Barkó Júliát Moldova György Az ifjú gárda című színművében. 2009-ben az Operettszínházban Parti Nagy Lajos Ibusár című darabjában fáradt munkásasszonyt és hercegnőt is kellett játszania egymás után, méghozzá úgy, hogy percek alatt bújt egyik figura bőréből a másikba. A hatvanas években néhány játékfilmben is szerepelt, tévéfilmekben és televízióműsorokban is sokat foglalkoztatták.
Lehoczky Zsuzsa neve összeforrt a magyar musical születésével, ő lett a műfaj egyik nagyasszonya. Csaknem hét évtizedes pályafutása alatt mindent elért színésznőként, együtt lehetett a színpadon Honthy Hannával, Feleki Kamill-lal, Latabár Kálmánnal és Németh Marikával.
2021 nyarán jelentette be, hogy végleg visszavonul, szeptember 27-én a Budapesti Operettszínházban a 85. születésnapjára rendezett gálaműsor keretében lépett utoljára színpadra. Vastaps mellett, könnyek között köszönt el a publikumtól és színésztársaitól. Három év múlva az Operettszínház Raktárszínháza a tiszteletére a Lehoczky Zsuzsa Kisszínház nevet vette fel.
Több évtizedes, sikerekben gazdag művészpályafutása elismeréseként 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A kitüntetés átvételekor azt nyilatkozta: személyében több mint ötven év után részesült Kossuth-díjban operettszínházi művész, így ez nemcsak a saját, hanem egyben a teátrum sikere is.
Két ízben kapott Jászai Mari-díjat, 1981-ben érdemes, 1989-ben kiváló művész lett. 1993-ban Déryné-díjat kapott, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével 1995-ben tüntették ki. 2003-ban lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2007-ben a magyar operett napja alkalmából életműdíjat vehetett át. 2021-ben a zenés színházi műfajból elsőként a nemzet színészévé választották.
Kedves Olvasók, tekintsék meg az Örökös tagság portrék Lehoczky Zsuzsával forgatott epizódját július 18-án délután az m3.hu-n!
A Nemzeti Archívum legkorábban létrejött gyűjteményi egysége, a Sajtóarchívum anyagait, amelynek segítségével a fenti írás is készült, itt olvashatják.
Borítókép: Portré a hetvenes évekből (MTI Fotó: Farkas Tamás)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 343 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!