Érdekes módon ő is egyike azon színészeknek, akik eredetileg más pályára terveztek lépni, és egy sorsfordító élmény hatására fordultak mégis a színpad felé. Kubik Anna orvosnak készült és a gimnáziumban latin nyelvet tanult, azonban a közönség szerencséjére hamar kiderült, hogy nem bírja a vér látványát. Ezt követően egy tanulmányi verseny során a székesfehérvári Vörösmarty Színházban látta A kőszívű ember fiai című előadást, ekkor határozta el, hogy felvételizni fog a Színművészetire. Utólagos visszaemlékezése alapján kamaszkorában kifejezetten nehezen nyílt ki, nehezen mutatta meg az érzelmeit, így az első felvételi nem sikerült jól. Nem esett azonban kétségbe, hanem könyvesbolti eladónak állt, ami kifejezetten jó döntésnek bizonyult. A könyvesboltot olyan írók, költők látogatták, mint Csoóri Sándor vagy Bella István, rendszeresek voltak az író-olvasó találkozók és nagyon jó kis közösség verbuválódott a könyvek köré.
1977-ben újabb fordulópontot jelentett az életében, hogy fellépett a Ki mit tud? -on vers, próza műfajban. Ezzel egy csapásra országos ismertséget szerzett, ezt követően felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol elkezdhette végre a szárnyait bontogatni. 1981-ben végzett Kazimir Károly és Iglódi István tanítványaként, majd a Nemzeti Színházhoz került, ahol Vámos László keze alatt olyan nagy szerepek várták, mint Shakespeare Júliája, Vörösmarty Tündéje vagy Katona József Melindája. Gyakorlatilag a drámairodalom összes nagy női szerepét eljátszotta, Vámos rendezői hitvallása ugyanis az volt, hogy „teher alatt nő a pálma”. A Nemzeti Színház kötelékében élte át pályafutásának egyik legmeghatározóbb sikerét Sütő András Advent a Hargitán című drámájában: az azóta legendássá vált előadásnak akkoriban tüntetésértéke volt, a szerző nem is kapott útlevelet, így nem lehetett ott a premieren. Kubik Anna az előadás végén színpadra terített kendőjével fejezte ki a társulat szolidaritását.
Sűrű időszak következett színpadi pályáján, ami tulajdonképpen azóta is tart. 1991-től a Budapesti Kamaraszínház, majd a Művész Színház, végül a Thália Színház művésznője lett. 1999-től újból a Nemzeti, illetve 2000-ben a Pesti Magyar Színház szerződtette, ahol 2013-ig maradt. 2002-től vendégművésze volt az új Nemzeti Színház számos nagy sikerű előadásának. Továbbra is nagy szerepek találtak rá: már kiforrott színészként játszotta Gertrudist a Bánk bán-ban, Constanzét a Boldog bolondokban, Emerencet Az ajtó című darabban. Ahogy ő maga mondja, egy kis kertészkedés a teraszon belefér pihenésképpen, de egyébként mindig sok elfoglaltsága akad, egyebek között Székelyföldön tart rendszeresen verstáborokat gimnazista diákoknak. Fontosnak tartja rávezetni a fiatalokat arra, hogy a versek fegyelemre szoktatnak, megtanítják az embert tömöríteni és képekben gondolkodni.
„Nekem a harmónia a vágyam, nem voltam soha nagyon lázadó típus.” — vallja magáról Kubik Anna. Azt is gyakran említi, hogy ha nem volna színésznő, hát könyvesbolti eladó szeretne lenni újra. Bizonyos, hogy közösségépítő képességeit ott is tudná kamatoztatni, a közönségnek azonban nincs oka aggodalomra: biztosak lehetünk ugyanis abban, hogy a nemzet egyik kedvenc színésznőjét még rengeteg szakmai kihívás várja a színpadon. Isten éltesse Kubik Annát a születésnapján!
Kedves Olvasók, tekintsék meg a „Csak a művész teremthet katarzist" - Beszélgetés Kubik Annával című portré műsort az m3.hu-n: https://s.mtva.hu/rYbhiBe4
Borítókép: Kubik Anna Jászai Mari- és Kossuth-díjas érdemes művész portréja Készítette: Czimbal Gyula Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 331 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.