Százhetven éve, 1854. június 29-én halt meg New Yorkban Kossuth Zsuzsanna, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc főápolónője, a magyar tábori kórházak létesítője. Az Országgyűlés határozata alapján 2014 óta születésnapja, február 19. a magyar ápolók napja.
Sátoraljaújhelyen született 1817. február 19-én Kossuth László ügyvéd ötödik, legkisebb lányaként. A család nyolc gyermeke közül csak öt élte meg a felnőttkort, bátyja Kossuth Lajos, az 1848-49-es szabadságharc egyik vezetője, a Habsburg-ház trónfosztása után Magyarország kormányzó-elnöke volt. Zsuzsanna sorsát bátyja egyengette, a fiatal lány az 1831-es kolerajárvány idején elkísérte útjaira a Zemplén megyei kolerabiztosnak kinevezett Kossuthot, a betegek szenvedése egész életre szóló hatást gyakorolt rá. A család nehéz anyagi helyzete miatt 1833-tól Pesten nagyrészt Kossuth támogatásából élt, Zsuzsanna segített bátyja levelezésében, az Országgyűlési Tudósítások helyébe lépő, a megyegyűlésekről beszámoló Törvényhatósági Tudósítások másolásába és terjesztésébe. A lap 1837 májusában, Kossuth letartóztatása után megszűnt, az utolsó példányt Zsuzsanna mentette meg a házkutatás előtt. Rendszeresen látogatta perbe fogott és börtönbüntetésre ítélt bátyját, közvetítőként lépett fel Kossuth és barátai, munkatársai között.
Zsuzsanna 1841-ben feleségül ment a Fejér vármegyei ügyvédként tevékenykedő Meszlényi Rudolfhoz, Kossuth sógorához, a Sárbogárdon letelepedett párnak két lánya született. A házaspár aktívan részt vett a Fejér vármegyei politikai életben, ők alapították meg a hazain ipar támogatására létrehozott Védegylet első megyei szervezetét, Zsuzsanna rendszeresen tudósított a Kossuth által szerkesztett pesti hírlapban a megyei közéletről. Férje, aki ellenzéki követként vett részt az 1847-es pozsonyi országgyűlésen, hazafelé utazva megfázott, tüdőgyulladást kapott és 1848 januárjában meghalt, már nem élte meg harmadik gyermekük születését.
Az egyedül maradt Zsuzsanna halála után Pestre költözött, és bár nehéz körülmények között élt, magához vette megözvegyült anyját, a család diákok élelmezéséből tartotta fenn magát. A szabadságharc leverésére érkezett, Pestet 1848 végén megszálló császári csapatok elől a kormánnyal együtt ő is Debrecenbe menekült. Itt a tábori kórházak betegeinek és sebesültjeinek segélyezése céljából megalakult Nőegylet ápolási szakosztályának vezetője lett, majd 1849. április 16-án a honvédség egészségügyi szervezetét kiépítő Flór Ferenc javaslatára az immár kormányzó Kossuth "az összes tábori kórházak főápolónőjének" nevezte ki.
Felügyelete alá helyezték az Országos Kórodai Főápolónői Intézetet, feladatai közé tartozott a tábori kórházak ápolási munkáinak megszervezése, az ápolónők alkalmazása, betanításuk megszervezése, az orvosi eszközök, gyógyszerek és kötözőszerek biztosítása, e célból Debrecenben raktárt hozott létre. A kórházparancsnokokat körlevélben kérte fel adatközlésre, és felhívást intézett az ország asszonyaihoz és leányaihoz: "Ne várjatok hivatalos kiküldetéseket, ne várjátok a rendszabályok kihirdetését. Minden nő, aki erőt érez magában, keresse fel a helyben, vagy vidéken lévő kórházakat... Osszátok fel magatok között a munka napjait, minden percben ápoló gonddal őrködjetek a szabadságért szenvedőknek még az álmai felett is." Fáradhatatlan munkája eredményéppen 1849 nyarára már 72 tábori kórház működött az országban, ezeket egyre súlyosbodó tüdőbaja ellenére fáradhatatlanul járta.
A világosi fegyverletétel Aradon érte. Idős anyjával, három nővérével és gyermekeikkel megpróbáltak külföldre menekülni, de Nagyváradon orosz fogságba estek, kétéves kisfia belehalt a viszontagságokba. A Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau tábornagy a budai várbörtönbe záratta és hadbíróság elé állíttatta, de végül felmentették, miután sebesülten fogságba esett osztrák katonák tanúsították, hogy ugyanolyan emberséges ellátásban részesültek, mint a magyarok. Szabadulása után Pesten nevelőnőként próbált megélni, de a vereségbe nem tudott beletörődni és kapcsolatba került a Jubál Károly és Makk József vezette szervezkedéssel. Az összeesküvést leleplezték, Zsuzsannát másodszor is letartóztatták és börtönbe vetették.
A vallomástételt megtagadó asszony a télidőben is fűtetlen, ablaküveg nélküli cellában tüdőgyulladást kapott, ezért a bécsi rabkórházba szállították. A vádat végül ejtették, részben bizonyíték hiányában, részben azért, mert nem akartak mártírt csinálni a Kossuth-család egyik tagjából. Amerikában rendkívüli népszerűségre szert tett bátyjának kérésére az amerikai nagykövet is közbenjárt érdekében, szabadulásának egyetlen feltétele az volt, hogy elhagyja a Habsburg Birodalom területét, ahova soha nem térhet vissza.
A család nagyobb része Amerikába utazott, de Zsuzsanna idős és beteg anyja mellett maradt Brüsszelben, ahol csipkeverő műhelyt nyitott. Az osztrák követség folyamatos zaklatásai miatt 1853-ban, anyja halála után ő is az Egyesült Államokba utazott. Itt is csipkeverésből kívánt megélni, az emigráns magyarok kérését, hogy nyisson nevelőintézetet, egyre súlyosbodó tüdőbaja miatt nem vállalta el. Kossuth Zsuzsanna alig 37 évesen, 1854. június 26-án halt meg New Yorkban, sírhelyét a First Presbyterian Church bejáratánál emléktábla jelöli.
A Magyar Ápolási Egyesület 1998-ban, a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján az ápolói hivatás megbecsülése céljából megalapította a Kossuth Zsuzsanna Emlékdíjat. Az országgyűlés 2014-ben születése napját, február 19-ét a magyar ápolók napjává nyilvánította. A Magyar Nemzeti Bank 2017-ben, születésének 200. évfordulóján emlékérmet bocsátott ki, Sárbogárdon emlékparkor avattak tiszteletére.
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.