Koós Olga pályája 1949-ben, a Szegedi Nemzeti Színházban indult, később tagja volt a Vígszínháznak és több vidéki társulatnak is. Alapító tagja volt az Új Színháznak, majd a Radnótiba szerződött, ahol egészen 2011-es haláláig a társulat megbecsült tagja volt.
A színészet iránti érdeklődése már gyermekkorában megmutatkozott. Erre saját maga egy korábbi interjúban így emlékezett vissza: „Én világéletemben színésznő akartam lenni. Sokat vicceltem már gyerekkoromban is, amikor kifiguráztam a házmestert.” A háború évei alatt Budapesten élte át a város ostromát és a vészkorszakot, családja zsidó származása miatt több ízben csak a szerencse folytán menekült meg a deportálástól. Családja több tagja nem volt ilyen szerencsés, többen soha nem tértek haza a háborút követően.
A színészet mellett élete másik nagy szenvedélye a balett volt. Ugyan soha nem akart balerina lenni, a balettel már nagyon fiatalon megismerkedett, erről így emlékezett: „Engem balettre íratott be anyám.(…) Ez egy életre szóló, nagyon nagy szenvedély lett. (…) Tíz éves lehettem akkor, amikor odakerültem. Ez életem és ifjúságom nagy élménye volt. Ez egy fantasztikus közösség volt, egy fantasztikus mesterrel, akit úgy imádtunk, hogy vasárnap, amikor nem volt óra, akkor is elsétáltunk az ablaka alatt, és szerelmesen fölnéztünk.”
A balett később jó alapot jelentett számára a színészmesterséghez is. 1948-ban felvételizett a Színművészeti Főiskolára, ahová – korábbi tapasztalatinak köszönhetően – rögtön föl is vették a harmadik évfolyamra. Viszont 1949-ben már ott is kellett hagynia az intézményt egy, a korszakra oly jellemző közjátékot követően, melyre a művésznő később így emlékezett vissza: „Ez volt a legvéresebb korszaka a kezdeti szocializmusnak. Nekem ugye volt egy szőrmekereskedő szeretőm, ami nagy „polgári blama” volt. Röviden szólva, kreáltak egy koholt vádat, amiről egyetlen egy interjúban sem beszéltem, és most sem fogok. A lényeg az, hogy „kinyírtak”, a Mensáros Lacival együtt. Az indoklásban a „tehetségben való visszafejlődés” szerepelt, amelyet már akkoriban sem lehetett sokáig teljesen komolyan venni, így kerülhetett aztán először Szegedi Nemzeti Színházba, majd egy sor további vidéki társulathoz.
Az említett „szőrmekereskedő szerető”-vel, vagyis a művésznő későbbi férjével, Blumenthal Antallal 1949-ben kötöttek házasságot. Megismerkedésük még a háború előttre nyúlik vissza. Férje a háború alatt megjárta a bergen-belseni koncentrációs tábort, ahonnan szerencsésen hazatért. Egytelen gyermekük Bakos-Blumenthal Péter 1956-ban született meg. Bár 1957-ben elváltak, de a jó kapcsolatuk egészen életük végéig megmaradt.
Koós Olgát sokan hazánk egyik legjobb karakterszínészeként emlegették, főbb szerepei voltak mások mellett Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom) Gertrud (Shakespeare: Hamlet), Warrenné (Shaw: Warrenné mestersége), Poncia (García Lorca: Bernarda Alba háza), Dolly (Herman: Hello Dolly),
Mina néni (Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Anyós (García Lorca: Vérnász), Vojnyickaja (Csehov: Ványa bácsi), Roticsné (Molnár: Az üvegcipő).
1971-ben a Szolnoki Szigligeti Színházban, Giza szerepében részt vett a Székely Gábor által, Örkény István azonos című drámájából rendezett Macskajáték ősbemutatóján. A darab később korszakosan is meghatározó színházi előadássá vált, erről a bemutató 30. évfordulóján, 2001-ben így emlékezett: „Kinyitott valamit, egy stílust, ahogy eddig nem játszottak, ahogy eddig nem rendeztek. Elindult valami újfajta színház.”
A közönség nemcsak a színpadon, de a 70-es évektől a mozivásznon és a tévéképernyők előtt is egyre többször találkozhatott vele. Játszott többek között a Tűzoltó utca 25. (1973), a Vasárnapi szülők (1979), a Nyomozás a Kleist-ügyben (1989), később pedig a Sorstalanság (2005) című filmekben is. Tehetségét több ízben rendezőként is megmutathatta, olyan színdarabok kerültek színpadra a rendezésében, mint például a Médeia, a Kaktusz virága, az Orfeusz, az Én és a kisöcsém, vagy a Nyitott ablak.
Művészetét 1979-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2009-ben pedig megkapta a Gobbi Hilda által alapított, a legjobb mellékszereplőnek járó Aase-díjat. 2011. március 27-én, életének 86. évében hunyt el, több mint 60 éves pályájának felejthetetlen alakításai viszont továbbra is velünk maradnak.
Tekintsék meg Koós Olga alakítását a Kopogós römi című színházi előadásban november 3-án az m3.hu-n!
Borítókép: Koós Olga színművész átveszi az Aase-díjat Készítette: Kollányi Péter. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó! folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 328 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.