Vízre született

Kolonics György 1972. június 4-én született Budapesten. Általános iskolai tanára vitte le először a Spartakusba, ahol játszva, jó hangulatú kenus túrák során sajátította el az alapokat. Az akkor még a legkisebbek közül való fiú hamar megszerette a sportágat. Nem sokkal később a Csepel SC-hez igazolt, és haláláig az egyesület tagja maradt. A kitartó fiú, akinek példaképe Wichmann Tamás kenubajnok volt, 1981-ben nyert először junior bajnoki címet. Ludasi Róbert edzőt Kolonics páratlan technikája fogta meg, így vette szárnyai alá az addigra már társai közül kiemelkedő tizennégy éves ifjút. A nagy sikerek is az edző keze alatt születtek, nem is csoda, hogy a sportág berkeiben duójukra legendás párosként emlékeznek. Kolonics először az 1991-es párizsi világbajnokságon képviselte hazánkat, első olimpiája pedig az 1992-es barcelonai volt, ahol egy ötödik és egy hetedik helyet értek el Pálizs Attilával.

Kolonics a barcelonai olimpia után társult Horváth Csabával, akivel évekig uralták a páros kenuszámokat a világversenyeken. Első közös aranyukat az 1993-as világbajnokságon nyerték, és az 1995-ös duisburgi vb-n felállított rekordjukat, azaz az öt aranyérmet máig sem döntötték meg. A páros egy évvel később olimpiai arannyal ért fel pályafutása csúcsára. Horváth Csaba visszavonulásával Kolonics az egyéni számokra koncentrált, az ezekben szerzett győzelmeit még értékesebbnek tartotta. A 2000-es sydney-i olimpián aztán egyéniben is aranyérmes lett, amelyre egész életében nagyon büszke volt. 2003-tól a nála fiatalabb Kozmann Györggyel társult, akivel 2004-ben Európa-bajnokságot, és az athéni olimpián bronzot tudtak nyerni. Ahogy a páros egyre jobban összeszokott, a világ legjobbjai közé emelkedtek. A 2006-os szegedi vb-n 1000 méteren hallgathatták a himnuszt a pódium legfelső fokán, egy évvel később a duisburgi világbajnokságon 500 méteren nemcsak aranyat, de kvalifikációt is szereztek Kolonics ötödik olimpiájára Pekingbe. Az akkor 36 éves sportoló azonban végül nem utazhatott az annyira várt olimpiára, mert alig egy hónappal a pekingi játékok megkezdése előtt egy edzést követően szívelégtelenségben életét vesztette.

Bár a versenyek és edzőtáborok révén bejárta a világot, a csodálatos tehetség igazi otthona Csepelen a Duna vízén volt, ezért is rendeznek évente a halálának napján fáklyás evezést a csepeli kajak-kenusok. Szellemi örökségét egykori klubja mellett a Kolonics György Alapítvány, valamint régi, sporttagozatos általános iskolája őrzi, amely nemcsak a legenda nevét vette fel, hanem profilját is a vizes sportok népszerűsítésére változtatta. Kolonics alakját egy nem sokkal a halála előtt a Nemzeti Sportban megjelent cikk részlete segítségével idézzük meg: „Az az ő helye" - int a fejével Ludasi Róbert a Duna-ág bal széle felé, ahol Kolonics a csoport élén, magányosan „nyomja végig” a 36 perces edzésprogramot. Hatalmas hát, széles vállak - és micsoda harmónia, ahogy lapátol! Hosszú, elnyújtott csapásokkal evez…”.

Borítókép: Kolonics György MTI Fotó

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.