A Békés vármegyei Gyomán (ma: Gyomaendrőd) született 1860. február 5-én. Ősei zsidó származású vándor könyvárusok voltak, a Vágvidékről érkeztek Békés megyébe, nevük a tót lakosság becéző „knyihár” (könyvkötő) megszólításából alakult Kner családnévvé. Nagyapja 1832 óta gyakorolta könyvkötő hivatását, apja 1857-ben kapott iparengedélyt; a családot a szarvasi Réthy-féle nyomda látta el munkával. Izidor 1873-tól könyvkötészetet tanult Szolnokon, majd Aradon, 1878-tól Budapesten, Hirháger Károly műhelyében, 1880-82-ben a székesfehérvári Számmer-nyomdában, továbbá Egerben, Tatán, Komáromban is dolgozott.
Szülővárosában 1882-ben alapította meg saját műhelyét 75 forint kezdőtőkével, és kezdetben csak egyedül dolgozott egy használtan vásárolt nyomdagép szedőszekrénye körül. Három év múlva elvállalta a Gyakorlati Bibliamagyarázatok című havi folyóirat nyomtatását, noha csak két ívre való betűkészlete volt. Nem sokkal később már betűmintakönyvet adott ki, 1902-ben harminc, 1910-ben száznál több szakmunkást alkalmazott.
Nyomdáját az egyik legjobb vidéki intézménnyé fejlesztette, amely művészi kivitel terén számos fővárosi nyomdát is felülmúlt. Nevét eleinte a kor ízlésének megfelelő, divatos báli meghívók tették ismertté, ezeket Röpke Lapok címmel mintakönyvben is megjelentette. A hivatalos nyomtatványok terén is rangot szerzett magának, 1898-tól ő adta ki a 265 oldalas nagy Közigazgatási Mintatárat. Nyomdájából a magyar könyvművészet klasszikus szépségű alkotásai kerültek ki, motívumaik a magyar népi barokk épületek díszítőelemein alapultak. Nevezetes könyvsorozataik a Monumenta Literarum és a Kner-klasszikusok voltak, amelyekben a magyar és a világirodalom klasszikusait adták ki gondos tipográfiával készült kötetekben.
Kner Izidor az 1914-es lipcsei kiállításon aranyérmet nyert, 1932-ben, a nyomda alapításának 50. évfordulóján Békés vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagjává választották; ugyanebben az évben céhmesteri címet és oklevelet kapott. Szakcikkei a Vidéki Nyomdászok Országos Szövetségének hivatalos lapjában, a Grafikai Szemlében jelentek meg. Humoros, szatirikus anekdotákat, aforizmákat is írt, az Üstökös és a Borsszem Jankó című élclapok állandó munkatársa volt. Szakmai írásai Eszmék és viaskodások címmel 1906-ban jelentek meg kötetben. Keserves kenyér című könyvét 1928-ban, az Apró lurkóságok címűt 1933-ban, önéletrajzi írásait 1931-ben adta ki, Félévszázad mesgyéjén címmel. Aforizma- és anekdotagyűjteménye Kner Izidor pajzán aforizmái (1919), illetve Kner Izidor agyafúrt alakjai (1926) címmel látott napvilágot.
Kner Izidor a művészi könyvnyomtatás és könyvtervezés úttörője, kiváló mestere volt, aki egy műszaki kultúra nélküli környezetben korszerű, szervezett ipart teremtett, s ehhez szakmunkásgárdát is nevelt. Munkája mindig a minőség jegyében fogant, a mesterség tiszteletét magában foglaló, az ősöktől is eredeztethető etikus magatartás és a tehetség szerencsés ötvözete formálta az eredményeket. A nyomdaipari tömegtermelésbe visszavitte a művészetet, az ipari tárgytervezést. Emellett igazi kapitalista volt, aki megtalálta a piaci rést, és gyors szállítással igyekezett versenytársai fölé kerekedni. 1902-ben Nyomdai tréfa címmel felhívást jelentetett meg: értékes jutalmat ígért annak, aki a 17 soros szövegben mind a 227 becsempészett sajtóhibát megtalálja.
1889-ben vette feleségül Netter Kornéliát, házasságukból hat gyermek született, egyikük korán meghalt. Gyermekeinek és unokáinak többsége is a nyomdász-könyves mesterséget választotta.
Kner Izidor 1935. augusztus 19-én bekövetkezett halála után legidősebb fiai, Endre és Imre vették át az üzem irányítását, ez utóbbi a magyar könyvtervezés kiemelkedő alakjává vált. Endre 1942-ben munkaszolgálatosként a Szovjetunióban halt meg, Imre 1944-ben ismeretlen helyen hunyt el. Legkisebb fia, Albert és Erzsébet lánya is nyomdász és könyvkötő lett; Albert 1940-ben kivándorolt Amerikába, s így túlélte a holokausztot, egy nagy chicagói cég tervezőstúdiójának vezetője lett. Erzsébet 1949-ben szintén Chicagóba ment, és saját műhelyt alapított. Imre fia, Kner Mihály a felszabadulás után, 23 évesen átvette a családi nyomdát, de nem tudta kiheverni rokonai halálát, így 1945-ben öngyilkos lett. Kner Izidor legidősebb unokája Haiman György, a neves tipográfus, könyvművész, nyomdatörténész volt.
A Kner Nyomda Gyomai Kner Nyomda Zrt. néven ma is működik, Kner Imre egykori otthonában létesült 1970-ben az ország egyetlen nyomdaipari múzeuma. Nem messze az üzemtől és a múzeumtól alakították ki a 2500 négyzetméteres Kner emlékteret, amelynek központi részén áll a Munkácsy-díjas Kiss Nagy András szobrászművész által a nyomda alapításának százéves évfordulójára készített Kner-emlékmű, Kner Izidor és Imre domborművével. Az alkotáson található táblán Kner Izidor mondása olvasható: „Életem értelme nem az, hogy nyomdász vagyok, hanem az, hogy szolgálok.”
2023-ban Erdész Ádám szerkesztésében a Tények és tanúk sorozatban jelent meg a Levelek a Kner család életéből 1938-1949 című kötet, amely betekintést nyújt a nagy múltú nyomdász- és művészdinasztia küzdelmes sorsába.
Borítókép: A Kner Nyomda dolgozója. Készítette: Horling Róbert. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 319 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.