Keres Emil Szombathelyen látta meg a napvilágot 1925. július 9-én. Kisfiúként tanárai nem tudták rávenni a szavalásra, esténként azonban leültette a környék időseit az utcára kitett székekre, és a legváltozatosabb műsorokat adta elő nekik. Volt kitől örökölnie a színészi vénát, hiszen nagyapjának is ez volt a foglalkozása. Keres Emil gyermekkorában állandóan társulatot próbált szervezni, még szerződéseket is írt az ifjú „színészeknek”, de nem gondolta, hogy valaha színházi ember lesz belőle. Egy tréfa vezette a pályára, amikor egyik barátja viccből benevezte a helyi tehetségkutatóba. A közönség alig akarta leengedni a színpadról – ekkor tanácsolta neki édesapja, hogy legyen színész.
Hallgatott a jótanácsra, és később jelentkezett is a Színiakadémiára. A felvételin egyedül játszotta el az Úr és Mephisto párbeszédét: egyiküket bal lábon állva mély hangon, másikukat jobb lábon és magas hangon alakította. A bizottság számára felejthetetlen élmény volt, amikor megszólalt az Úr vasi tájszólással, elmélyített hangon. Nem is volt kérdés, hogy fölveszik. 1950-ben szerzett diplomát, és elsőként a Honvéd Színházhoz szerződött, majd a Nemzetiben játszott. 1954-ben már a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt. Két év múltán a Vígszínházba került, majd a Jókai Színház következett, aztán a Thália, melynek több mint egy évtizedig állt az élén. Igazgatta később a Radnóti Színpadot, és rendszeresen fellépett a Karinthy Színházban is.
A színész és színházizgató legendás versmondó volt, és a költészet napja alkalmából évente megvillantotta e tehetségét. Színházban elsősorban karakterszerepeket játszott: szerette a figurákat intellektuálisan megérteni, és próba közben gyakran teletűzdelte szövegkönyvét rendezői utasításokkal saját maga számára. Vallotta, hogy az embernek önmagáról a leglényegesebbet a szerepein keresztül kell elmondania. „Lírai alkat vagyok, monogám típus” – ennyit árult el a magánéletéről, mert hitte: ha a színész a legbelső világról nem tud valamit megsejtetni a közönséggel a színpadon, akkor vallomásos formában fölösleges azt megtennie. Keres Emil igazi színházi ember volt, aki túl a nyolcvanon is folyamatosan alkotott, és egészen élete végéig aktív színész maradt.
Nézzék meg A vörös vendégfogadó című történelmi bűnügyi drámát Keres Emillel az egyik főszerepben: https://s.mtva.hu/01B3bxM2
Lapozható képgalériánkban válogatott fotókat láthatnak a művészről és szerepeiről. Tartsanak velünk!
A lapozgatóban látható képek:
- 1965-ben, a Thália Színház igazgatójaként (MTI Fotó: Tormai Andor)
- Faragó Vera és Keres Emil az Irodalmi színpad Villon-estjén (MTI fotó: Keleti Éva)
- Földes Imre Hivatlanok urak című színdarabjának próbáján (MTI Fotó: Bartal Ferenc)
- Ajtay Andorral a Jókai Színházban (MTI fotó: Keleti Éva)
- A Kiváló Művész díj átvételekor (MTI Fotó)
- Keres Emil portréja (MTI Fotó: Keleti Éva)
Borítókép: Keres Emil Shakespeare Hamlet című drámájában a Nemzeti Színházban. Készítette: Farkas Tamás. Tulajdonos: MTI Zrt. Fotószerkesztőség
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 308 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.