Az 1931. augusztus 18-án született Keleti Éva utolsó lélegzetvételéig fáradhatatlanul dolgozott. A képekkel való munka, az alkotás folyamata jelentették számára a levegőt: több évtizedes szünet után 88 évesen vette újra kezébe a fényképezőgépet. Mivel a szakma fejlődése közben a digitalizáció irányába indult, az új módszerekkel is megismerkedett. A magyar fotóművészet nagyasszonya a legjobb példa arra, hogy időskorban is érdemes nyitni az új felé.
A széleskörű érdeklődés, a nyitottság egyébként is meghatározó vonása volt egész életében. Reál pályára készült, a világháborút követően az ELTE TTK fizika-kémia szakára iratkozott be, ám 1951-ben otthagyta az egyetemet és a Magyar Fotónál kezdett dolgozni. Az alapoktól tanulta a szakma technikáit, fortélyait. Ebben nem vált kárára a természettudomány, hiszen az akkori fényképészet még szorosabban kötődött a fizikai és kémiai ismeretekhez.
Keleti Éva becsülettel végigjárta a fotós szamárlétrát. Cipelte az elődök táskáját, gondozta örökségüket, majd a mesterségbeli tudáshoz hozzáadta saját belső világát. Teljesítette a kiküldött hírügynökségi fotós penzumot: készített riportsorozatokat, termelési, munkaverseny és protokollfotókat is. De a színpad, a művészek esti és hétköznapi léte lett az igazi műfaja, amelyben fotósként magára talált. Első pillanattól nem idegen testként létezett a színházi világban, a művészek közt. Ismerte őket, kortársai jelentős részével személyes, baráti viszonyban volt. Pécsi Ildikótól Márkus Lászlóig sokan rendszeresen megfordultak nagykörúti lakásában. Nem befogadták, együtt élt velük. Tudta, érezte minden rezdülésüket. Nemcsak a próbák folyamatait, a bemutatók sikereit dokumentálta, de benézett a kulisszák mögé is, feltárta a színészek örömét, bánatát, valós arcát.
A színpad, a tánc és a mozgás iránti rajongását tanúsító fotósorozatok mögül fölsejlik a vágy a táncos pálya iránt. Keleti Éva Mednyánszki Ágival egy csoportba járt a balettiskolában, ám saját bevallása szerint testi adottságaival alkalmatlan volt erre a pályára. Cserébe viszont kinyílt a szeme a tánc megörökítésére. Ezt tanúsítják a hazai és az idelátogató külföldi együttesek előadásairól, táncosairól készült fényképei, köztük az egyik leghíresebb, az Extázis, ami Judith Jamison amerikai táncművészt örökíti meg Alvin Ailey frenetikus CRY című szólódarabjában. Fáradhatatlanul kereste a jó témákat, járta az országot, a fővárosi és a vidéki kulturális élet eseményeiről egyaránt tudósított, illetve egy-egy kiemelkedő szerep kapcsán elkísérte a művészeket külföldre is. Vallotta, hogy a tehetség és a tanulmányok mellett szerencsére is szüksége van a fotósnak.
Fotóriporterként 22 évet dolgozott a Magyar Fotónál, majd a jogutód MTI-nél. Ezt követően hivatását a nyomtatott sajtó világában folytatta. Az Új Tükör és a Színházi Élet vezető munkatársaként is alanyai lelkébe szeretett bepillantani. Sajtó- és képügynökségek fotós vezetőjeként, majd 1993-tól a Ferenczy Europressnél is átadta szakmai tudását a következő nemzedéknek.
A Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotográfus, érdemes és kiváló művész a Magyar Fotóriporterek Társasága elnökeként több alkalommal tagja volt az Interpress, valamint a World Press Photo hazai zsűrijének. A Príma Primissima-díjas alkotó 2019-ben csaknem 30 évnyi szünet után kezdett újra fotózni, részben régi képeinek alanyait fényképezve. Akkor hat évtizedes életművét a Műcsarnok Élet/Kép címmel nagy sikerű retrospektív kiállításon mutatta be, a kor legnevesebb színművészei közül sokak régi és új képeivel.
Keleti Éva munkásságának hét évtizedet felölelő, több mint 400 ezer darabot számláló gyűjteményét a Nemzeti Archívum őrzi, ahol a gyűjtemény eddig feldolgozott képei ingyenesen elérhetőek az érdeklődők számára. Kivételes büszkeség ez, hiszen Keleti Éva munkássága az életünk szerves része: fényképei kordokumentumok, emberi portrék, lélekrajzok is egyben. Pillanatok, amelyeket egy kivételes művész érzékeny szeme kiszakított az időből, és maradandóvá tett számunkra. Öröksége példaértékű a következő generációk számára. Szeretettel búcsúzunk tőle.
Tekintsék meg lapozható galériánkat, melyben Keleti Éva művészportréiból válogattunk:
A lapozható galériában látható képek:
- Ruttkai Éva portréja (MTI Fotó: Keleti Éva)
- Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva címszereplők jelenete Shakespeare Rómeó és Júlia című színművének próbáján (MTI Fotó: Keleti Éva)
- Béres Ilona az Eiffel-torony előtt (MTI Fotó: Keleti Éva)
- Sinkovits Imre háttérben az Erzsébet híddal (MTI Fotó: Keleti Éva)
- Ruttkai Éva és Hegedűs D. Géza Nádas Péter Találkozás című színművének bemutatóján (MTI Fotó: Keleti Éva)
Amit még nem láttatok... – Keleti Éva címmel a közmédia 2023 nyarán kiállítást szervezett a magyar fotográfia nagyasszonyának csaknem hetven évet felölelő munkásságából a budapesti Aranytíz Kultúrházban, amelyet később Bécsben is bemutatott. A kiállításhoz kapcsolódó, A pillangó szárnyán – Keleti Éva fotográfus portréja című filmet országos tévépremierben mutatta be az M5, amelyet február 6-án, pénteken 19 órától megismétel a kulturális csatorna. A délutáni programkínálatban a Librettó című műsorban is megemlékeznek róla. Másnap, február 7-én délelőtt 10 órától MMA portré - Sztárfotó születik címmel láthatnak összeállítást a fotóművészről. A Duna a február 6-i Családi kör adásában, a Kossuth Rádió a február 9-i Nagyok című műsorában emlékezik a fotóművészre.
Borítókép: Keleti Éva a képeiből rendezett fotókiállításon, a háttérben a művész Béres Ilona színésznőről készült fotója Készítette: Hegedüs Róbert, Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 334 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.