Klein Ágnes néven 1921. január 9-én született Budapesten. Később ő maga magyarosította Keletire nevét. Kislányként az volt az álma, hogy csellista legyen, a sport és a mozgás szeretete miatt végül mégis a tornát választotta.
Keleti Ágnes tornász szabadidejében szívesen csellózik otthonában (MTI Fotó: Szécsényi József)
Már 1938-ban meghívták a válogatott keretbe és 1940-ben megnyerte első bajnoki címét, ám a történelem kettétörte karrierjét. Származása miatt eltiltották a versenyektől, a német megszállás idején csak hamis papírok mentették meg életét. A sportot a második világháború után, huszonnégy évesen kezdhette újra, mikor mások már abbahagyják, de ő soha nem adta fel.
Keleti Ágnes női tornász, olimpikon edz a gerendán, 1952-ben (MTI Fotó: Szécsényi József)
1947 és 1956 között különböző szereken negyvenhatszoros magyar bajnok lett, ebből tízszer egyéni összetett, hétszer csapatbajnok. Nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot azóta sem Magyarországon. 1948-ban a londoni olimpiára utazó válogatott tagja volt, ám a verseny előtti edzésen, a lengőgyűrűről való leugrásnál megsérült, így nem versenyezhetett. A lelátón ülve nézte végig társai küzdelmét, ahol végül a magyar női tornászcsapat második helyen végzett. Újabb négy évet kellett várnia.
Helsinki, 1952. augusztus 3. Keleti Ágnes bemutatja talajtorna gyakorlatát (MTI Fotó)
Tehetségének, szorgalmának, kitartásának és akaraterejének köszönhetően a XV. nyári olimpián, Helsinkiben végre megmutathatta, mire képes a nemzetközi mezőnyben. Az olimpiák történetében itt rendeztek nők részére először egyéni olimpiai versenyt, így műszabadgyakorlatával (talaj) olimpiai bajnok lett, s felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. Összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet is szerzett. A kéziszer a mai ritmikus sportgimnasztika elődje, akkor még a szertorna keretein belül szervezett versenyen, csak később vált önálló olimpiai szakággá.
Helsinki, a XV. nyári olimpiai játékok aranyérme (MTI Fotó: Bojár Sándor)
Helsinki bajnoka, a világon mindenütt ismert és elismert sportolónő a Testnevelési Főiskola tanára lett, igaz államvizsgát később, 1954 végén tett. Ezek voltak életének legszebb évei. A tanítás mellett az olimpiára készülve kemény edzésekkel teltek mindennapjai.
Keleti Ágnes, a XVI. nyári olimpiára készülve szabad ülőtartást mutat be a felemáskorláton (MTI Fotó: Komlós Tibor)
1956-ban a XVI. nyári olimpián, Melbourne-ben, 35 évesen jutott fel a csúcsra. A közönség lelkes éljenzése közepette diadalmaskodott, s lett bajnok a kéziszercsapat. Ezenfelül még három egyéni aranyat nyert felemáskorláton, gerendán és kedvenc szerén, a talajon. Egyéni összetettben és csapatban további két ezüstérmet szerzett. Ezzel ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki valaha aranyérmet szerzett. Eredményeivel a sportág és a magyar sport halhatatlanjai közé emelkedett.
A melbourne-i olimpiáról több más magyar olimpikonnal együtt már nem tért haza. Végül Izraelben telepedett le, férjhez ment (két fia született), s ott kapcsolódott be tanárként, edzőként, szövetségi kapitányként a tornasportba. A rendszerváltás után tért haza. Rendkívüli teljesítményéért, kimagasló szakmai munkájáért számos magas nemzetközi és hazai kitüntetésben részesült.
Borítókép: Helsinki, 1952. augusztus 3. Az olimpiai bajnok Keleti Ágnes (k), a második helyezett Maria Gorohovszkaja (b) és a harmadik helyezett Korondi Margit tornászok állnak a dobogón a műszabadgyakorlat összetett számának eredményhirdetésén a XV. nyári olimpián. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: MTI Fotó/Magyar Fotó. Azonosító: MTI-FOTO-773703
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 289 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését,
ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.
