Bizony kiszolgáltatott helyzetben vannak a népszerű színésznők: miután csillaguk leáldozott, elfelejti őket a nagyvilág. Stella Campbell, a darab főszereplője is egy közülük, akinek fénykorában olyan hírességek keresték a barátságát, mint a Pán Péter írója, J. M. Barrie, vagy maga a nagyszerű G. B. Shaw, aki a Pygmalion Elizájának szerepét egyenesen neki alkotta. A mogorva Shaw tőle szokatlan lelkesedést mutatott Stella iránt, amely nem szűnt meg a darab 1912-es bemutatója után sem: az író és a színésznő több évtizedig tartó levelezésbe kezdtek. A sziporkázó, kötekedő levelek játékos stílusa szinte elfeledteti a nézővel, hogy két ember épp legbensőbb énjét tárja föl a másik előtt: osztoznak a sikerben, de a személyes gyász pillanataiban is.
Minden levél egy-egy rituális varázsmese: azáltal, hogy szavakba öntik, feldolgozhatóvá, túlélhetővé válnak életük traumái.
Ki ne szeretne egy heves, szenvedélyes barátot, aki időnként az ember fejéhez vágja a hibáit? Ki ne vágyna egy okos, szellemes barátnőre, aki észreveszi a fonák helyzetek humorát, és ezt nem rest megosztani?
Stella és Bernard mindketten intelligens, humoros, mélyen érző emberek, ugyanakkor önzőek, hiúk és kicsinyesek is tudnak lenni: nem kímélik egymást, amikor összezördülnek valamin.
És persze anyagiasak: fontos különbség köztük, hogy míg Bernard Shaw öregen is tudott új darabot írni, Stellát egy idő után már elkerülték a szerepek. Pedig óriási bravúr volt, ahogy 49 évesen eljátszotta a 19 éves Eliza Doolittle szerepét a Pygmalionban, és méltán érezhette úgy, hogy maradt benne spiritusz idősebb éveire is. Persze – ha hihetünk Shaw szurkálódásainak – mellőzöttségében az is közrejátszott, hogy egyáltalán nem volt könnyű együtt dolgozni vele...
A negyven év alatt született, több száz oldalra rúgó levelezésből Jerome Kilty írt darabot az 1950-es évek közepén Kedves hazug címmel. A kétfelvonásos vígdrámát először 1957-ben mutatták be Chicagóban. Az akkori kritikusok, ahogy a maiak is, mind leszögezték, hogy a darab teljes mértékben a két főszereplőn áll vagy bukik. Karizmatikus színpadi jelenléttel lehengerlő alkotássá válhat, ugyanakkor megmarad a kissé naftalinszagú kamaradráma szintjén, ha a nézőt nem ragadja magával a főszereplők játéka.
A magyar közönségnek óriási szerencséje volt: a civódó, furcsa pár bőrébe két igazi nagyágyú, Tolnay Klári és Mensáros László bújt. „Két királyi oroszlán ártatlan hancúrozása” volt ez, ahogy a darabban is elhangzik.
Tolnay és Mensáros a való életben is kollégák, barátok, sőt szövetségesek voltak, így erős alapra tudtak építkezni a felkészülés során. Aki megnézi a darab velük forgatott tévéjáték-változatát, egy érzelmes, nagy amplitúdókkal tarkított utazás részese lehet, melynek végére kiderül, hogy a boldogság talán éppen abból fakad, ha van valaki, aki időről időre alaposan kihoz bennünket a sodrunkból.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Kedves hazug című tévéjátékot a linkre kattintva: https://s.mtva.hu/qFIzPjOa
Borítókép: Jelenet a Kedves hazug című tévéjátékból
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 347 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!