Karády Katalin, a végzet asszonya

Kanczler Katalin néven született 1910. december 8-án egy hétgyerekes kőbányai munkáscsaládban. A családi pokol elől – apja gyakran bántalmazta – húszévesen a házasságba menekült, de három év múlva elvált. Egy társaságban figyelt fel rá Egyed Zoltán hírlapíró, aki azt ígérte neki, hogy színésznőt farag belőle. A „Karády” művésznevet is ő adta neki, és ő vitte el a Nemzeti Színház egyik művésznőjéhez, aki ingyen vállalta tanítását. 1939 februárjában debütált William Somerset Maugham Az asszony és az ördög című darabjának főszerepében. Megjelenése és játéka a kritikusokat és a nézőket is megosztotta. A színpadon nem igazán érezte jól magát, a film közelebb állt hozzá. Még 1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Zilahy Lajos regényéből Polgár Tibor által rendezett Halálos tavaszt. Az ártatlanul romlott Ralben Edit figurája egy csapásra ismertté tette, az Ez lett a vesztünk című dal az énekesnői pályán is elindította. Sajátos, mély hangján slágerek tucatjait búgta el (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet). Nevére tódult a közönség, évről évre többet forgatott, egyedül 1942-ben hét film készült vele. Gyakran volt Jávor Pál partnere, így a Valamit visz a vízben, a Szováthy Évában és az Egy tál lencsében is, amely kivételesen vígjáték volt. Karády ugyanis nem szívesen mosolygott, mindig hűvösnek és távolinak mutatkozott. „A mosolyt csak más ajkán szeretem” – nyilatkozta egy alkalommal. A nők utánozták a frizuráját, öltözködését, bár gúnyos megjegyzéseket tettek szögletes vállára, lomha járására. Magánéletét számos legenda övezte, a valóságban Ujszászy Istvánnal, a hírszerzés főnökével szövődött szenvedélyes viszonya. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Gestapo letartóztatta és megkínozta. Befolyásos barátai csak három hónap múlva tudták kiszabadítani. A nyilas rémuralom idején zsidókat bújtatott és mentett, 2004-ben posztumusz adományozták neki a Világ Igaza kitüntetést. Nagyon megviselte, hogy a Gestapo által letartóztatott, majd a szovjeteknek átadott Ujszászynak nyoma veszett, amikor 1948-ban hazahozták és átadták az ÁVH-nak. Karádyt 1945 és 1948 között az Operettszínház foglalkoztatta, több főszerepet osztottak rá. Nem találta a helyét, a kommunista kultúrpolitika „a múlt rendszer” sztárjának bélyegezte. 1951-ben illegális úton hagyta el az országot, itthon a neve sem hangozhatott el. A távozás körülményeiről számtalan mendemonda kering. 1953-ban Brazíliában telepedett le, 1968-ban New Yorkba költözött, és kalapszalont nyitott. Visszavonultan élt, csak néhány hangfelvétel készült vele. Nem látogatott haza, örökre fiatalnak akart megmaradni az emberek emlékezetében. New Yorkban halt meg 1990. február 7-én, végakarata szerint a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég című, 2001-ben készült filmje Karády és Ujszászy szerelmét elevenítette fel, dalaiból Szalóki Ági adott ki feldolgozáslemezt. 2008 óta a nevét viselő alapítvány kutatja, gondozza életművét. Borítókép: Budapest, 1947. április 17. Karády Katalin otthonában. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Kovács Géza. Azonosító: MTI-FOTO-758105 Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 288 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos érdekes felvételt talál