Budapest fejlődésével, a ’60-as években egyre sürgetőbbé vált a közösségi közlekedés korszerűsítése. Az egyre növekvő városban fennált egy égető probléma: a kalauzok létszámhiánya. Akkoriban ugyanis minden jármű külön kalauzzal közlekedett, betanításuk pedig körülbelül egy hónapot vett igénybe. Tehát szükség volt egy olyan gyors és gazdaságos viteldíjbeszedési eljárásra, amely egyrészt gyorsította az utasforgalmat, másrészt leegyszerűsítette a jegyellenőrzés és -értékesítés bonyolult folyamatait.
A probléma orvosolására jegygyűjtő urnákat vezettek be, először a Fogaskerekű Vasúton. Az utazás menete a következő volt: az üvegfalú jegygyűjtő dobozok a kocsik végében voltak elhelyezve a felszállóperonokon, a jegyek szelvényét ezekbe kellett bedobni. A havi bérlettel vagy igazolvánnyal utazók felé az volt a kérés, hogy felszálláskor tartsák kezükben jegyüket, hogy azt mindenki láthassa. A jegyeket előre kellett megvásárolni a jegypénztáraknál, ám a fogaskerekű vasút egyes kis forgalmú megállóhelyein az utas jegyet válthatott a vonat elején tartózkodó indítónál.
1961. december 4-én hajnali négykor elindult a Fogaskerekű első kocsija, ahol a kalauzok már csak útba igazították az utasokat. A reformnak rendkívül pozitív visszhangja volt. A kalauz nélküli közlekedés első próbája bevált, a bevétel nem csökkent. A kezdeti időszakban ugyan gyakrabban szálltak fel ellenőrök a kocsikra, de alig akadt bliccelő, sőt, a korabeli sajtó arról számol be, hogy az utasok egymást ellenőrizték. A próbaidő 1962. január 31-én járt le, és ezután tervbe vették, hogy a többi városi járaton is bevezessék a módszert.
1969-ben az alig egy éve alakult BKV elhatározta, hogy a villamosokon, autóbuszokon és HÉV-szerelvényeken július 1-ig több mint 13 ezer jegykezelő készüléket szerelnek fel. Az előre váltott villamosjegy halványsárga volt és egy forintba került. A halványkék színű az autóbuszra volt érvényes és 1,50 forintért árusították. A jegyeket 5–10-es tömbökben is meg lehetett előre vásárolni. A vállalat július 1-re minden járművet hang-, illetve fényjelző berendezéssel látott el, ami azt jelentette, hogy ettől kezdve bármelyik ajtón lehetett le- és felszállni. A júliusi változások érvénybe lépése előtt a város több terén is bemutatták, hogyan kell jegyet kezelni.
Tartsanak velünk, nézzék meg a Nemzeti Fotótár kalauz nélküli közlekedéssel kapcsolatos képeiből készült válogatásunkat!
- Erzsébet körút (MTI Fotó: Benkő Imre)
- Kalauznő kipróbálja a jegyárusító asztalt (MTI Fotó: Lajos György)
- A kalauznő füttyjelzéssel indítja a 66-os jelzésű villamost (MTI Fotó: Fényes Tamás)
- Jegykezelő automata az autóbuszon (MTI Fotó: Sarkadi Tamás)
- Az utasok gyorsan megszokták a kalauz nélküli utazást (MTI Fotó: Lajos György)
- A vezető mellett helyezték el a jegygyűjtő ládát (MTI Fotó: Lajos György)
- A szerelvény vezetője kiüríti a megtelt jegygyűjtő ládát (MTI Fotó: Lajos György)
- Fiatal pár utazik a fogaskerekűn (MTI Fotó: Bara István)
- Utasok várják a fogaskerekű vasutat a Széchenyi-hegyi végállomáson (MTI Fotó: Bereth Ferenc)
- Fogaskerekű vasút szállítja az utasokat a Szabadság-hegyen (MTI Fotó: Járai Rudolf)
Borítókép: A Fogaskerekű Vasút szerelvénye halad a Széchenyi-hegyre. MTI Fotó. Készítette: Vadas Ernő. Tulajdonos MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-808015
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.