Röviden csak „Jávorpali” néven emlegették a filmvászon kedvencét, a szerethető, mulatozó sármőrt, aki a magánéletben nagy szívével és sokszor botrányos, lobbanékony viselkedésével egyaránt felhívta magára a figyelmet.
Az 1902-ben született nyughatatlan aradi fiú kamaszkorában többször is fogta a sátorfáját. Hol Bécsbe, hol az első világháborús frontra szökött, majd pesti színésznek állt. Az elsőszülött fiának vasutas foglalkozást szánó özvegy édesanyja és öccsei, Imre és Laci addig nem is kaptak életjelt róla, amíg el nem végezte a színiakadémiát és szerződést nem kapott. Ezután már minden lépéséről tudtak, a befutott színész pedig a távolból támogatta családját.
Jávor körülbelül egyidős volt a magyar filmgyártással és annak mérföldköveinél is jelen volt. Az utolsó utószinkronizált némafilmben (Csak egy kislány van a világon) és az első hangosfilmben (A kék bálvány) is szerepelt, majd a Hyppolit, a lakáj amorózójától nem volt megállás: közel két évtized férfiideálját jelentették a Jávor által a filmvásznon megformált mérnökök, katonatisztek, grófok, orvosok, ügyvédek, földbirtokosok és művészek. A második világháború után szintén a részvételével indult újra a hazai filmgyártás A tanítónő című filmmel. Összesen 73 magyar film főszerepét alakította, miközben vidéki és fővárosi színházakban játszott. Az ügyeletes szépfiú skatulyájánál többre vágyott, végül a Nemzeti Színház társulatához szerződött.
Élete bővelkedett izgalmakban, pályája pedig nélkülözések közepette indult: eleinte nem volt fedél a feje felett, majd egy bakter házaspár albérletében két tűzoltó és egy szabólegény mellett volt „ágyrajáró” bérlő. Később filmsztárként és pasaréti villatulajdonosként sem feledkezett meg arról, honnan indult: ő is segítette az őt példaképének tartó, nélkülöző, pályakezdő Bárdy Györgyöt, amikor évekre befogadta otthona vendégszobájába.
Jávor Pál az 1930-as években többször ragadtatta magát meggondolatlanságra. Még testi sértésért is állt bíróság előtt és lovagias párbajra is kihívták. A 8 Órai Újság 1931. december 8-ai száma arról számolt be, hogy a híres olasz vívómester, Italo Santelli budapesti vívótermében végül elmaradt Jávor és a notórius párbajozó színikritikus, a Karády Katalint is felfedező Egyed Zoltán tervezett kardpárbaja, mert a felek kibékültek.
Köztudott, hogy Jávornak nagy gyengéje volt a mulatozás. A Vadászkürt étterem volt a törzshelye, ahol egyedül ücsörögve és iszogatva a híres Pertis Pali cigányprímás (aki A férfi mind őrült című Jávor-moziban is szerepelt) húzta a nótáját egészen éjjel kettőig, amikor a színészért ment elnéző felesége, Landesmann Olga.
A pár a háború és az azt követő évek megpróbáltatásai, majd tizenegy évnyi amerikai távollét után hazatért. Jávor a tengerentúlon szerepelt ugyan A nagy Caruso című „színes-szagos” hollywoodi mozifilmben, mégis hazavágyott igazi sikerei színhelyére. A legyengült és megtört, de még mindig sármos színésznek ekkor írta meg Horváth Jenő és Szenes Iván az Egy tisztes, őszes halánték című örökzöld dalt.
A Nemzeti Fotótár képeiből készült válogatásunkkal most néhány különleges pillanatot villantunk fel Jávor Pál pályafutásából.
A lapozgatóban látható képek:
- Vendégségben a Jávor-házaspár (MTI Fotó: Bass Tibor)
- Otthonának kertjében (MTI Fotó)
- A filmvonat indulására várva 1946-ban (MTI Fotó)
- A hazatérés öröme Bárdy Györggyel (MTI Fotó: Bartal Ferenc)
- Próbál a Jókai Színház társulata (MTI Fotó: Lónyai Mária)
- Feleségével, Olgával (MTI Fotó: Keleti Éva)
- 1958 nyarán, otthonában (MTI Fotó: Keleti Éva)
Borítókép: Budapest, 1957. november 27. Jávor Pál színművész a késő őszi Duna-parton. Tulajdonos: MTI Fotóarchívum. Készítette: Zádor László. Azonosító: MTI-FOTO-799133
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.