Egerben született 1914. november 2-án, édesapja szabómester volt. A mozgókép iránti rajongása a némafilmes korszakban kezdődött, barátaival sokszor belógott a városi moziba, egy-egy filmet többször is megnézett. Később a család Pestre költözött, és Illés egy gépészeti szakiskolában folytatta tanulmányait.
Időközben összeismerkedett a neves operatőrrel, Eiben Istvánnal, akinek az ajánlására 1935-ben a Magyar Film Irodánál lett világosító. A szakma fogásait az akkoriban Magyarországon dolgozó kiváló osztrák rendező-operatőr, Karl Kurzmayer mellett sajátíthatta el.
A második világháború idején először katonaként szolgált, majd 1944-ben munkaszolgálatra vitték: a mauthauseni koncentrációs táborba került, ahol 1945 májusában az amerikai csapatok szabadították fel.
A világháborút követően előbb segédoperatőrként, majd operatőrként dolgozott a Film Irodánál. Kezdetben híradókat, rövidfilmeket készített, majd 1949-ben a Magyar Filmgyártó Vállalathoz került, itt készítette első egész estés munkáját, egy dokumentumfilmet a budapesti Világifjúsági Találkozóról.
Első önálló nagyjátékfilmes operatőri munkája ugyanebben az évben a Máriássy Félix rendezésében készült Szabóné volt. A kamera mögötti hosszú pályafutása során több mint száz filmben dolgozott, a legkülönbözőbb műfajokban.
Kiemelkedő alkotása a Budapesti tavasz, a Ház a sziklák alatt, a Szent Péter esernyője, az Ötödik pecsét, vagy az Oscar-díjra jelölt A Pál utcai fiúk című film. A nyolcvanas évektől – elsősorban kora miatt – csökkent megbízatásainak száma, a rendszerváltást követően már csak egyetlen nagyjátékfilmet, a Palásthy György által rendezett Retúrt (1996) fényképezte.
Különböző stílusú külföldi és hazai rendezőkkel dolgozott együtt, a legmaradandóbb alkotások azonban azokkal a direktorokkal közösen születtek, akikkel azonos művészi felfogást vallottak, mint Fábri Zoltán, Máriássy Félix vagy Ranódy László.
A színészt mindig a filmbéli emberábrázolás legfőbb elemének tekintette. Operatőri munkájában mindvégig nagy jelentőséget tulajdonított az emberi tekintetnek, a színész arcának: világítási és kompozíciós rendjének meghatározója az arc közelisége volt. Mindenkor a reális és természetes fény- és színviszonyok visszaadásán vagy mesterséges megteremtésén fáradozott. Őt tartják a valósághű filmfényképezés hazai kidolgozójának, a realista filmkép mesterének.
Művészi munkája mellett 1949-ben ő indította el az operatőri képzést a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ekkoriban még nem voltak tankönyvek, ezért éjszakánként körmölte le a másnapi tananyag jegyzeteit, melyben saját gyakorlati tapasztalatait foglalta össze. Ötven éven át tanított a főiskolán, ahol az operatőr tanszék vezetője, rektorhelyettes, 1990-től egy évig pedig az intézmény rektora volt. Nemzedékek sorát oktatta, a szakma számtalan kiválósága tanult nála, közülük sokan világhírnévre tettek szert, mint az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos vagy Koltai Lajos.
A kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, akit a szakmában mindenki csak Papi néven szólított, húsz évvel ezelőtt, 2006. június 12-én hunyt el 91 évesen. 2008-ban Budapesten, a XIV. kerületi Róna utcában emlékszobát rendeztek be a tiszteletére, 2009-ben pedig szülővárosában avatták fel az emléktábláját.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Kincsestár Illés Györgyről szóló epizódját az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/eqqrVtnz
A Nemzeti Archívum legkorábban létrejött gyűjteményi egysége, a Sajtóarchívum anyagait, amelynek segítségével a fenti írás is készült, itt olvashatják.
Borítókép: Latinovits Zoltánnal a Pacsirta forgatásán (MTI Fotó: Bojár Sándor)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 342 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!