Ikarus - szárnyalás földi utakon

A márka a magyar járműgyártás világszerte ismert „zászlóshajója" lett. Az 1950-es évek kezdete óta nemzedékek nőttek fel vele és rajta. 

Miért Ikarus? Honnan ered a jármű neve és szárnyas emblémája? Az Ikarus karosszéria és Járműgyár három elődvállalat korántsem önkéntes egybeolvadásából jött létre 1949-ben. Az Uhri testvérek Autókarosszéria és Járműgyára, a Repülőgépgyár Rt. és az Ikarus Gép és Fémáru Rt. egyesült a korszerű mátyásföldi gyártóbázison. A jogelőd Ikarus Automobil és Repülőgép Alkatrészgyár Rt. nevében az 1916-os alapítás óta szerepelt az első repülő ember mitológiai alakjának, a nagyratörő és találékony Ikarosznak a neve.

Az Ikarus embléma az 55 férőhelyes MÁVAG Tr 5-ön jelent meg először. 1951-ben mutatták be az Ikarus 30-ast, az első „igazi” Ikarust, melynek végsebessége elérte a szédítő 78 km/h-t. Az utasoktól a „nejlon” nevet kapta, mert a tetőhajlatba épített ablaksor miatt az utastér nyáron olyan izzasztó volt, mint az akkoriban divatos nejloningek. Hiába volt műszakilag megbízható, az utazóközönség a szoros helykihasználásra és a magas lépcsőre panaszkodott.

Az „aszfalt hernyó”, a csuklós busz nem magyar találmány. A 30-as modell sokoldalú, nagyobb testvére, az Ikarus 60-as is 1951-re készült el. Altípusai között található az ITC 600 modell, az első magyar csuklós autóbusz, amelyet világviszonylatban is magas darabszámban gyártottak. Az „ízelt buszokat” még a Fővárosi Autóbuszüzem építette Ikarus-egységekből. A hatvanas évek elejének fejlesztése az Ikarus 180-as, a gyár első saját gyártású csuklós busza. Beszereztek egy nyugatnémet (Henschel HS 160 USL) csuklóst, s ennek „alapos vizsgálata” után készítették el a magyar változatot. Hazánkhoz köthető a legnagyobb példányszámú csuklósbusz-típus: az 1970-ben bemutatott Ikarus 280-asból több mint hetvenezer készült.

A gyár farmotoros formaterve, az Ikarus 55-ös, illetve testvérmodellje, a városi kivitelű Ikarus 66-os példátlan siker volt. Hazai népszerűségét a „faros” és „Bözsi” becenevek is mutatják. 1952 és 1973 között három földrészen csaknem 17 ezer darabot adtak el belőlük. Az 1970-es évek közepétől az 1990-es évek végéig a magyar városok utcaképét Finta László ipari formatervező, illetve az általa megálmodott, szögletesebb formavilágú Ikarus 200-as modellcsalád tagjai határozták meg. Az első Ikarus 250-est az 1967-es BNV-n mutatták be. Sokoldalú városi, elővárosi és távolsági feladatra készültek, a tágasabb belső tér, a jobb kilátás és az utasok kényelme érdekében szögletesebb kialakítással.

1971-ben Monacóban egy tárgyalóbusz kivitelű Ikarus 250 SL elnyerte III. Rainier herceg fődíját. Az Ikarus 260-as szóló változat is a világ legnagyobb példányszámban eladott autóbuszai között szerepel, 75,5 ezer darabbal. Az Ikarus termelési csúcspontját 1984-ben érte el: több mint 13 ezer járművet gyártottak, Európa legnagyobb, a világ akkori negyedik legnagyobb buszgyáraként. A Föld csaknem 60 országában futottak Ikarusok, eljutottak Afrikától, a Közel-Kelettől Skandináviáig, az Egyesült Királyságtól az Egyesült Államokig, Kanadától Kínáig. Az Ikarus gyáregységet hozott létre Székesfehérváron, motorgyártás indult Győrben. Összeszerelő üzemeket létesített Irakban, Kubában, Kínában, Líbiában, Tunéziában, Egyiptomban és Madagaszkáron.

 

BORÍTÓKÉP: Budapest, 1960. szeptember 16. Egy Malév feliratú Ikarus 55 autóbusz a légitársaság IL-18-as repülőgépe mellett a Ferihegyi repülőtéren. MTI Fotó: Sziklai Dezső. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Azonosító: MTI-FOTO-C_SZI19600916006
 

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 293 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.