Akinek a színpad volt a mindene

130 esztendeje született az operett nagyasszonya, Honthy Hanna, akiért rajongott a közönség, ám erőteljes egyéniségét nem minden pályatárs tudta elfogadni.

Kultúrsnack

2023.02.21 | olvasási idő: kb. 2 perc


A Budapesten született színésznő Hügel Hajnalka néven látta meg a napvilágot, majd Hajnal Hajnalkára és végül Honthy Hannára változtatta a nevét. Tízévesen balett-tanonc lett, de többre vágyott a tánckarnál, így színjátszást és éneket kezdett tanulni. Karrierjét a Népoperában kezdte, de első szerepe nem hozta meg a várt sikert. Ez azonban csak arra sarkallta, hogy még keményebben dolgozzon, énektanárhoz járt, és vidéken játszott, többek közt Pozsonyban, Fiuméban, Szombathelyen és Debrecenben. Népszerűsége nőttön-nőtt, Debrecenben a legkedveltebb színésznőnek választották, míg végül a Királyi Színházban Kálmán Imre Bajadérja meghozta az áttörést. Legzajosabb sikereit ezután operettszerepeivel aratta, pedig drámai alakításai is kimagaslók voltak. A Kossuth-díjas kiváló és érdemes művész egyesek szerint nemcsak a színházban, de a magánéletben is ízig-vérig primadonna volt, azonban számára a deszkák valóban a világot jelentették, minden mást másodrangúként kezelt. Olyan komolyan vette szakmáját, hogy énekhangját és tánctudását még idős korában is képezte. Tehetséggel párosuló elhivatottságát pedig a közönség máig nem múló szeretete honorálja.

A művésznő 1948-ban (MTI Fotó: Ráth László)

Arról, hogy mennyire komolyan vette hivatását, az alábbi, általa elmesélt anekdota mindent elmond. „…engedjék meg, hogy elmeséljem a Csárdáskirálynő egyik előadásán, az utolsó felvonásban történt esetet. Az egyik végszavat adó partnerem ahelyett, hogy azt mondta volna szövege szerint: „Hercegnő, engedje meg, hogy e csokrot a lába elé helyezzem", így szólt egy véletlen memóriazavar következtében: „Hercegnő, engedje meg, hogy e csokrot a lába közé helyezzem!" Hallottam, ahogy a kórus tagjai visszafojtják nevetésüket. Veszedelmes és hisztériásan ragadós az ilyen színpadi pillanat. Nem sok hiányzik, és mindenki nevet: színpad is, nézőtér is. Kész a botrány, és veszendőbe megy az egész esti munkánk. Kinéztem a nézőtérre, erősen, talán szigorúan is, és teljes koncentrációval igyekeztem megmenteni a helyzetet, a játék komolyságát. Nem nevette el magát senki a nézőtéren, és a játék közös szépsége megőrződött. Mert a mi könnyű műfajunkban is ugyanúgy kell tisztelni a közönséget és a játékot, a színházat, mintha Shakespeare-t játszanánk.” 

Antalffy Józseffel a Csárdáskirálynőben (MTI Fotó: Keleti Éva)

Borítókép: Honthy Hanna színművész MTI Fotó, Készítette: Keleti Éva Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum: MTI-FOTO- F__EV19560129003

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 323 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

 

További cikkek:

Borítékolt remények

A rulett-termek és kártyaszobák világán kívül, a lottó és a totó késleltetett reményein túl, mindenki azonnal megkísérthette a sorsot.

Julius Caesar és a szökőnap

Köztudott a négyévenkénti február végi plusz nap beiktatásának oka, az azonban már kevéssé ismert, hogy ez a toldás nem is február 29-re esik. Hogy jön ehhez Julius Caesar? Cikkünkből minden kiderül.

A pisai ferde torony

Tizenegy évig tartó rekonstrukció után húsz esztendeje, 2001. december 15-én nyílt meg a turisták előtt a pisai ferde torony.

Aki sosem fogy ki a jó sztorikból

Kiapadhatatlannak tűnik az a kút, amelyből Fábry Sándor a történeteit meríti. 70. születésnapja alkalmából néhány visszaemlékezését felidézve bemutatjuk az országos ismertségig vezető lépcsőfokokat, tartsanak velünk!