Akinek a színpad volt a mindene

A Budapesten született színésznő Hügel Hajnalka néven látta meg a napvilágot, majd Hajnal Hajnalkára és végül Honthy Hannára változtatta a nevét. Tízévesen balett-tanonc lett, de többre vágyott a tánckarnál, így színjátszást és éneket kezdett tanulni. Karrierjét a Népoperában kezdte, de első szerepe nem hozta meg a várt sikert. Ez azonban csak arra sarkallta, hogy még keményebben dolgozzon, énektanárhoz járt, és vidéken játszott, többek közt Pozsonyban, Fiuméban, Szombathelyen és Debrecenben. Népszerűsége nőttön-nőtt, Debrecenben a legkedveltebb színésznőnek választották, míg végül a Királyi Színházban Kálmán Imre Bajadérja meghozta az áttörést. Legzajosabb sikereit ezután operettszerepeivel aratta, pedig drámai alakításai is kimagaslók voltak. A Kossuth-díjas kiváló és érdemes művész egyesek szerint nemcsak a színházban, de a magánéletben is ízig-vérig primadonna volt, azonban számára a deszkák valóban a világot jelentették, minden mást másodrangúként kezelt. Olyan komolyan vette szakmáját, hogy énekhangját és tánctudását még idős korában is képezte. Tehetséggel párosuló elhivatottságát pedig a közönség máig nem múló szeretete honorálja.

Arról, hogy mennyire komolyan vette hivatását, az alábbi, általa elmesélt anekdota mindent elmond. „…engedjék meg, hogy elmeséljem a Csárdáskirálynő egyik előadásán, az utolsó felvonásban történt esetet. Az egyik végszavat adó partnerem ahelyett, hogy azt mondta volna szövege szerint: „Hercegnő, engedje meg, hogy e csokrot a lába elé helyezzem", így szólt egy véletlen memóriazavar következtében: „Hercegnő, engedje meg, hogy e csokrot a lába közé helyezzem!" Hallottam, ahogy a kórus tagjai visszafojtják nevetésüket. Veszedelmes és hisztériásan ragadós az ilyen színpadi pillanat. Nem sok hiányzik, és mindenki nevet: színpad is, nézőtér is. Kész a botrány, és veszendőbe megy az egész esti munkánk. Kinéztem a nézőtérre, erősen, talán szigorúan is, és teljes koncentrációval igyekeztem megmenteni a helyzetet, a játék komolyságát. Nem nevette el magát senki a nézőtéren, és a játék közös szépsége megőrződött. Mert a mi könnyű műfajunkban is ugyanúgy kell tisztelni a közönséget és a játékot, a színházat, mintha Shakespeare-t játszanánk.” 

Borítókép: Honthy Hanna színművész MTI Fotó, Készítette: Keleti Éva Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum: MTI-FOTO- F__EV19560129003

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 323 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.