A legnagyobb szívű ember

„A fiatalok is imádták, ugyanúgy, ahogy az öregek, mindenki. Nem kell ennél több. Se, mint ember, se, mint színész.”– mondta Benedek Miklós Hollósi Frigyesről.

Karakter

2022.12.05 | olvasási idő: kb. 3 perc


A Jászai Mari-díjas művész, aki már tíz éve nincs közöttünk, Budapesten született 1941-ben. Szüleit korán elvesztette, mindössze 5 éves volt édesapja halálakor, tíz évvel később pedig édesanyja is elhunyt. Nagynénje és nagybátyja nevelte fel őt és öccsét, akivel minden rosszaságban, kalandban benne voltak, 1995-ben azonban testvérét is elvesztette. 

Nem készült színésznek. A színházi pálya csak akkor kezdte foglalkoztatni, amikor Ascher Oszkártól jött a dicséret, hogy milyen nagyszerűen szaval. Érettségi után rögtön felvették a színművészetire, de az első vizsga után eltanácsolták, mondván: nem fejleszthető. Osztályfőnöke Békés András volt, aki azt mondta neki: „Frici, maga egy erős ember, megállja a helyét bárhol. Nem akarom, hogy egy szomorú ember legyen a pályán, mert higgye el, ez a pálya sokkal több szomorú embert hoz létre, mint ahány megelégedettet.” Nagyon jól érezte magát a főiskolán, ezért rettentően el volt keseredve a kirúgást követően. Egész életében fájlalta, hogy nincs színészi diplomája, amiről így vallott: „Nekem az életemben nagyon sok szomorú esemény volt. Elvesztettem a szüleimet, az öcsémet, de ez ugyanúgy azokhoz a fájdalmakhoz tartozik.” Évekig nem ment a Rákóczi út főiskolához közelebb eső oldalán, mert rosszul volt az épület puszta közelségétől is.

A Dóm téren a VI. Pécsi Országos Színházi Találkozón 2006-ban (MTI Fotó: Kálmándy Ferenc)

A kirúgást követően nem sokkal Ádám Ottó hívta fel telefonon, és azt mondta, úgy érzi, nem volt teljesen igazságos ez a döntés. Bátorította, hogy próbáljon meg másképp érvényesülni a szakmában. Bár sokkal nehezebb, göröngyösebb út, de elmehetne egy vidéki színházba hasonlóan Mensáros Lászlóhoz és Darvas Ivánhoz. Kerülőúton tehát diploma nélkül is színésszé válhat. Így került Szolnokra a Szigligeti Színházba, ahol eleinte kóristaként, segédszínészként alkalmazták, majd szép lassan lépdelt fel a ranglétrán. Amikor megkapta az első igazán jelentős szerepét - Valért kellett volna alakítania a Tartuffe-ben -, egy héttel a premier előtt behívták katonának. Két év katonai szolgálat után kezdhette elölről a szakmát, de a nehézségek ellenére is az itt eltöltött éveket tartotta élete legszebb időszakának.

Szeli Ildikóval és Huszár Lászlóval a szolnoki Szigligeti Színházban (MTI Fotó: Ilovszky Béla)

Korábbi igazgatója, Székely Gábor a Nemzeti Színházba hívta, ahol ekkor két évet töltött. 1982-ben alapító tagja volt a Katona József Színháznak, ahol olyan darabokban nyújtott emlékezeteset, mint a Mizantróp, Galócza, Platonov, az Übü király vagy a Három nővér. A két utóbbi produkcióval a fél világot bejárták. A Törőcsik Mari által alapított Művész Színházba tett rövid kitérője után visszatért a Katonába, melyet otthonának érzett, és ahol 2001-ig maradt. Végül 2002-ben az új Nemzetibe szerződött, ahol egészen haláláig játszott.

A Galócza című darab próbáján a Katonában (MTI Fotó: Ilovszky Béla)

Országos ismertséget a Cha-cha-cha című filmben nyújtott alakításával szerzett. Emellett olyan sikerfilmekben játszott még, mint a Hamis a baba, a Sose halunk meg, a Szerencsés Dániel és a Szamba. Igazán nagy népszerűséget a Kisváros című tévéfilmsorozatban Járai őrnagy szerepe hozott neki. Az Angyalbőrben és a Kiváros című sorozat jelenleg is nyomon követhető az m3.hu –n, valamint az archivum.mtva.hu-n, és Hollósi Frigyes szerepel a Mami blú című alkotásban is, amely december 8-án látható.

Bár nagyon szeretett horgászni, kollégái szerint ehhez már sokkal kevesebb tehetsége volt. A színész élete utolsó időszakában már kevés időt töltött a színházban, viszont sokat foglalkozott imádott unokájával, Fridával.

2010-ben a Nemzeti Színház Festőműhelyében (MTI Fotó: Kollányi Péter)

Molnár Piroska, akivel sokat játszottak együtt, így emlékezett rá: „A kedves szó talán még kevés is rá. A nagyszívű, kevés nagyobb szívű embert ismertem, talán nem is. Talán ő a legnagyobb szívű ember, aki köztünk élt.”

Borítókép: Schiller: Ármány és szerelem című romantikus tragédiájának próbáján Miller szerepében Hollósi Frigyes játszik a Nemzeti Színházban Tulajdonos: MTI. Készítette: Beliczay László. Azonosító: MTI-FOTO-DBELO20100205117

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 321 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.

További cikkek:

Könyvtárak sínen és négy keréken

Április 14-e a könyvtárosok világnapja. Ezen a napon egy kicsit jobban odafigyelünk azokra az értékekre, amelyekhez a könyvek által jutunk, és azokra az emberekre, akik segítenek nekünk a kölcsönzőhelyeken. Bár a világ rohan és változik, ezekre a biztos pontokra ma is szükségünk van.

Molnárinasból színészlegenda

„Ő nem olyan valaki volt, akit meg lehettet ismerni, nem engedett közel magához senkit, nem árult el magából semmit, csak a színészetét. Ő csak a színházban volt otthon. A színpadon, a szerepeiben”- nyilatkozta róla Mensáros László.

7 érdekesség a 70 éve önálló magyar szinkronról

Hetedik hó első napján hetven éve vált önállóvá a magyar szinkronfilmgyártás. A görög szün (együtt) és kronosz (idő) szóból álló kifejezést színészlegendák emelték filmes fogalommá. Tudják-e, ki volt az egyik első gyermek szinkronhang, hogyan készülnek a zörejek, és mit ásott ki a Szinkron névre hallgató kutya?

„Maradok, másként nem tehetek!”

A XX. századi magyar drámairodalom egyik legnagyobbja, akinek életét végigkísérte a szenvedélyes igazságkeresés és a szülőföldhöz való ragaszkodás. Irodalmárként és politikusként is sokat tett a kisebbségben élőkért, a magyar nyelvért és oktatásáért.