A humorista eredeti neve Hoffmann Géza volt. Az érettségit követően háromszor is sikertelenül felvételizett a Színművészeti Főiskolára, de a színész szakmától ez sem tántorította el. Katonai szolgálata után beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, emellett játszott a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában is.
1960-ban a Fészek Klubban megkereste Szendrő Józsefet, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatóját, aki (immár Hofi néven) szerződtette. A kis színházi szerepek, beugrások azonban nem elégítették ki, előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket, és hamar kiderült, hogy ha színésznek nem is elsőrangú, parodistának zseniális. Három év múlva visszaköltözött a fővárosba, s mind nagyobb sikerrel vállalt fellépéseket humoristaként szerte az országban. 1967-től dolgozott Koós János táncdalénekessel, párosuk hatalmas sikereket aratott: Macskaduett című számukból a hetvenes években Nepp József rendezett rajzfilmet.
A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsora hozta meg számára, amikor a Táncdalfesztivál legnépszerűbb énekeseit parodizálta. Ezt követően szerződött a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához: előadásai telt házzal futottak. A televízióban is foglalkoztatták, ahol több éves huzavona után a híres Kádár-paródiáját is levetítették.
Komlós halálát követően, Hofi elhagyta a Mikroszkópot és a Madách Színházhoz szerződött. Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel a Madách Kamarában, műsora lemezen is megjelent. Az 1987-től futó Élelem bérével korábbi sikereit is túlszárnyalta: az est 2001 májusában érte el az 1500. előadást. Mindkét műsornak ő volt az írója és szerkesztője, így szinte mindegyik előadás egyedi volt, napról napra változott. Hofi egy-egy félmondattal az aktualitásokat, napi eseményeket is rendre beleszőtte mondandójába.
Sikereinek titka a közönséggel való szoros kapcsolat, a közélet eseményeinek kíméletlen, de mégsem sértő, közérthető bírálata és a gyors reagáló képesség volt. Gyilkos humorral figurázott ki mindent és mindenkit, aki vagy ami arra érdemes volt. Számos lemeze jelent meg, melyek aztán rendre aranylemezzé váltak. Állandó résztvevője volt a szilveszteri rádiókabaréknak. Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, műsorainak hangvétele és stílusa mit sem változott, egyszemélyes intézménnyé vált.
Korát megelőzve érzett rá a ma stand-up comedynek nevezett műfajra, pályatársai szerint egyetlen szakmai besorolás sem volt érvényes munkásságára. Ahogy mondták, foglalkozása egyszerűen: Hofi.
Szakmai teljesítményét érdemes és kiváló művész címekkel, illetve két alkalommal Jászai Mari-díjjal is elismerték. 1998-ban megkapta a Kossuth-díjat. Egy évvel korábban a közönség a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választotta, s lábnyomát rögzítették a pesti Broadwayn.
Egészsége a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, átesett egy szívinfarktuson is, de amint állapota engedte, ismét színpadra állt. 2002. április 7-én játszott utoljára a Madách Kamara színpadán. 2002. április 10-én hunyt el. A Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. Emlékét a VI. kerületi Nagymező utcában szobor őrzi, emléktábláját pedig születésének 85. évfordulóján avatták fel egykori lakóhelyén, az Anker közben. A magyar kabaré kiemelkedő tehetségű egyéniségének rádiós és televíziós felvételei ma is újra és újra megnevettetik a nézőket, bizonyítva, hogy humora változatlanul népszerű és aktuális.
Kedves Olvasók, nézzék meg Hofi Gézát a Csináljuk a fesztivált! című zenés műsorban: https://s.mtva.hu/3VZUiDCq
A Nemzeti Archívum legkorábban létrejött gyűjteményi egysége, a Sajtóarchívum anyagait, amelynek segítségével a fenti írás is készült, itt olvashatják.
Borítókép: Hofélia című önálló estjén (MTI Fotó: Ilovszky Béla)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 343 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!