Heltai Jenő – a felcseperedő nagyváros költője

1871. augusztus 11-én született Pesten. Jogi tanulmányait félbehagyva újságíró lett. A Magyar Hírlap, a Pesti Napló, A Hét hasábjain jelentek meg versei, elbeszélései, publicisztikái. A lapokat éveken át tudósította külföldről: Párizsból, Londonból, Bécsből, Berlinből, Konstantinápolyból. A húszas években az Athenaeum Kiadó művészeti igazgatója volt, az ő nevéhez fűződik az akkor már néhány éve elhunyt Ady Endre összes költeményeinek kiadása. 1927-ben műfordítói munkásságáért megkapta a francia Becsületrendet.

A nagyvárosi élet könnyed verselőjeként tűnt fel, Kató dalait sokan kívülről fújták. Krúdy Gyula a tőle telhető legnagyobb elismeréssel emlékezett meg róla: „A megnyíló új Nagykörútnak, a friss irodalmi pezsdülésnek Heltai Jenő volt a primadonnája”, és „sok új kifejezés törvénytelen apjának idézik majd meg”. S valóban, számos új jelenségnek ő adott nevet, legismertebb szóalkotása: a „mozi”.

A színház tarka világa is vonzotta, az I. világháború éveiben a Vígszínház dramaturg igazgatója volt, 1929-től a Belvárosi, majd 1932-től néhány éven át a Magyar Színházat vezette. A harmincas években írta romantikus mesejátékait, melyek közül a legnagyobb sikert „A néma levente” (1936) érte el. A szép olasz nemesasszony, Zilia szerepét számos kiváló színésznő játszotta, köztük Bajor Gizi, Neményi Lili és Ruttkai Éva.

A II. világháború alatt bujkálnia kellett, 1945-ben a Magyar PEN Klub elnökévé választották. 1955-ben mutatták be utolsó mesejátékát, a Szépek szépét. 1957-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, és még ugyanebben az évben, szeptember 3-án meghalt.

Borítókép: 1946. Heltai Jenő arcképe. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Várkonyi László. Azonosító: MTI-FOTO-755118

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 303 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.