„Amíg használható vagyok, addig használni akarom magam”

„A szüleim hölgyfodrászok voltak Budán, titkon mindketten művészek szerettek volna lenni. Anyám Hatvany bárónénak volt a házi fodrásza, apám Rákosi Szidi Színiiskolájába és a Budai Színkörbe is járt, de ezt csak nagyon későn tudtam meg. Addig titkolta, amíg az első sikerem nem volt nyilvánvaló számára, és akkor egy titkos ládából, ami előttem mindig zárva volt, kiemelte az ő színházi plakátjait. Apám nem tudta a tanulmányait befejezni, mert el kellett tartania a családját. Apám és anyám nagyon szép ember volt, tulajdonképpen én nem is tudom, hogy alakulhattam ilyenné." - mesélte mosolyogva Haumann Péter egy televíziós műsorban…Apám - aki a frizurát csinálta, mellette pedig egy alkalmazott a pedikűr-manikűrt, ahonnan engem innen mindig kizavartak - hihetetlenül tudott bánni a nőkkel és fantasztikus bukét tudott adni a fodrászatnak abban a két három órában, amikor egy-egy vendéggel foglalkozott. Felcseperedve kérdeztem magamtól, miért ne lehetne a szüleim mesterségét folytatnom? Először rendező akartam lenni, aztán orvos…  Örököltem, hogy valami miatt több lábon kell állni. Tehát így volt már akkor is szó arról, hogy fodrász leszek… Beadtam a felvételi vizsgámat az orvosira és a Színművészetire és vártam. Majd győzött a Színművészeti.”

A gyermek Haumann pályáját magyartanára, Mihályi Gábor segítette igazán, aki rendkívüli módon ösztönözte, hogy általa is eleven színházi élet működjön az iskolában. Ádám Ottó rendező a főiskolás korú színésznek pedig azt adta útravalóul, hogy bírjon a képességgel, amellyel meg tudja különböztetni majd: mi fontos és mi nem. A színészt pályája elején Horváth Jenő támogatta azzal, hogy az ELTE filozófia szakos hallgatóit elhívta Szókratész védőbeszédjének próbáira, mondván, hogyha valakik, ők biztosan értik, amint az épp csak 30 éves Haumann megkísérli a 70 éves Szókratészt bemutatni, kíváncsian várva, hogy mire jut majd vele. 

„A próbák arra valók, hogy beépítsen a színész magába egy belső monológot, aminek sosincs hangja kifelé, miközben kísérletezik azzal, hogy így, úgy, amúgy próbálja rációval, megérzéssel, váratlanul telibe találni és megkísérelni, hogy hogyan lehetne egy bizonyos emberi szituációt ábrázolni. Ahogy aztán közeledik a megfejtés felé, úgy pakolja magára azt a belső monológot, ami fizikai és pszichés tónusláncolatából áll. A színész emlékezetben bármikor előhívható ez a monológ, amely esténként segít abban, hogy a legnehezebb nap után is este még színpadra tudjon állni a színész.”

„Az esetek legnagyobb részében élvezettel és mohón vetettem rá magam a játékra. Ilyen módon a játék már kissrác korom óta úgy jelenik meg az életemben, mint az élet lehetőségeinek és határainak kitágítása. Persze van, hogy elítélik és mondják, hogy “ezt nem kellett volna”, vagy “kár volt belebocsátkozni”, illetve “láttalak, már megint valami bajusz mögé voltál ragasztva”. Mondanak nekem kellemetlen dolgokat. De azt rakok el belőle, amit jónak látok. Ennyi gőgöm és önhittségem hadd legyen, és a bántásból nagyon is pontosan fel tudom fogni azt, amit be tudok építeni az életembe. És ha valóban van egy olyan mozzanata a bántásnak, ami intő számomra, akkor azt nagyon szívesen elteszem és megjegyzem magamban.”

Talán kevesen tudják róla, hogy az éjszaka leple alatt Budapesten elhagyatott betonfalaira és romos, bontandó épületeinek graffitizésében segített gyermekeinek úgy, hogy miközben kisebbik fia elképesztő kitartással minőségi, jól megtervezett rajzokat festett fel, aközben Haumann „falazott” neki, hogy gyermeke le ne bukjon.

Haumann Péter három gyermekéből ketten – Petra és Máté - a színészi pályát választották. „Egyfelől örülök és nagyon jó érzés, hogy van folytatása ilyen vonatkozásban is az életemnek, így tehát ez azért nagyon jó. Ami miatt bajban vagyok az az, hogy rossz korban születtek ezzel. Talán lesz majd egy-két-tíz év múlva egy olyan pillanat, amikor a társadalomnak égetően szüksége lesz ismét a színészre és a művészetekre.” – mesélte Haumann Péter egy televíziós interjúban 1998-ban.

Születésnapján hadd nyugtassuk meg egyik legkiválóbb színművészünket: ha valamire most igazán szüksége van az embereknek, az a nevetés, az összekacsintás, a színház és a művészet gazdagsága. Haumann Péternek további számtalan szerepet, előadást és jó egészséget kívánunk! 

Ezen a héten műsorokkal is köszöntjük az ezerarcú Haumann Pétert. Május 17-én a Tanulj meg, fiacskám, komédiázni! című műsorban énekel, május 20-án a Hasonmás című tévéfilm főszerepében, május 21-én pedig Gogol Holt lelkek című művének színpadi változatában láthatják. Május 22-én szombaton Az ibolya, illetve május 23-án, vasárnap a Zaharij ikonfestő bűnös szerelme című filmben találkozhatnak vele MTVA Archívum m3.hu oldalán. 

Borítókép: 1988. szeptember 10. Haumann Péter és Psota Irén, a Nemzeti Színház művészei a Szövetség utcai művészbejárónál a társulat évadnyitója előtt. MTI Fotó: Farkas Tamás Tulajdonos: Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Fotóarchívum Készítette: Farkas Tamás Azonosító: MTI-FOTO-F__FA19880910004

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 299 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva további érdekes felvételeket talál.