Hager Ottó huszártábornok és Heinrich Ludovika második lányaként született 1931-ben Budapesten. Felsőfokú tanulmányait az Országos Magyar Iparművészeti Iskola (a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem elődje) textilnyomó szakán végezte, ahol Molnár Béla volt a mestere. A diplomát követően kosztümfestőként alkalmazta az Operaház. Apja katonatiszti múltja miatt azonban az egész családot kitelepítették a Békés vármegyei Csorvásra, ahonnan csak a Nagy Imre-kormány időszakában térhettek vissza Budapestre. 1954 és 1958 között a Textilfestő Iparművészek Alkotóközösségében dolgozott, ezután tíz évig az Iparművészeti Vállalat textiltervezője, kivitelezője volt. 37 éves kora óta a maga ura, szabadfoglalkozású textilművész. A Györgyi-Giergl művészcsalád leszármazottjával, Gelley András mérnökkel kötött házasságából két fia született.
Az 1960-as évek óta szerepel rendszeresen műveivel a magyar ipar- és képzőművészeti kiállításokon, első önálló tárlatát 1968-ban rendezte. A hetvenes évek elején kezdett kísérletezni a síkból kilépő, plasztikus, absztrakt művekkel, a tér háromdimenziós ábrázolásával, ami a faliszőnyeg újraértelmezéséhez vezetett. Ezeken a saját maga festette anyagokból – gyapjú, juta, kender, len, selyem – szőtt, relief-szerű falikárpitokon csak ritkán rajzolódnak ki figurális motívumok, akkor is elsősorban a szakralitáshoz kapcsolódva. Élményvilága ihletője gyakorta a keresztény misztika, e meditatív munkákból egyszerre nyugalom és erő is árad, ilyenek például a Teremtés, az Elveszett bárány, a Fény, a Kegyelem vagy a Patrona Hungariae.
Alkotásai között nagyméretű jutaobjektek (a leghíresebb közülük talán az 1976-os, csomózással készült Gondolkodószék) éppúgy találhatók, mint a lírát a humorral ötvöző minitextilek. Néha más, szokatlan anyagokat is használ, például az 1991-es Dilemma kőből és kenyérből van, len- és aranyszállal átkötözve. Számos megbízásra készült műve – függöny, textil falikép, falikárpit – került magyar és külföldi közintézményekbe, egyházi épületekbe, közösségi terekbe is. Szőtt oltárképei hollandiai, németországi és magyarországi templomok, kápolnák falait díszítik. Munkái megtalálhatók többek között a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Magyar Iparművészeti Múzeumban és a Savaria Múzeumban. A berlini Brandenburgi kapu úgynevezett Csend termében (Raum der Stille) 1994-ben helyezték el Sugárzó csend című kárpitját, egyik leghíresebb munkáját, amelynek alapmotívuma a sötétségen áttörő nap fénye. A német újraegyesítést követően a terem kialakítói arra kérték, hogy készítsen egy olyan ökumenikus művet, amely csendes elmélyülésre késztet, és bármely vallás követői megélhetik általa a béke üzenetét. Az évtizedek óta egyre-másra betelő vendégkönyvek tanúsága szerint ez teljesült, a kárpit mindenki számára reményt közvetít: a fény győzelmét hirdeti a sötétség felett.
Hager Ritta az alkotómunka mellett művészeti és társadalmi szervezetek, csoportok résztvevőjeként, alapító tagjaként is ismertté vált. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA), a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, de részt vett az UNESCO kulturális albizottságának munkájában is. A magyar textilművészet megújítójaként tartják számon, művészetét számos díjjal elismerték: 1988-ban a Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki, a Kossuth-díjat 2003-ban vehette át több évtizedes kimagasló textilművészeti tevékenységéért. 2004-ben megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérmét, 2005-ben a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennále fődíját. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal, 2015-ben a Pro Cultura Christiana-díjjal tüntették ki. 2022-ben magyar képző- és iparművészet kategóriában Prima Primissima Díjjal ismerték el.
Belső csend címmel retrospektív kiállítással tisztelegtek hét évtizedes textilművészeti munkássága előtt a Vigadó Galériában 2021-ben. Ugyanebben az évben, az Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódva állították ki Remény című gobelinjét a Magyar Művészeti Akadémia által szervezett tablókiállítás részeként. 2022-ben jelent meg a textilművészeti munkásságát bemutató kötet az MMA Kiadó gondozásában. A 2025-ben rendezett, életművének több korszakát felölelő Via Lucis – Belső fény című tárlatán új alkotást is láthattak az érdeklődők az akkor 94 éves művésztől a székesfehérvári Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontban. Elmondása szerint nagyon fontos az, hogy az ember meg tudja teremteni a maga számára a belső csendet, és így nyitottá válhasson az inspirációra. Meditatív munkái segítik a befogadó elmélyülését, illetve rá magára is visszahat munka közben ez a szemlélődő állapot. „Az ember addig él, amíg dolga van ezen a Földön” – vallja. Kívánjuk neki, hogy még sokáig örömét lelje a munkában, és alkotásaival hirdesse a békét, ami számára nem elvont fogalom, hanem elhivatott munkával elérhető állapot.
Kedves Nézők, tekintsék meg a Petőfi-gobelin Hager Ritta műtermében című műsort az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/EagQXCiO
Borítókép: Hager Ritta A folyamat című alkotása előtt. Készítette: Czimbal Gyula. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 335 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.