„Nem mindegy, hogy mit mondok. Hogy mit adnak a számba. Amiben nem hiszek, azt nem tudom elmondani” – szögezte le Hacser Józsa egy vele készült portréműsorban. Erős egyénisége a humorban sem ismert tréfát: egy-egy különc figura megformálásában szeretett elmenni a végletekig, a publikum reakciói pedig rendre őt igazolták. A közönség szeretete a kezdetektől fogva igazodási pont volt számára, nem hitt ugyanis az előzetes rendezői koncepció merev betartásában: azt vallotta, ha valami élesben, a nézők előtt nem működik, azt meg kell változtatni.
Egyik első színpadi szerepére, a Szentivánéji álom Puckjára utalva sokan nevezték őt „kobold-szakos” színésznőnek: noha valóban remekelt a furcsa, groteszk alakításokban, ha úgy akarta, a díva is kibújt belőle. Egyszer fesztelenül bájos műsorvezető Kaló Flórián mellett a Kukkantó-sorozatban, majd negédes menyecske a Magyar Televízió szilveszteri kabarétréfájában, utána gyermekien ártatlan kislány a Kék madár című mesejátékban… igen, ez mind ő volt, Hacser Józsa.
„A háború gyerekei voltunk” – mondta Gellért Endre osztályáról, akikkel együtt végezte a főiskolát, utalva ezzel saját gyerekkorára is, amely bizonytalanságban, nélkülözésben telt. Osztálytársai voltak: Berek Kati, Horváth Teri, Psota Irén, Soós Imre, Váradi Hédi… impozáns névsor. Utólag talán nem is bánta, hogy 1948-ban csak másodszori próbálkozásra vették föl a Színművészetire, ahol négy évvel később diplomázott. Pályája ígéretesen indult: Miskolcon Opheliát, Iszménét játszott, naiva- és karakterszerepekben is tündökölt. Ezt követően Budapesten a Jókai Színházban (későbbi nevén Thália, majd Arizóna) folytatta a munkát, végül Mikó István hívására a soproni Petőfi Színház társulatának oszlopos tagja lett. Schubert Évát idézve gyakran mondogatta: „Az idő nekünk dolgozik.” Hiszen ahogy idősödött, egyre inkább megtalálták azok az érdekes, sokoldalú figurák, akiknek úgy szeretett a bőrébe bújni. Az alapoktól építkezett, azt is kitalálta, milyen jellegzetes kiegészítőt hordana a karaktere. Elmondása szerint sokat tanult Dajka Margittól, aki először mindig a saját szavaival mondta föl a szerepét, s csak miután sikerült a sajátjává tennie, tanulta meg pontról pontra a szövegkönyvet.
Maximalista volt, ám mindig nyitott a konstruktív vitára, párbeszédre: többször nehezményezte például, hogy nincs egy olyan fórum, ahol a színjátszó szakma és a színikritikusok találkozhatnának és közösen megvitathatnának egy-egy előadást. Szókimondása, nyers őszintesége sok konfliktust szült. Ő maga úgy nyilatkozott erről, hogy ha valaki megszokja az őszinteséget az életben, annak a játéka is hiteles. „A színpadi deszka nagyítótükörként működik” – mondogatta gyakran. Abban is hitt, hogy a technikai vívmányok korszaka után lesz még reneszánsza a művészetnek: „Az emberek lelke vágyni fog valami humánum után, amit elvesztettek”.
Gyakran szinkronizáló színésznőként a legifjabb generáció is ismerte és szerette: olyan legendás rajzfilmsorozatokhoz adta a hangját, mint a Maja, a méhecske (Thekla pók) vagy a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal (Pocok). Azt a fajta derűt és bájt találta meg ezekben a sorozatokban, amit ő maga sokszor hiányolt a modern televíziózásból, így örömmel vette az ilyen jellegű felkéréseket. A kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő idén április 4-én lenne 95 éves.
Kedves Olvasók, tekintsék meg Hacser Józsát a Magyar Televízió szilveszteri kabaréjában, ahol Kósa Andrással adnak elő egy bohókás duettet: https://s.mtva.hu/TJQJmfiG
Az m3.hu családi és gyermekműsor kínálatából a Kukori és Kotkoda című népszerű rajzfilmsorozatban is hallhatják a színésznőt, amelyben Psota Iréntől ő vette át Kotkoda szerepét: https://s.mtva.hu/VGcNsNl8
Borítókép: Hacser Józsa Soós György Pettyes című darabjában. Készítette: Keleti Éva. Tulajdonos: MTI Rt. Fotószerkesztőség
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 337 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál. Jó böngészést kívánunk!