Aki a hobbijából élt

A számos nyelvet beszélő atléta és sportriporter angol-német szakos tanárként végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Gyerekként a tőrvívástól a súlylökésig számos sportágat kipróbált, de végül a futballt érezte leginkább sajátjának. Gyors lábának köszönhetően „ahány hosszúlabda, annyi gólhelyzet” játékosként hamar alaptag lett az ATRA kölyökcsapatában, még ha a „labdababusgatás” nem is volt az erőssége. Egy iskolai futófelmérés azonban mindent megváltoztatott. Miután Gyulai 12,8-cal a legjobb lett 100 méteren, Miller József testnevelő tanár e szavakkal fordult az ifjú futótehetséghez: „Fiacskám, holnap leadod a fociszerelést és atléta leszel. Ha nem, elrontom a bizonyítványodat.” Gyulai nem akart csalódást okozni az édesanyjának, akit szeretett volna kitűnő bizonyítvánnyal megörvendeztetni, így engedett a szelíd erőszaknak. 

Életre szóló elköteleződése az atlétikával bizonyítja, hogy nem bánta meg döntését. Rövidtávfutóként 28-szoros magyar bajnok lett, és az 1963-as Porto Alegre-i Universiádén a 4x100-as váltó tagjaként megtapasztalhatta, milyen érzés nemzetünket képviselve a dobogó legfelső fokán hallgatni a himnuszt. 1964-ben pedig a tokiói olimpián indult egyéniben. Sportkarrierje már végéhez közeledett, mikor végzett az egyetemen és tanítani kezdett. Középiskolás diákjai javaslatára jelentkezett a Magyar Televízió „Pályabelépő” című pályázatára, melynek keretében közel 3100 jelöltből választottak ki 15-öt – köztük Gyulai Istvánt –, hogy a jövő sportriporterei legyenek. 

A tévés kezdetekről egyszer így írt: „Hetente egyszer kerültem képernyőre, izgultam, bakiztam, szörnyű idő volt. Korábban a tanítás napi örömöket szerzett, a gyerekek szeme rögtön jelezte a jót s a rosszat. Itt hónapokig tapogatóztam. Jó, amit csinálok? Vagy csak legyintenek rám? Kinek higgyem el a véleményét? Rossz volt, ha valaki így szólt: - Szia, láttalak, már megint azt mondtad kupa helyett, hogy kuka, te kuka. - Görcsösen kapaszkodtam Vitray ítéletébe: „A baki nem minősít” - de hát ezt nem válaszolhattam.” A később legendássá vált sportriporter végül - a sportszerető közönség örömére -  felülkerekedett belső bizonytalanságán. 

Riporterkarrierje ettől fogva fokozatosan ívelt felfelé, és ezzel párhuzamosan egyre több szerepet vállalt a Nemzetközi Sportújságíró Szövetségben, valamint a Nemzetközi és a Magyar Atlétikai Szövetségben is. Nagy öröm volt számára, hogy négy gyermekéből három a televíziózás és az atlétika közelében tevékenykedik. (Egyik lánya televíziós szerkesztő, fiai a magyar, illetve európai atlétikai szövetségekben töltenek be tisztségeket, illetve részt vesznek a világversenyek szervezésében is.)

Halála után számos formában állítottak emléket a legendás sportriporternek. A pesterzsébeti általános iskola, ahová járt, felvette a nevét, tisztelegve előtte. A debreceni atlétikai stadion szintén a Gyulai István nevet viseli, az MSÚSZ pedig évente adja át a róla elnevezett díjat. Emellett minden évben Magyarországra látogatnak a világ legjobb atlétái, hogy az egynapos Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjon is megmérettessék magukat. 

Borítókép: Gyulai István 1985-ben MTI Fotó, Készítette: Földi Imre Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum: MTI-FOTO-894900

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 323 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.