A Szepes vármegyei Toporcon született 1818. január 30-án, nevében a nemesi származásra utaló „y”-t az 1848. március 15-i forradalom után változtatta „i”-re, és élete végéig így használta. Spártai nevelésben részesült, reál érdeklődésű gyerekként apja kívánságára lépett katonai pályára. Az utászakadémia elvégzése után hadnagy lett a magyar nemesi testőrségnél, majd 1842-ben a Nádor-huszárezred főhadnagya. Apja halála után kilépett a szolgálatból, és korábbi saját terveit követve Prágában vegyészetet tanult. Éhezve-fázva is figyelemre méltó tudományos munkát végzett: elsőként mutatta ki a laurinsav jelenlétét a kókuszdió olajában.
Sorsa akkor dőlt el, mikor az 1848. március 15-i forradalom kitörése után sikertelenül pályázott a műegyetem kémiai tanszékére. Ezután ajánlotta fel szolgálatait a Batthyány-kormánynak. Karrierje innentől kezdve folyamatosan ívelt felfelé. 1848 júniusában századosi rangban belépett a szerveződő honvédseregbe, és Jelačić horvát bán betörése után az al-dunai népfelkelés parancsnokaként a Csepel-szigetre rendelték. Neve a pákozdi csata előestéjén lett országosan ismert, amikor a hazaáruláson ért Zichy Ödön grófot statáriális bíróság elé állította, és a helyszínen felakasztatta. A csata után neki volt köszönhető, hogy Jelačić tartalék hadosztálya Ozoránál letette a fegyvert.
Az Országos Honvédelmi Bizottmányt vezető Kossuth felfigyelt a határozott fellépésű parancsnokra, és tábornokká léptette elő. Görgei részt vett a vesztes schwechati csatában, ezután 1848 novemberével a fel-dunai hadsereg parancsnoka lett. A demoralizált sereget néhány hét alatt helyrepofozta, gyorsan és kiválóan manőverezett, hatékonyan használta a tüzérséget, mindig higgadt maradt, számtalanszor mutatott példát személyes bátorságával. Windisch-Grätz hercegnek a szabadságharc eltiprására érkező, túlerőben lévő csapatai elől kénytelen volt visszavonulni, és amikor a kormány 1848 decemberének utolsó napjaiban Pest-Budáról Debrecenbe költözött, Görgei – hogy magára vonja az osztrák erőket – alig tizenhatezer emberével Vác felé hátrált. Itt adta ki 1849. január 5-én proklamációját, amelyben leszögezte: a fel-dunai hadtest harcát az április törvények védelmében folytatja minden külső ellenség ellen, ugyanakkor gyakorlatilag kivonta magát a Honvédelmi Bizottmány közvetlen rendelkezése alól, kiváltva ezzel Kossuth bizalmatlanságát.
Március végétől ideiglenes fővezérként Görgei irányította a tavaszi hadjáratot. A honvédsereg áprilisban győzelemről győzelemre haladva felszabadította a Duna-Tisza közét és a Felvidéket, a komáromi csata után pedig az Észak-Dunántúlt. Görgei ekkor nem Bécs ellen indult, hanem Budát vette ostrom alá, majd foglalta el három hét után. Döntésével egyetértett Kossuth is, aki – jóllehet rossz személyes viszonyuk időközben viszálykodássá fajult – az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozatot hevesen ellenző Görgeit nevezte ki a Szemere-kormány hadügyminiszterévé.
Az orosz intervenció után Görgei a július 2-i komáromi csatában visszaverte Haynau táborszernagy túlerőben lévő seregeit. A csatában maga is súlyosan megsebesült, mert személyesen vezette a lovasrohamot, ezután Kossuth leváltotta a fővezéri és a hadügyminiszteri posztról. Görgei felépülése után hajtotta végre legbravúrosabb hadműveletét: Komáromtól Aradig visszavonulva egy hónapon át saját erőinek négyszeresét kötötte le, megakadályozva az orosz és osztrák főerők egyesülését, végül erőltetett gyalogmenettel megelőzte a bekerítő orosz csapatokat és augusztus elején elérte Aradot. A Bem vezette fősereg aznap Temesvárnál csatát vállalt a császáriakkal, de katasztrofális vereséget szenvedett. Kossuth és a kormány augusztus 11-én lemondott, a politikai és katonai teljhatalmat a diktátorrá kinevezett Görgeire ruházták. A kilátástalan helyzetben, hiszen a seregnek se ellátmánya se lőszere nem volt, a haditanács egyhangúan a fegyverletétel mellett döntött. A fel-dunai hadsereg augusztus 13-án a világosi vár alatt, a szőlősi mezőn az orosz Rüdiger tábornoknak adta meg magát. Amikor Görgei utoljára lovagolt el az őt éljenző katonái előtt, idegei felmondták a szolgálatot: sírva borult lova nyakára.
A közvélemény – mára bizonyosan tudható, indokolatlanul – árulónak bélyegezte. A Kossuth által is hangoztatott vádat életének hátralévő 67 évében végig méltóságteljes nyugalommal viselte. A cár személyes közbenjárásával ugyan elkerülte az aradi vértanúk sorsát, de száműzetésre ítélték: családjával együtt Klagenfurtban tartották házi őrizetben. Csak 1867-ben, a kiegyezés után térhetett haza, de az erkölcsi bojkott miatt nem kapott rendes állást. Egy ideig a Lánchídnál volt alkalmazásban, ezután Visegrádon élt visszavonultan és kertje művelésének szentelte magát.
Az „élő vértanú”, ahogy Móricz Zsigmond nevezte, 98 évesen, 1916. május 21-én Budapesten halt meg. Síremléke a Kerepesi temetőben található, nem messze Kossuth mauzóleumától. Emlékiratait 1911-ben, majd 1988-ban újra kiadták, a két világháború között állított lovas szobrának másolatát 1998-ban avatták fel a budai Várban.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Fáklyaláng című történelmi tévéjátékot Bessenyei Ferenc és Ungváry László főszereplésével: https://s.mtva.hu/wJO2fnOu
Szintén ajánljuk figyelmükbe a Magyar történelmi arcképcsarnok Görgei Artúr című epizódját: https://s.mtva.hu/fJSeUnSY
A Nemzeti Archívum legkorábban létrejött gyűjteményi egysége, a Sajtóarchívum anyagait, amelynek segítségével a fenti írás is készült, itt olvashatják.
Borítókép: Az ismeretlen Görgei című kiállítás a Nemzeti Múzeumban (MTI Fotó: Balogh Zoltán)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 341 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!