90 éve született Gombos Éva, a külföldi karriert is befutott kiváló operaénekes

Az 1933. október 12-én született mezzoszoprán tizenhat évesen kezdte zeneakadémiai tanulmányait, majd diplomaszerzését követően azonnal szerződtette az Operaház. Sokoldalúsága korán szembeötlött, és kifejlesztett légzéstechnikájának is köszönhetően a verista operáktól a német zenedrámán, valamint Verdin és Beethovenen, majd Richard Strausson át a kortárs operákig terjedt változatos repertoárja. Az egyetemen filozófia- és történelemtanulmányokat is folytatott, ám korán nyilvánvalóvá vált, hogy az éneklés lesz az útja. Már fiatalon rajongott Wagnerért, akinek később remek tolmácsolója is lett, a német mester hősnői közül A walkür Helmwigéjét és a Tannhäuser Vénuszát, de a Lohengrin és A bolygó hollandi nőalakjait is megelevenítette a színpadon, boldogan véve tudomásul, hogy „Senta balladája, Ortrud átka és Brünnhilde búcsúja szépen megférnek egymás mellett egy énekes repertoárján”. Az Operaházban Verdi Rigolettójában debütált 1957. február 3-án Ferencsik János vezényletével, majd tavasszal a gyerekeket bűvölte el a Jancsi és Juliska Ébresztőtündéreként.

 

A pályakezdő énekesnő jelentős feladatokat is kapott, és csakhamar a legnagyobb tehetségek között emlegették az újságok hasábjain. „Lankadatlan erővel dolgozom, hogy senki se csalódjon bennem” – ígéri, és hangban és alakításban is estéről estére bizonyít, a drámai szoprán és a drámai mezzo szerepekben, a nagy és a kis feladatokban egyaránt izgalmas kihívást látva. A Salome című operában Manasah apró karakterétől Heródiás drámai, nagy szerepéig jut el, a Parasztbecsületben hasonlóképpen: először Lolát, később a főszereplő Santuzzát formálja meg Simándy József partnereként, a kritikák orgánumának művészi és drámai kezelését dicsérik.

1963 őszén a Lohengrin Ortrudjaként is nagy sikert arat. Az Esti Hírlap a színház nagy meglepetéseként és érett, nagy erejű művészegyéniségként emlegeti, a Film Színház Muzsika folyóirat pedig a címlapján ünnepli a fiatal énekesnőt, akinek drámai ereje folyamatosan érik, bontakozik ki ezekben a nagy volumenű szerepekben. 1964 és 1966 között párhuzamosan nyolc darabban énekel, pályakezdésének első évtizedét pedig parádés Aida-előadással koronázza meg. A darab 1964/65-ös évadbeli felújításán Mikó András rendezésében és Lamberto Gardelli vezénylete mellett Amneris szerepét Komlóssy Erzsébettel felváltva énekli Gombos Éva, az előadás két Aidája Dunszt Mária és Déry Gabriella, Radamese Simándy József és Szellő Lajos. A Nílus-parti Verdi-operáról szóló, Caruso blogján megjelent cikkében említi Karczag Márton zenei író, operaházi Emléktárvezető, miszerint a darab nem csupán nemzetközi szinten, hanem Budapesten is az egyik legtöbbet játszott opera, melyet csak az Operaház 2015-ig kilencszáznál több alkalommal tűzött műsorára, az említett felújítás pedig egészen 1992-ig műsoron maradt. Gombos Éva az 1960-as évek közepén Preziosilla alakját is megformálja Verdi A végzet hatalma című operájában, ám visszautasíthatatlan ajánlat érkezik Svájcból, így 1966. május 20-án az énekesnő utolsó hazai előadására kerül sor.

A Zürichi Operaház által kínált szerződést elfogadva férjével, Krasznai István Liszt-díjas hegedűművésszel, az Operaház elsőhegedűsével, Weiner Leó tanítványával és a Weiner Quartett neves tagjával a költözés mellett döntenek, és ötéves kislányukkal Svájcban telepednek le. Gombos Éva az operairodalom legjelentősebb mezzoszoprán szerepeit énekli el Európa nagy operaházainak színpadán (1967-es barcelonai Fidelio-szerepléséről a Muzsika című hazai zenei folyóirat is beszámol), míg férje a Svájci Rádiózenekar koncertmestere, külföldön is keresett kamaramuzsikus és zenetanár, akivel közel 60 esztendőn át voltak társai egymásnak az életben és a művészetben egyaránt. A pár végül az ország északnyugati csücskében, a svájci-német-francia hármashatárnál fekvő Bázelben teremtett magának végleges otthont és nyitott – munkában is összeszokott párosként – nemzetközileg elismert operastúdiót, ahol az énekesnő egyedi hangképzési módszerével legalább heti ötven növendéket tanítottak és indítottak el a pályán. Bázeli óráikon túl a művészházaspár spanyolországi nyári mesterkurzusai is rendkívül népszerűek voltak, és a Zalai Hírlap beszámolója szerint 1993-ban még a keszthelyi zeneiskolában is tartottak egyhetes mesterkurzust, harminc növendékükkel napi tíz órában muzsikálva a Balaton-parti városban. 

 

A 2015. november 4-én eltávozott művésznő különleges pályafutása és sokoldalú, született énekpedagógusi lénye előtt még életében német nyelvű diplomamunkával tisztelgett egyik tanítványa, ám ő – igazi művészként – sohasem élt a múltban. Tevékeny, közvetlen, korrekt és őszinte ember volt, aki mindig leküzdötte az előtte tornyosuló kihívásokat szerető családja (lánya, veje és – ma már bölcsész, orvos és jogász végzettségű – három unokája) körében.

 

A pályája csúcsán külföldre szerződött Gombos Évát Petrovics Emil C’est la guerre című operájának remekül megoldott házmesterné-alakításában és a Rigolettóban pályakezdőként énekelt Ceprano grófné-szerepében lemezfelvételen is meghallgathatjuk, az operett műfajába való érdekes „kirándulásként” Offenbach Szép Helénájának Parthenis szerepében őrzi rádiós hangfelvétel csodálatos hangját, a Nemzeti Fotótár különleges gyűjteményének cikkünkben is bemutatott, ritkaságnak számító fényképei pedig hazai sikereinek emlékezetes pillanatait villantják fel.

Borítókép: Budapest, 1964. december 4. Gombos Éva Amneris, a király leánya és Dunszt Mária Aida szerepében Giuseppe Verdi Aida című operájának próbáján. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Keleti Éva. Azonosító: MTI-FOTO-F__EV19641204002

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 327 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.