1911. májusában különleges esemény kavarta fel a hazai kulturális élet állóvizét. Az Auróra folyóirat így számolt be a történésekről: „Határozott, kemény lépésekkel sietett fel az emelvény közepére, tűzvörös, uszályos selyemruhában, fehércsótáros vörös selyem sapkával fején, megállva kinyújtóztatta fiús, vonalas határú termetét, egyenesre szegezte nyakát és szinte dacosan kapta fel Ady „Vér és Arany”-át.” Gombaszögi Frida egyik első volt a nagy szavalók sorában, akik kiválóan interpretálták a korszak újító szellemű költőit a magyar modernség hajnalán. A folyóirat által említett szavalóestre nem akármilyen körülmények között került sor: Frida tüzes előadása a Nyolcak festőcsoport második közös tárlatán hangzott el. A nagy port kavart eseményen részt vett az akkori kulturális élet színe-java: noha Gombaszögi Frida, a Magyar Színház fiatal művésznője már otthonosan mozgott ebben a körben, a fény és a csillogás korántsem volt magától értetődő a számára.
Grün Friderika Vilma 1890. december 9-én szegény családba született, ahol az apa korai halála miatt az anya, Weisz Rozina volt az egyedüli kenyérkereső. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a családban csupa lányok voltak: a kis Frida három testvérével, Ellával, Margittal és Irénnel együtt híres színésznő szeretett volna lenni. Történetük mesébe illő folytatása egy valódi írót is megihletett: Heltai Jenő a Gombaszögi lányok életéből merítve alkotta meg Tündérlaki lányok című darabját. Ahogy a színpadon, úgy a valóságban is megvoltak ennek a küzdelmes életnek a buktatói. A legidősebb nővér, Margit, nem élvezhette sokáig a színpadi csillogást, noha őt tartotta a korabeli kritika a Gombaszögi lányok közül a legszebbnek. Margit azonban 1908-ban (valószínűleg érdekből) házasságot kötött ifj. Romeiser Vilmos főszolgabíróval, és ezt követően teljesen visszavonult a színpadtól. Az anyagi jólétből a fiatalabb testvérek is részesültek, hiszen nővérük taníttatta, ruházta őket. Ella, Frida és Irén neki köszönhetően tanulhatott Rákosi Szidi színitanodájában. Sőt, a lányok állítólag művésznevüket is a gazdag sógortól kölcsönözték, hiszen Romeiser Vilmosnak birtoka volt a Rozsnyó közelében található Gombaszögön.
Frida a színészképző elvégzése után, 1909-ben a Magyar Színházhoz került, és rögtön főszerepet kapott G. B. Shaw Warrenné mestersége című darabjában. Nagy sikere volt: nemcsak a pesti, hanem a bécsi közönség is ünnepelte. 1916-ban a Vígszínházhoz szerződött, és drámai alakításokban mutatta meg tehetségét. Sokan egyenesen Jászai Marihoz hasonlították kifejező tekintete, bársonyos mély hangja miatt. Ellentétben húgával, Gombaszögi Ellával, aki később kiváló komika lett, és számos filmje fennmaradt az utókor számára, Frida inkább a tragikus szerepekben tűnt ki, és fiatalkori alakítását csak egyetlen film őrizte meg az utókor számára: a Vorrei morir – Szeretnék meghalni című dráma. Sajnos a művésznő egyik korabeli rajongója nagyon is komolyan vette az alkotás címét: a film megjelenésének évében, 1919-ben arcon lőtte Fridát közvetlen közelről, majd végzett magával. A merénylet a színésznő karrierjének végét is jelenthette volna, azonban csodával határos módon felépült a sebesülésből. A heget László Ernő kozmetikus-bőrgyógyász sikeresen eltüntette, majd beházasodott a családba: feleségül vette Irént, akivel később Amerikába költözött. Frida első férje Rajnai Gábor színész volt, akitől 1918-ban elvált, ám a jó barátság megmaradt köztük. Az 1944-es év viharaiban is Rajnai segíti majd Fridát, az ő segítségével menekül meg az üldöztetések elől. Frida 1922-ben köttetett második házassága kifejezetten tartósnak bizonyult: ezúttal Miklós Andort, az Est című lap tulajdonos-főszerkesztőjét választotta társául.
1933-ban Miklós Andor meghalt, és ezzel új korszak kezdődött Frida életében: átvette az Athenaeum Irodalmi és Nyomda Rt. igazgatását. Elfoglalt üzletasszony lett, színpadi karrierje háttérbe szorult. Nem élvezhette azonban sokáig új státuszát, mert 1939-ben az állam a vállalatot elvette tőle. A háború éveit bujkálva vészelte át, első férje támogatta mindenben. 1945-től Frida újra színpadra állt: rövid ideig a Nemzeti Színházban, majd 1946-tól a Vígszínházban játszott. 1948-ban Amerikába utazott, húgánál és sógoránál vendégeskedett. Életrajzírói máig sem értik, miért nem maradt végleg a tengerentúlon. Bár húga is marasztalta, Frida mégis visszautazott Magyarországra, ahol nehéz évek vártak rá. Az 1948. évi államosítással végleg elúszott a vállalatához fűződő reménye, majd az 1950-es évek elején mindenét elvették, egykori tőkésként gyanús elemmé vált, a régi polgári világ mementójává. Ide-oda hányódott, a pécsi, majd a győri színházhoz került. 1953-tól újra a budapesti Nemzeti Színház foglalkoztatta, illetve egyfajta elégtételként 1953–1956 között a Színművészeti Főiskolán magatartástant taníthatott. Halála előtt már csak apróbb szerepekben lépett föl, 1961-ben hirtelen agyvérzés végzett vele. Egykori férje, Miklós Andor mellett nyugszik a Fiumei úti sírkertben.
Kedves Olvasók, tekintsék meg Gombaszögi Fridát szigorú, ámde jóságos Polly néniként a Tom Sawyer megszökik című filmben december 26-án az m3.hu-n!
Borítókép: Gombaszögi Frida portréja Készítette: Várkonyi László. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 330 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.