Az 1914-ben született legendás színházi szakember gyermekkorában minden az irodalomról szólt. Édesapja, Gellért Oszkár költő a Nyugat folyóirat társszerkesztője, publicistája volt, negyedik fia, Bandi cseperedését és művelődését is olyan személyiségek követték napról napra nyomon, mint Osvát Ernő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső vagy Móricz Zsigmond, utóbbi nyaranta is meghívta a fiút leányfalusi házába. Móricz egyik lánya, Lili később osztálytársa is lett a színiakadémián, akárcsak Szörényi Éva, Gobbi Hilda, Perczel Zita vagy Fónay Márta. Az ifjú Endre talán az irodalmi hatások vagy humoros utánzókészsége miatt döntött a színitanulmányok mellett, pedig a reál tárgyakból is kitűnő volt, és már tizenévesen írt egy kötetre való verset.
A Délibáb című színházi lap 1935. évi 20. számában lelkesen beszél első szerepéről az Ezüstlakodalom című Geraldy-darabban, és arról, hogy az íráson kívüli legkedvesebb időtöltése a nyelvtanulás, az úszás, az evezés, a túrázás és a rejtvénykészítés. Legközelebbi terveként egy olaszországi kirándulást árul el, melyre osztálytársával, Básti Lajossal készül. Az itáliai vakációról hazatérve már augusztusban új feladat várja a Szegedi Szabadtéri Játékokon: Várkonyi Zoltánnal és Ungvári Lászlóval közösen főangyalokként szerepelhetnek Az ember tragédiája gróf Bánffy Miklós által rendezett nagyszabású előadásában, és a Glaukos című mitikus mesejátékban is jut egy apró szerep.
Később pályakezdőként a Vígszínházban olyan társalgási darabokban játszik, mint az Első tavaszi nap vagy a Vihar az Egyenlítőn, valamint Molnár Ferenc és Hunyady Sándor egy-egy színművében is szerepel. A teátrum stílusa és legendás rendezőinek, Jób Dánielnek és Hegedűs Tibornak a tudása óhatatlanul is beivódik a fiatal tehetség mindennapjaiba. 1938-ban egy másik nagy formátumú rendező, Hont Ferenc is különleges feladattal kínálja: az avantgárd Független Színpad újszerű előadásában játssza el Csokonai A méla Tempefői című keserű komédiájának címszerepét.
A második világháborút követően a rendezői pályán teljesedett ki Gellért Endre. A Nemzeti Színház főrendezőjeként fantasztikusan szárnyaló és meghatározó évtized vette kezdetét pályáján, melyet plasztikusan elemzett Balogh Géza rendező, színháztörténész, dramaturg hétrészes cikksorozatában. Lengyel György Kossuth-díjas rendező, egyetemi tanár, színigazgató, Gellért másik legavatottabb ismerője szerint különleges egyediségét és újszerűségét leginkább felkészültsége és tudatossága adta. Megtalálta ugyanis a koncepcionalitásnak és a kiváló színészvezetésnek a rendezéstörténetben oly ritka arányát. Emellett irodalmi műveltsége, tehetsége, rendkívüli humánuma és empátiája, valamint a korábban megtapasztalt rendezői példák nyomán is bővített szakmai tudása avatták már fiatalon kiforrott rendezővé, akire a nagy előd, a Móricz jóvoltából is ismert Hevesi Sándor rendezői stílusa is meghatározó módon hatott.
Gellért Endre a színházi írásaiban kristálytisztán kifejtett elveit a gyakorlatban is alkalmazta. Miközben aprólékos, pontos és etikus munkamódszerével mindig a rend és az ideális atmoszféra megteremtésére, valamint a kis térben is érvényesülő színpadi komplexitás mesteri megvalósítására törekedett, a közönség reagálását lélektanilag irányító, majd hatásait az előadásba beépítő dinamizmusával hozta létre az emberi kapcsolatok élő színpadi szövetét, és vált a talán legszubjektívebb művészeti ág, a színház egyik legnagyszerűbb huszadik századi képviselőjévé, Apáthi Imre, Várkonyi Zoltán, Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv művészi „rokonává”.
Míg sokan irigyelték tehetségét és sok munka árán megszerzett műveltségbéli fölényét, a színészek és az 1945 óta a színművészetin oktatott tanítványok rajongással átitatott tisztelettel vették körül. Gellért Endre úgy tudott lényegi meglátásaival és szelíd, szeretetteli határozottságával több művésztípusba tartozó színészt is eredményesen motiválni az emberábrázolási folyamatban, hogy a nagyok (Bajor Gizi, Somlay Arthur, Rátkai Márton, Uray Tivadar, Timár József) és az akkori fiatalok (köztük számos színiakadémiai osztálytársa) is odaadással követték instrukcióit. „Miközben őket rendeztem, ők akarva, nem akarva sok mindent elrendeztek bennem.” – írta erről a művészi kölcsönhatásról Gellért. Empatikus lénye és színészi vénája segítségére volt a színész ismeretében, ugyanakkor talán még érzékenyebbé és sérülékenyebbé tette az életben.
A huszadik századi magyar színháztörténet egyik legjelentősebb rendezője több mint 50 rendezésével hagyott maradandó nyomot a hazai színi palettán. Általában akkor is az ő művészete dominált, amikor egy-egy darab rendezését hivatalosan többen jegyezték.
Munkája során mindvégig az irodalmi szöveg primátusát vallotta. Zárkózott lénye ellenére nagy tréfamester is tudott lenni, talán ezért érvényesült olyan jól humora Shaw darabjaiban. Miközben a lélektani realizmus nagy értője volt, az abból való kilépésre is kísérletet tett, ritka darabok kiválasztásával is kísérletezett. Többféle fórumon felvázolta a színházi stílusok alternatíváit, egy változatos és modern színházi korszakot vetítve ezzel elő. Ahogyan Lengyel György rámutatott, bizonyára máshogyan alakult volna a hazai színjátszás 1957-től, ha Gellért Endre még jelen lett volna a magyar színházi életben.
Gellért Endre a magyar szerzők műveihez is értőn nyúlt. Hitelesen állította színpadra a gyermekkori pótatya, Móricz Zsigmond műveit, és a jó barát Németh László és Illyés Gyula drámáit is mértékadó módon rendezte meg.
Az 1960-ban tragikus módon elhunyt színházi etalonról így írt Illyés Gyula befejezetlen – a Gellért-centenáriumon az író lányának az engedélyével nyilvánosságra hozott – kéziratában: „Nem igaz, hogy mindenki pótolható. Nem igaz, hogy az élet tovább megy, azaz aki elesik, annak helyére mindig oda áll valaki. Hogy nyugodtan nézhetjük akár Atlasz kilépését is a terhe alól. (…) Gellért Endre nem lett pótolható. Hivatásának szokása szerint a háttérben működött. A hiánya léptette elő. Szobra különös módon készül: abban a negatív formában öntődik ki, mely távozásával keletkezett a köztudatban, a levegőben szinte.”
Borítókép: Gellért Endre főrendező a moszkvai Gorkij Művész Színház tagjai és magyar színművészek találkozóján. Készítette: Farkas Tamás. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 286 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.