Fazekas Mihályt, a Lúdas Matyi és az első magyar növényhatározó szerzőjét kétszázhatvan éve, 1766. január 6-án keresztelték meg Debrecenben. Életének ez az első ismert dátuma: pontos születési idejét nem tudjuk, de a korabeli szokások ismeretében valószínű, hogy 1765 utolsó napjaiban láthatta meg a napvilágot.
Ősei között vagyontalan katona nemesek találhatók, de közvetlen elődei már debreceni iparos cívisek voltak, apja gyógykovácsként dolgozott. Fazekas 1776-tól a debreceni református kollégium diákja volt, majd 1781-ben a teológiai akadémia hallgatója lett. Itt ismerkedett meg a felvilágosult eszmékkel, és már ekkor felébredt az érdeklődése a természettudományok és a növénytan iránt. Egy év múlva azonban hátat fordított a teológiának, és tizenhat évesen katonának állt, közlegényként kezdte, és hét év után már hadnagy volt, majd főhadnaggyá léptették elő. Végigjárta a korabeli Habsburg-háborúk csatatereit, az egyik ujját el is vesztette Moldvában a törökök ellen vívott foksányi ütközetben.
Első verse Feltette hatalmas császárunk címmel 1789-ben jelent meg nyomtatásban a Hadi és Más Nevezetes Történetek című folyóiratban. 1792-ben hosszabb szabadságra hazatért Debrecenbe, feltehetően ekkor kötött barátságot a költő Csokonai Vitéz Mihállyal. A következő évtől a francia háborúkban huszártisztként szolgált Németalföldön, a Rajna-vidéken, Észak-Franciaországban. Az első években még lelkesedett a kalandos életért, a hosszú katonáskodás alatt azonban meggyűlölte a harcokat, a vérontást. A császárhű lovastisztből a felvilágosodás republikánus követője lett, csatadalait háborúellenes versek követték, végül 1796-ban lemondott tiszti rangjáról, és hazatért.
A debreceni közéletnek és a botanikának szentelte életét, a költészetet pedig kulturált emberhez illő passziónak tartotta. Agglegényként anyjával és húgaival élt, boldogtalanul végződött szerelmei sokáig visszatartották a nősüléstől, Moldvában és Franciaországban szövődött románcainak a katonaélettel járó áthelyezések vetettek véget. 1804-ben aztán megházasodott, de hamarosan özvegyen maradt, visszavonultságát baráti köre – Csokonai Vitéz Mihály, Földi János orvos, nyelvtudós - enyhítette.
Legtöbb verse a hazaköltözés és Csokonai 1805-ben bekövetkezett halála közti időszakban született. Ezekben az években írta meg első fogalmazásban népmesei ihletésű művét, a nemesi pöffeszkedést kifigurázó Lúdas Matyit. A kézirat gyorsan terjedt, és szerzőjének tudta nélkül, névtelenül 1815-ben ki is adták Bécsben, ami felháborította. Némi átdolgozás után, 1817-ben saját neve alatt jelentette meg a végső változatot Bécsben, a könyvet Magyarországon 1831-ben adták ki először. A tömör, időmértékes verselésű elbeszélő költemény (kiseposz) társadalomkritikája alighanem a legmerészebb a korban: Lúdas Matyi az első paraszt, aki fölényben van a nemesúrral, Döbrögivel szemben. Nem is maradt visszhang nélkül, a nemesség nagy része „merényletet” látott benne. Műve — jóllehet vándormotívumot dolgozott fel — rendkívül népszerű lett, a „Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza” szállóigévé vált, és számos feldolgozása született: a Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezésében, Soós Imre főszereplésével 1950-ben bemutatott Lúdas Matyi volt az első színes magyar játékfilm, 1977-ben Dargay Attila rendezett a műből egész estés rajzfilmet.
Lírai munkái ugyancsak kimagaslóak, 1823 júniusában írta leghíresebb versét, a Nyári esti dalt. Élete végén a sztoikus filozófia követőjévé vált, verset már alig-alig írt, vitairatokkal szólt bele az irodalom ügyeibe, Debrecen védelme című cikke kapcsán Kazinczyval is vitába keveredett. 1819-től szerkesztette, jórészt maga írta a Debreczeni Magyar Kalendáriomot, amely szépirodalmi és ismeretterjesztő olvasmányokat közölt, a tudomány és a felvilágosodás eszméinek terjesztése érdekében.
Különös gonddal művelte földjét, néhány holdnyi birtokát élete végére mintegy nyolcvan holdnyira gyarapította. Sógorával, Diószegi Sámuellel, a hajdúböszörményi botanizáló prédikátorral 1807-ben adták ki Debrecenben az első magyar növényhatározót, a Linné rendszere alapján készült Magyar Füvészkönyvet. A műben a svéd botanikus osztályozási rendszere ugyan formális, érdeme mégis óriási, mert megteremtette a magyar növénytan nyelvét. A füvészkönyvből csak kevés fogyott, a maradi gazdák idegenkedtek attól, hogy „könyvből vessenek-arassanak”. Az értetlenség elkeserítette, de tovább munkálkodott a növénytan tudományának népszerűsítésén. Megtervezte a később nagyhírű debreceni füvészkertet, de megnyitását már nem érhette meg.
Mindezek mellett Fazekas tevékeny közéleti ember maradt. 1806-ban ő lett a debreceni kollégium gazdasági vezetője, valamint Debrecen főpénztárnoka, 1807-től városi esküdt volt. Ő szervezte meg a debreceni polgárkatonaságot, a városi rendfenntartó alakulatot, mai szóval rendőrséget, amelynek kapitánya is lett. 1808-tól ő intézte a református Nagytemplom építkezési munkálatait, amelynek egyik irányítójává, gondnokává is megválasztották.
Fazekas Mihály utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1828. február 23-án tüdőbajban halt meg. Sírját, amely a debreceni Nagyerdei Temetőben található, 2003-ban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Összegyűjtött költeményei először 1836-ban jelentek meg. Debrecenben számos helyen találkozhatunk emlékével, többi között mellszobra a Nagyerdő egyik sétányán, emléktáblája az egykori lakóháza helyén álló épület falán látható, szülővárosában és Budapesten is patinás iskola viseli nevét.
Kedves Olvasók, tekintsék meg az Arborétumok, gyűjteményes kertek Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem Botanikus Kert című műsort az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/YfwSbZ5z
Borítókép: Grafika Fazekas Mihály költőről (MTI Fotó: Hollenzer Béla)
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 331 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.