A színészmesterséget a legszokatlanabb helyen, vidéki családi házukban kezdte tanulni, ez volt az ő igazi színiiskolája. Állatorvos édesapja általában este ért haza a munkából, az őt napközben kereső környékbeli emberek nevét, panaszait a 4-5 éves Bálint leírni még nem tudta, így más megoldást választott: eljátszotta őket. Később, amikor már hivatásos színész volt, az új szerepek tanulása közben is arra gondolt, hogyan tudná az adott karaktert úgy megformálni, hogy édesapja felismerje, kit játszik.
Tehetsége ellenére először nem a színi pályát választotta; édesapja azt szerette volna, ha állatorvos lesz belőle is, így tanulmányait az Állategészségügyi Főiskolán végezte. Bevallása szerint azonban mindig a szórakoztatók oldalán állt, ezért a főiskola évei alatt táncdalénekes-képző stúdióba kezdett járni. Így került kapcsolatba az operettel, énektanárnőjétől szerzett tudomást arról, hogy a Fővárosi Operettszínház stúdiója felvételt hirdet. Nem kellett sokat gondolkoznia, próbát tegyen-e, hiszen tanárnője be is adta a jelentkezést helyette. A felvételi idején csupán két művet tudott, így ezeket adta elő: a Délibábos Hortobágyont és Romhányi Bolha című versét. Nem is fűzött nagy reményeket a vizsga eredményéhez, mégis behívták a második fordulóra, ahol ugyanazt a két művet adta elő, a változatosság kedvéért ezúttal fordított sorrendben. Minden kétsége ellenére felvették, majd 1970-ben az Operettszínházhoz szerződött és rögtön meg is kapta Tony szerepét a West Side Storyban. A magát vidám beállítottságúnak nevező színész mindig is szerette a végleteket – a kezdetektől fogva egyforma sikerrel alakított bonvivánt, táncos sihedert és táncoskomikust.
Nagymamája történeteit hallgatva igazi „mesevilágban” nőtt fel, mely felnőttkorában a játékban bontakozott ki: úgy érzi, nem ő döntötte el, hogy színész szeretne lenni, hanem mindig is az volt. Kedvenc szerepe sincsen, hiszen nem a megformált karakter számít igazán, hanem maga a játék. Van azonban egy másik része az életének, amely egésszé teszi a mesevilágot – a természetközeliség. Bár színészként teljesedett ki igazán, mindig úgy nyilatkozott, hogy szüksége van egy biztos pontra, ahol önmaga lehet, amelyre építkezni tud kívülről és belülről; ezt számára a természet tisztasága jelenti. Erre épül hitvallása is, mely szerint a hűség a legfontosabb, a magánéletben és a karrierben egyaránt.
Nézzék meg a Két fiú ül egy padon című tévéfilmet Farkas Bálint szereplésével: https://s.mtva.hu/bnU9LoTJ
Borítókép: Farkas Bálint színművész portréja. Készítette: Keleti Éva. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 307 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.