A „fakutya” szót fából készült csizmahúzó jelentésben 1808-tól adatolják szótáraink. A képeken azonban szántalpakra erősített székek láthatók, amelyek két vasvégű bottal hajthatók előre a jégen. A téli szórakozás e válfaját feltehetően a keszthelyi Festeticsek honosították meg a Balatonnál a XIX. század derekán. A XX. század elején már versenyeket is rendeztek, és a vidám fakutyázók a korabeli képeslapokon is megjelentek.
Fakutyázók (MTI Fotó: Járai Rudolf)
A „fakutya” nevet a csizmahúzó talán azért kapta, mert a parasztportákon a bejárati ajtó mellett állt, éppúgy nem jutott be a házba, mint az ott lődörgő kutya. A szánkóféleség pedig azzal érdemelhette ki a „fakutya” nevet, hogy a hullámosra befagyott jégen haladva nyüszítésre, ugatásra emlékeztető hangot ad. A „Nevet / Vigyorog, mint a fakutya” szóláshasonlat a csizmahúzó alkalmatossághoz kapcsolódik, melynek nyitott, sarokfogó része a nevető ember tátott szájára emlékeztet. Olyan, mint az elektronikus üzenetekben használt emojik közül a nevetést kifejező piktogram.
Fakutyázók a nádas mellett (MTI Fotó: Járai Rudolf)
Borítókép: A Balaton jegén, 1959.február 21. Fakutyázók a nádas körül. Tulajdonos: MTVA Fotóarchívum. Készítette: Járai Rudolf. Azonosító: MTI-FOTO-806138
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 289 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését,
ide kattintva további érdekes felvételeket talál.
