A Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház a magyar katolikus egyház főtemploma, amelyre a főhomlokzaton olvasható felirat is utal:
„Caput, mater et magistra ecclesiarum Hungariae” – vagyis a magyarországi egyházak feje, anyja és tanítója.
A Duna fölé magasodó esztergomi Várhegyen a X. század óta áll templom. Az elsőt Géza fejedelem építtette az első vértanú, Szent István tiszteletére. Fia, István király – aki a hagyomány szerint itt született – 1001-ben alapította meg az esztergomi érsekséget, s 1010-re már állt a mai bazilika helyén a Szent Adalbert-székesegyház, amely nevében az Istvánt megkeresztelő Szent Adalbert prágai püspök emlékét őrizte. Az épület a XII. században leégett, majd 1543-ban, Esztergom török kézre kerülésekor dzsámivá alakították át. Fél évszázaddal később, a város sikertelen ostroma idején, egy lőporrobbanás döntötte végleg romba, és csupán a Bakócz Tamás érsek által építtetett Bakócz-kápolna, a hazai reneszánsz építészet egyik műremeke maradt épségben.
A romok helyére már a XVIII. században új templomot terveztek, de Barkóczy Ferenc érsek elképzelései nem váltak valóra. Rudnay Sándor hercegprímás 1820-ban eredetileg Ludwig von Remy udvari főépítészt kérte fel a tervezésre, ám végül inkább a Remy mellett dolgozó Kühnel Pált bízta meg a feladattal.
Kühnel – Rudnay utasításainak megfelelően – hatalmas épületegyüttest, valóságos magyar Vatikánt álmodott a Várhegyre, a bazilika kupolás épületéhez csatlakozó palotaszárnyakkal, érseki palotával, szemináriummal és kanonokházakkal.
A grandiózus tervből végül csak a székesegyház és a kanonokházak egy része valósult meg.
A székesegyház alapkövét 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén tették le. Az építkezést vezető Packh János – Kühnel unokaöccse – az alaprajzot módosítva kibővítette a kriptát, majd Kühnel 1824-es halálát követően a homlokzaton is változtatott. A Bakócz-kápolnát – 1600 darabra szétbontva és tájolását megváltoztatva – a bazilika oldalkápolnájaként őrizte meg.
Már álltak a főfalak, a kupolát tartó pillérek és a boltozatok, amikor 1831-ben Rudnay érsek meghalt. A széke hét évig betöltetlen maradt, és csak 1839-ben, Kopácsy József kinevezése után folytatódtak a munkálatok. Packhot ugyanebben az évben meggyilkolták, s Kopácsy az egri székesegyház terveit is készítő Hild Józsefet kérte fel a munkára.
Hild a kupolát a korabeli Magyarországon újdonságnak számító módon, vasszerkezettel építette meg, valamint megemelte és oszlopokkal fogta körbe a kupoladobot, amivel tovább fokozta az épület monumentális hatását.
Kopácsy érsek 1847-ben bekövetkezett halálakor az épület be volt boltozva, és már a kereszt is fenn volt a kupolán. Jóllehet az érseki szék ismét két évig üresen állt, Hild erélyének köszönhetően az építkezés nem állt meg.
Bár a főhomlokzat oszlopos előcsarnoka még befejezetlenül állt, valamint a déli harangtorony is hiányzott, a székesegyházat az új hercegprímás, Scitovszky János 1856. augusztus 31-én Ferenc József jelenlétében felszentelte.
Az avatóünnepségen a Ludwig Mooser salzburgi mester által épített három manuálos, 49 regiszteres orgona kíséretével mutatták be Liszt Ferenc énekkarra és zenekarra írt Esztergomi miséjét, amelyet maga a szerző vezényelt.
Az építkezés Lippert József irányítása alatt fejeződött be, a zárókövet 1869. november 1-jén már Simor János érseksége idején helyezték be. A belső tér neoreneszánsz berendezése még évtizedeken át folyt, a költségek pedig túllépték a hatmillió koronát.
Bár több építész közös alkotása, az esztergomi bazilika összefogott és harmonikus épület, a magyar klasszicizmus egyik hazai remekműve. A Dunának háttal, 50 méteres magaslaton álló monumentális templom méltósággal uralja a környéket. Alaprajzát és belső terét a hosszanti és centrális téralkotás ötvöződése jellemzi, a középső, kupola alatti térből rövid kereszthajók indulnak.
A főszékesegyház méretezése is impozáns: alapterülete 5660 négyzetméter, hossza 118 méter, szélessége 49 méter, az altemplomtól a kupola keresztjének csúcsáig számított külső magassága pedig mintegy 100 méter.
A bazilika óriási harangjai a déli toronyban laknak, a félgömb alakú kupolát helyenként 17 méter vastag falak tartják. A főoltárkép Tiziano Assunta című képe nyomán Michelangelo Grigoletti munkája, a Mária mennybevétele a világ legnagyobb egyetlen vászonra festett oltárképe.
A Bazilika Simor János által alapított kincstára hazánk leggazdagabb egyházi gyűjteménye. Az egyiptomi stílusú altemplomban a 19. század közepétől eltemetett esztergomi érsekek síremlékei láthatók, és itt nyugszanak Mindszenty József hercegprímás 1991-ben hazahozott hamvai is.
Az épület állagmegóvása ma is folyamatos odafigyelést igényel. 1993-ban a leégett tetőszerkezetet építették újjá, 1998-ban pedig passaui mesterek felújították a templom akkori három harangját, köztük a legrosszabb állapotú, több mint 5,8 tonnás nagyharangot. A bazilika díszkivilágítása 2005-ben készült el, a 2018-ban megkezdődött teljes körű rekonstrukciója pedig a tervek szerint 2026-ban fejeződik be.
Kedves Olvasók, nézzék meg a Léptünk koppan ódon köveken című sorozat esztergomi bazilikáról szóló epizódját: https://s.mtva.hu/65n1EWPw
A Nemzeti Archívum legkorábban létrejött gyűjteményi egysége, a Sajtóarchívum anyagait, amelynek segítségével a fenti írás is készült, itt olvashatják.
Borítókép: A bazilika napjainkban (MTI Fotó: Máthé Zoltán)
Kedves Olvasók, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 347 ezer fénykép közül válogathatnak. Ha cikkünk felkeltette érdeklődésüket, ide kattintva számos további érdekes felvételt találnak. Jó böngészést kívánunk!