„Már nem csodálkozom a csodákon”

Születésnapján köszöntjük a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, Eperjes Károlyt, aki 70 éve, 1954. február 17-én született Hegykőn. Gyermekként azt gondolta, hogy olimpiai bajnok lesz hosszútávfutásban, Ron Clarke ausztrál atléta edzéstervét követve annyira komoly álmokat dédelgetett, hogy még startgépet is készített magának. A 10 perces iskolai szünetekben meg tanárokat, rajzfilmfigurákat, színészeket utánzott, ha éppen nem focizott az udvaron.

Műszerészként dolgozott a Videotonnál, amikor beiratkozott egy amatőr színjátszótanfolyamra. Montágh Imre tanár úr tehetségesnek találta a fiút, ezért a vizsgán azt mondta, hogy jelentkezzen a főiskolára. Eperjes tudta, hogy logopédus a tanár, így a Gyógypedagógiai Főiskolára felvételizett. Az első évben nem vették fel, a következő alkalommal, amikor találkozott a tanárral, Montágh számon kérte tőle, hogy miért nem volt felvételizni „Mondom, én voltam, a tanár úr nem volt. – Én az első, a második rostán nem láttalak, a harmadikra nem is jöhettél. – Mondom milyen első, második tanár úr? Ott szóbeli volt és írásbeli. – Hát hova mentél, kérdi? – Mondom a Gyógypedagógiai Főiskolára. – De nem oda küldtelek!!!” A színésznek csak ekkor állt össze a kép, hogy Montágh a színművészetin is tanít…

Eperjesről kevesen tudják, hogy a Ki mit tud?-on eljutott az országos zsűriig paródiájával. Bár akkor nem nyert, de a parodizálást a kollégák, haverok a büfében vagy filmforgatások közben gyakran kérik. Volt olyan időszak, amikor tizenhét közéleti személyiséget is utánzott egyidőben.

A kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdett a főiskola elvégzése után, számtalan verses előadásban és több mint száz színházi darabban alkotott maradandót. Mindmáig csak olyan szerepeket vállal, ahol azt érzi, hűen tudja szolgálni a művészetet és az emberiséget. Kedvenc költője Ady Endre, ars poeticája József Attilától származik, miszerint: „az igazat mondd, ne csak a valódit”. Ahhoz a generációhoz tartozik, akit rengeteget foglalkoztattak, a diploma után jó tíz éven keresztül egyik munkából rohant a másikba. Volt, hogy napközben a színházban próbált, délután előadása volt, éjjel meg filmet forgatott.

A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja fiatalokat megszégyenítő lendülettel kezd bele minden színházi és filmes munkájába. Eltökélten figyel a kifejezésekre, szavakra, a tartalom és forma egységére, nagyon fontosnak tartja, hogy ez a kettő harmonikusan összeérjen. Eperjes szerint a legfontosabb filmje A Hídember volt, a legsikeresebb szakmailag az Eldorádó és legnépszerűbb a 6:3 avagy, játszd újra, Tutti! A számára legkedvesebb meg a Bereményi Géza rendezte filmdráma, A tanítványok. Az energikus, extravagáns színművész első filmes rendezése a Magyar Passió volt, ahol Leopold atyát alakítja. Nem tudja, milyen szerepek, munkák várnak még rá, de ezt gondolja: „Annyi szép feladatot kaptam a Jóistentől, és rajta keresztül a jó szándékú művésztársaktól, hogy már régóta a ráadást élem.”

70. születésnapja alkalmából az m3.hu-n a Kincsestár sorozat róla szóló részét és a Sobri című játékfilmet vetítjük, tartsanak velünk!

Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 326 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.