Czóbel Béla 1883-ban született Budapesten. Egy másik festőzseni, Rippl-Rónai József hatására határozta el 17 évesen, hogy maga is festő lesz. A gimnáziumba menet ugyanis megállt az akkori Royal szálló (ma Corinthia Hotel) mellett, és megnézte Rippl-Rónai 1900 decemberében nyílt kiállítását. Idősebb kollégáját élete végéig nagyra tartotta: „Mily egyszerűen és látszólag könnyedén tudta megoldani a legnehezebb problémákat. Ő a legjobb a franciák mellett is.” – mondta róla. Az elhatározást hamarosan tett követte, és oly sok pályatársával ellentétben, akik hiába küzdöttek a szakmai elismerésért, Czóbel karrierje szinte azonnal beindult, sikere pedig a mai napig töretlen. Elég csak arra gondolnunk, hogy 2024-ben Kislány ágy előtt című festménye életműrekordot döntött, és 340 millió forintért kelt el egy rangos budapesti aukciósház téli árverésén.
Tanulóéveiben az akkor szokásos pályát járta be: Nagybányán kezdett Iványi-Grünwald tanítványaként, majd 1902-ben a Müncheni Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett. Csakhogy München hamarosan elavulttá vált a forrófejű újítók számára, akik között futótűzként terjedt a gondolat, hogy Párizs a modern festészet valódi bölcsője és hazája. Nem csoda tehát, hogy Czóbelt 1903-ban már Párizsban találjuk a szabad szellemű Julian Akadémián. Pályája szinte meseszerűen ível fölfelé, 1905-ben már kiállít az Őszi Szalonon, 1906-tól a francia Vadakkal együtt szerepel: a híres-hírhedt Gertrude Stein úgy emlegeti őt Matisse mellett, mint a mesterénél is hevesebb tanítványt. Czóbel így emlékezett vissza később: „Matisse először meghökkentett, aztán lenyűgözött, nemcsak azért, mert szakított a látvány hű visszaadásával, a szerkesztés régi elveivel, hanem mert felfokozott színvilága, tiszta keveretlen, harsogó erejű színei egészen újat jelentettek.”
Persze nem mindenki fogadta kitörő örömmel az újító szándékú festményeket: a fauvizmus névadójától, a művészetkritikus Louis Vauxcelles-től például Czóbel Béla kiérdemelte a „fauve inculte” vagyis a „faragatlan fauve” jelzőt, ami egy kicsit rajta is ragadt, nem utolsósorban azért, mert sok pályatársa magának való, zárkózott művésznek látta, aki csak saját előmenetelével törődött, és nem barátkozott könnyen az újonnan érkezettekkel. Párizsban barátai közé tartozott Georges Braque, Picasso és Modigliani, illetve tagja volt a magyar Nyolcak csoportnak, noha Magyarországon csak ritkán jelent meg akkoriban: az év nagy részében párizsi műtermében alkotott. Kernstok nyergesújfalui birtokán azonban többször megfordult, így 1907-ben és 1913-ban, amikor egy közös pincelátogatás során csúnyán berúgtak Adyval és Kernstokkal. Ady állítólag nagyon megsértődött, mikor egy falubeli egy epigonja költeményét idézte Ady-vers gyanánt, így az indulatos költő hazafele a szekéren váltig ismételgette a szintén kapatos Czóbelnek, hogy a szimbolista Mallarmé verseinél az övéi bizony sokkal jobbak. „Ki tudja, lehet, hogy igaza volt.” – sommázta később az esetet Czóbel.
A boldog békeidőknek azonban hamar vége szakadt: sok pályatársához hasonlóan Czóbel életét is felforgatta a világháború. Az internálás réme elől sürgősen menekülnie kellett Párizsból, így először Hollandiában, majd Berlinben telepedett le, ahol a Die Brücke német expresszionista csoporthoz kapcsolódott. 1925-ben költözött vissza Franciaországba. A harmincas évektől kezdve rendszeresen hazalátogatott Magyarországra, amiben nagy szerepe volt Hatvany Ferenc festő-műgyűjtő barátságának. 1940-ben aztán végleg letelepedett Szentendrén, és feleségül vette Modok Máriát, aki saját festői karrierjét háttérbe szorítva élete végéig odaadóan helytállt mellette.
Czóbel festészete szinte az összes nagy „izmus” nyomát magán viseli, mégis minden alkotása összetéveszthetetlenül az övé. A Matisse nyomán festett élénk, színes képeket a németországi-holland periódusban tompább, sötétebb színek, erősebb kontúrok követik, az ecsetvonások szándékosan eldurvulnak, majd az 1920-as évek második felére képei újra kiszínesednek. Élete szabályos mederben folyik tovább: Modokkal szentendrei kertjükben gyakran látták vendégül barátaikat, az almafák metszésére pedig rendre Hamvas Bélát kérték fel. Az idős Czóbelt gyakorta lehetett látni, ahogy Szentendre utcáin biciklizett, vagy festőfelszerelésével rótta fáradhatatlanul a környező domboldalakat. 1971-ben a budapesti Műcsarnokban megrendezték nagy életműkiállítását, és Zsigmondi Boris ugyanebben az évben színes portréfilmet készített vele Látogatás Czóbel Béla műtermében címmel (link a cikk alatt). Czóbel 1975-ben még megérhette, hogy megnyílt a róla elnevezett múzeum Szentendrén. A Czóbel Múzeum 2025-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, és a 2026 szeptemberéig megtekinthető Mágikus kör – Czóbel Béla kapcsolatai, a Nyolcak és a mecenatúra című kiállítással emlékezik névadójára, a faragatlan festőzsenire.
Kedves Olvasók, tekintsék meg a Látogatás Czóbel Béla műtermében című portréfilmet az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/dBQZxivC
Borítókép: Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész szentendrei műtermében Készítette: Molnár Edit. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 334 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.