Csoóri Sándor 1930. február 3-án látta meg a napvilágot Zámolyon, földműves családban. Érettségi után Budapesten kezdte el a főiskolát, ahol többek között oroszt és műfordítást hallgatott. Tanulmányait félbe kellett hagynia betegsége miatt, ezt követően különböző újságoknál kezdett dolgozni. 1953-ban publikálta először verseit, egy évvel később jelent meg Felröppen a madár című első kötete, melyekhez még Petőfi realista közéletiségéből merített ihletet. Csoóri ifjúkorának meghatározó élménye volt a II. világháború pusztítása is, amit gazdag, színes versvilága tükröz.
A ’60-as években a budapesti Belvárosi Kávéházban Csoóri asztaltársaságában foglaltak helyet a magyar szellemi élet avantgárd személyiségei: filmesek, filozófusok, írók, közgazdászok. Ebben a szellemi közegben forrott ki igazán költészete, írásainak kritikus hangvétele miatt gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt is. Csoóri Sándor a nehézségek ellenére is állandóan az újat kereste, verseit meghatározzák a váratlan asszociációk, a személyes hangvétel és a közösségi elkötelezettség. A Csoóri-vers „sokrétegű, (…) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belső nyugalmat egyszerre sugalló” – írja monográfusa, Görömbei András. A verseiben megjelenő életszeretetet ellenpontozzák merész vágású képei, amelyek a személyiség közérzetét mutatják be, mely nem nyugodhat meg az életszeretetben, amíg az egyének kiszolgáltatottságával szembesül.
Gazdag film- és esszéírói munkásságának is szerves része volt a személyesség: különösen fontosnak tartotta a vallomások szerepét elszemélytelenedő világunkban. Hitte, hogy a személyiség saját tapasztalatát nem lehet kétségbe vonni. Csoóri írt szociográfiát, gyermekverseket, valamint Kósa Ferenc és Sára Sándor filmjeinek forgatókönyvírója is volt. Volt szabadfoglalkozású író, majd 1968-tól húsz éven át a Mafilm dramaturgja. Művészi tevékenysége mellett 1988-tól a Hitel folyóiratnál kezdett dolgozni, melynek négy év múlva a főszerkesztője lett. 1991-től kilenc éven át volt a Magyarok Világszövetségének elnöke, ekkor (1992 nyarán) kezdeményezte a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.
Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer részesült József Attila-díjban, 1981-ben Herder-díjat kapott, 1990-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el tevékenységét. 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2012-ben a Kossuth-nagydíjat, 2014-ben, két évvel halála előtt pedig a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
A 2016-ban szeptemberében elhunyt költőre emlékezve figyelmükbe ajánljuk a Nemzeti Archívum kínálatában a Költő, felelj! műsorunk 22. részét, melyben Csoóri Sándor saját verseit adja elő: https://s.mtva.hu/WXmbg44d
Nézzék meg a Vers mindenkinek kapcsolódó epizódját, melyben Csoóri Sándor Faggatódzó óda a nőkhöz című versét Kozák András mondja el: https://s.mtva.hu/3ZFLOyYJ
Borítókép: Csoóri Sándor költő beszédet mond. Készítette: Oláh Tibor. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 301 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.