Emlékezés az első magyar indiánra

Cseh Tamás bár Budapesten született, gyermekkora a Fejér megyei Tordason telt, ahol édesapja a helyi szövetkezet képviselője volt. Családjával 1956-ban a forradalmat követően költöztek vissza a fővárosba. Az addig vidéken nevelkedett fiú számára a szétlőtt épületekkel és forradalmi szlogenekkel teli város éles váltást jelentett. A gimnáziumban felfedezték rajztehetségét, mely szenvedélyévé is vált. Jelentkezését az érettségi után azonban többször is elutasítja a Képzőművészeti Főiskola, így végül rajztanárként végzett. Húszévesen a Bakonybél környéki erdőkben alapította az indián kultúrát tapasztalat útján kutató csoportot. A törzs tagjai komoly néprajzi kutatásokat végezve éltek, készítették lakhelyeiket, ruházatukat. Vezetőjüknek a karizmatikus Cseh Tamást választották, akinek indián neve Füst a Szemében lett.

Bereményi Géza a művész szerzőtársa így nyilatkozott az indián évekről: „ő volt Füst a Szemében. És ő füst is volt sokak szemében odafent. Mert kimondta, elénekelte azt, amit mi nem mondtunk, vagy nem mertünk. Könnyű dolga lesz annak a kutatónak, aki száz év múlva a hetvenes-nyolcvanas évek életérzését szeretné megismerni. Nem kell mást tennie, mint meghallgatni néhány Cseh Tamás számot.” Mert az ifjú művész ebben az időben már zenét szerzett, miután autodidakta módon megtanult gitározni. Bereményi Géza szövegíróval, aki kezdetben írónak készült, 1970-ben találkoztak, és az első naptól fogva közös világszemléleten alapuló munkakapcsolat és mély barátság fűzte össze őket a zenész 2009-es haláláig. 

A Bereményi – Cseh szerzőpáros kezdettől fogva termékenynek bizonyult, ám dalaikat eleinte csak barátok, közeli ismerősök hallhatták, míg be nem mutatkoztak a televízióban, majd Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjében. A film forgatásán Gyurkó László kérte fel Cseh Tamást, hogy csatlakozzon a 25. Színház társulatához, a szerzőpáros azonban bizonytalan volt, vajon sikeresek lehetnek-e nagyobb közönség előtt is. Gyurkó László unszolására végül elfogadták a felkérést, és a Dal nélkül című műsor egy éven át ment a színházban. A siker ezután a művészduó állandó társául szegődött, hisz olyan albumok láttak napvilágot gyors egymásutánban, mint a Levél nővéremnek, az Antoine és Désiré, a Fehér babák takarodója és a Frontátvonulás.

A Levél nővéremnek album alkotófolyamatának egy másik fontos résztvevője Másik János zenész volt, akivel szintén életre szóló barátságot kötött a „magányos trubadúr”. A Cseh – Másik duó az album 1977-es megjelenése után a zenét tekintve külön utakon járt, amíg felvetődött a folytatás lehetősége, és meg nem jelentették a Levél nővéremnek második részét 1994-ben. Ez újabb közös munkákra és fellépésekre sarkalta a zenésztársakat. Azt azonban Másik János is elismerte, hogy sikereikhez Bereményi Géza tehetsége is szükséges volt. Bár Cseh Tamás egy ideig színészként is tevékenykedett, életművét inkább a számos zenei album adja. A megjelent hanganyagok örökké őrzik szellemét, mellyel végül beteljesítette álmát: megrajzolt egy korszakot, amihez végül ecset helyett elég volt egy gitár és összetéveszthetetlen hangja.

A zenészre a mai napon az MTVA Archívum m3.hu online csatornáján a Cseh Tamás film című portréműsorral emlékezünk. Tartsanak velünk!

Borítókép: Cseh Tamás dalszerző, énekes MTI Fotó, Készítette: Farkas Tamás Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-876232

Kedves Olvasó! Folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 322 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.