A 20. század elején magyar vállalkozók több, nyugati mintára épült áruházat is nyitottak Budapesten, de a külföldi tőkéből létesültek közül a Corvin volt az első. A Népszínház szomszédságában álló telken az egyik első pesti mozi, az Apolló működött, amelynek lebontott helyén 1925-ben kezdte el építeni két német és egy holland cég kétmillió aranykorona költséggel a Corvin Nagyáruházat.
A palotaépület Reiss Zoltán és Jemnitz E. Zsigmond tervei alapján készült, a kivitelezést Mann József és fia vezették. A lapos tetős, vasbetonvázas épület közepére két emelet magas, üvegmennyezettel fedett és galériával övezett csarnok épült, az emeletre hátul középen díszlépcső vezetett, kétoldalt liftek működtek, a felső szintekre oldalt két lépcsőház vitt fel. A főhomlokzatot félköríves portálok, baluszteres erkélyek és jón fapillérek tagolták, a főpárkány sarkaira kőbábokat helyeztek, a főbejárat fölött pedig négy nőalak állt. A részvénytársaság elnöke, egyben az áruház első igazgatója a német Lewin Miksa lett. Halála után fia lépett a helyére, de a németországi céget a náci párt hatalomra jutása után tulajdonosai zsidó származása miatt csődbe kényszerítették, és birodalmi tulajdonba került.
A klasszicizáló épület összhangot teremtett a díszes homlokzat és a gyakorlati igények között. A pincébe került az anyagkiadás, a gépészeti és kiszolgáló helyiségek, illetve a vásárlók ruhatára. Az első három szintet kitöltötte a 17 ezer négyzetméteres, oszlopokkal tagolt vásárlótér, a harmadikon és a negyediken műhelyek és raktárak, az alacsonyabb oldalszárnyakban pedig irodák voltak. 1931-től az áruházban üzemelt az ország első mozgólépcsője.
A központi helyen fekvő, a vevőket három utcán is kirakatokkal csábító áruház gyorsan népszerűvé vált: nagy forgalma miatt a főváros első közlekedési lámpája is előtte, a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán létesült. A Corvinban lehetett kávézni, ebédelni, gyorsfényképet készíttetni, menetjegyet vásárolni, de divatbemutatókat és kiállításokat is rendeztek, délutánonként pedig élőzene gondoskodott a különleges hangulatról. Az épületben csomagküldő szolgálat is működött és rendelésre is lehetett vásárolni, itt tartottak az országban először szezonvégi kiárusítást.
A Corvin Áruháznak a két világháború között csaknem 700 alkalmazottja volt, a dolgozók gyermekei számára az épületben óvodát létesítettek. Bár a célközönség a városi középosztály volt, a vékonyabb pénztárcájúak az úgynevezett egypengős osztályon vásárolhattak. Az áruházat a kiskereskedők 1932-ben tisztességtelen versennyel vádolták meg, mivel egy kisorsolt vevőnek utólag visszaadta vásárlása összegét – a bíróság helyt adott a keresetnek, a Corvint bírsággal sújtotta és eltiltotta az akció megismétlésétől.
Az áruház a második világháború végén, a főváros ostroma alatt kiégett. A helyreállítás után, mint volt német tulajdon, a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal kezébe került, és csak 1952-ben kapta meg a magyar állam, neve pedig 1957-ig Budapest Nagyáruház volt. Az áruház a Rákosi-korszakban – érthető okokból – jóval szegényesebb kínálattal működött, és egy konfekcióüzemet is létrehoztak benne. Az 1956-os forradalom és szabadságharc során az épület ismét megrongálódott, nem sokkal később tűz ütött ki benne – lényegében életveszélyessé vált. A felújítás 1966 és 1971 között, a „szocialista modernizáció” jegyében zajlott.
Mivel a Corvin a főváros egyik legjelentősebb üzletközpontjának számított, a szakaszos felújítás során a boltok egy része továbbra is nyitva tartott. Az eredetileg a felújításra szánt 85 millió forintos költségvetést az illetékes minisztérium később 35 millióra csökkentette, a külső és belső rekonstrukció végül Batka István tervei alapján valósult meg. A spórolás jegyében a főhomlokzat alumíniumborítást kapott, az ablakokat befalazták. A központi csarnokot egy vasbeton födémmel megosztották, az üvegtető pedig megszűnt. 1980-ban nyílt meg a nagy földszinti élelmiszerosztály, 1990-ben pedig az emeleti étterem. A népszerű áruházat többek között a „legnagyobb áruház – legnagyobb választék”, „nincs karácsony Corvin nélkül” és a „minden szinten szinte minden” szlogenekkel reklámozták.
A tulajdonos Centrum Áruházak 1988-ban fuzionált a Skálával, de a plázák megjelenésével már egyre kevésbé voltak versenyképesek. A régi homlokzat visszaállítását már a Blaha Lujza tér rekonstrukciójára 1984-ben kiírt pályázat résztvevői is felvetették. A főhomlokzatot 2003-ban műemlékké nyilvánították, majd 2018-ban került sor végül az alumíniumburkolat elbontására és az áruház teljeskörű felújítására: a Corvin Palace névre átkeresztelt üzletkomplexum 2023-ban nyitotta meg újra kapuit a vásárlók előtt.
Kedves olvasók, nézzenek archív híradó felvételeket az 1965-ben épp harmincéves Corvinról a Századunk című műsorban az alábbi linkre kattintva: https://s.mtva.hu/Sp8EHeDG
Borítókép: Forgalom a Corvin Áruház előtt Készítette: Mező Sándor. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 335 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.