A fesztivál létrehozásának szükségessége az 1938-as Velencei Filmfesztiválon merült fel, amikor a háború hajnalán rendre német és olasz propagandafilmeket értékeltek győztesnek az ítészek. A rendezvényről kivonuló francia, brit és amerikai zsűritagok már az új fesztivál létrehozásának szándékával távoztak, helyszínként pedig Cannes városa ajánlotta fel éppen épülő kaszinójának 1200 fős nagytermét.
1947-ben a háború utáni első magyar film, A tanítónő vett részt a fesztiválon. Keleti Márton rendező a következő évtizedben is képviselte három filmmel hazánkat, ahogyan Fábri Zoltán is (Körhinta, Édes Anna, Dúvad), és nevezték a Makk Károly rendezte Liliomfit is.
Több mint negyven magyar nagyjátékfilm versenyzett Cannes-ban az évtizedek során. Az első elismerést Páger Antal hozta el az 1964-es Pacsirta Vajkay Ákosának megformálásáért. 1976-ban Törőcsik Mari nyert még, a Maár Gyula rendezte Déryné, hol van? című film főszerepéért. Makk Károly és Jancsó Miklós filmjei rendszeresen versenyeztek a filmszemlén, utóbbi 1972-ben el is nyerte a rendezői díjat (Még kér a nép című filmért), felesége, Mészáros Márta pedig a zsűri nagydíját kapta meg 1984-ben a Napló gyermekeimnek című moziért. Szabó István különdíjat és forgatókönyvírói díjat is nyert (Mephisto, Redl ezredes), Enyedi Ildikót pedig elsőfilmesként díjazták (Az én XX. századom) Arany Kamera-díjjal. Legutóbb Nemes Jeles László kapott zsűri nagydíjat és másik három elismerést a 2015-ös Saul fia című alkotásért.
Szép sikereket értek el rövidfilmeseink is a mindenkori cannes-i mezőnyben. Macskássy Gyula, Vadász János, Reisenbüchler Sándor, Cakó Ferenc, Jankovics Marcell, Vajda Béla, Iványi Marcell, Mészáros Péter is díjat kapott. A tudományos oktatófilmeket készítő Kollányi Ágoston 1957-ben például a Bölcsők című filmjéért kapott technikai nagydíjat, amit személyesen vehetett át. Törőcsik Mari 1957-ben és 1958-ban is a fesztiválra utazó delegáció tagja volt, a Két vallomás és a Vasvirág című filmek főszereplőjeként.
A fesztiválfilmek fogadtatása hazánkban az 1950-es, 1960-as években nagy sikernek örvendett a mozilátogatók körében. Az 1958-as nagydíjas Szállnak a darvak, vagy az 1960-as különdíjas Ballada a katonáról című filmekre szóló jegyekért kígyózó sorok álltak sorba a mozik előtt.
Az 1964-es évben először fordult elő, hogy nem francia alkotó vezette a cannes-i zsűri munkáját. Míg a franciák a Cherbourgi esernyők című zenés film sikerének örülhettek, itthon a legjobb férfi alakítás díját elnyerő Páger Antal fejét Ruttkai Éva ölelte át boldogan a Vígszínház társulati ülésén. Páger csak a távolból örülhetett, a filmet Cannes-ban a rendezővel a két női főszereplő képviselte személyesen. A Magyar Nemzet korabeli beszámolója szerint a zsúfolt terem előtt vetített film nagy sikert aratott, akárcsak Ranódy László rendezőnek a film alapjául szolgáló Kosztolányi-műről franciául tartott előadása. Miközben Tolnay Klári a finn rádió számára német nyelven nyilatkozott, a sajtótájékoztató első kérdése azt firtatta, hogy hogyan mertek Magyarországon egy ilyen szép lányt, mint Nagy Anna, ennyire elcsúfítani. A fesztiválpalota tengerre néző tetőteraszán ezt követően adott fogadáson frissítőként hazai barackpálinkát és bikavért szolgáltak fel. A francia sajtó Csehovra emlékeztető vonásokat fedezett fel a filmben, dicsérve annak részletábrázolását.
A következő évben Banovich Tamás kapott technikai díjat Az életbe táncoltatott leány című táncfilmjéért, a Nyitány című animációs kisfilm Vadász János rendezésében pedig nagydíjat is kapott.
A Szegénylegények című film előző évi sikere után az 1967-es fesztiválra Jancsó Miklóst is meghívták a zsűribe. Ebben az évben a britek Nagyítás című filmje lett a győztes, a legjobb rendező díját pedig Kósa Ferencnek a Tízezer nap című filmért Virna Lisi olasz filmszínésznő adta át, aki később két magyar koprodukciós filmben is szerepelt.
Az 1970-es évek sikeres magyar filmes termése díjat hozott Gaál Istvánnak (Magasiskola), Törőcsik Marinak (Déryné, hol van?), Mészáros Mártának (Kilenc hónap), Gábor Pálnak (Angi Vera). Makk Károly Szerelem című filmje díjat, a két női főszereplő, Törőcsik Mari és Darvas Lili külön dicséretet is kaptak. Jancsó Miklós Még kér a nép című legjobb rendezői díjjal kitüntetett filmje Fellini Róma és Tarkovszkij Solaris című filmjének illusztris társaságában volt harmadikként az 1972-es fesztivál egyik kiemelkedő alkotása. Életműdíjat 1979-ben kapott Jancsó Miklós Cannes-ban.
Az 1981-es év a Mephisto című Oscar-díjas Szabó István-film sikerét hozta Cannes-ban is, míg Makk Károly Egymásra nézve című filmje 1982-ben, Sándor Pál Szerencsés Dániel című filmje pedig 1983-ban nyerte el a kritikusok díját.
A napfényes Cannes városának címerében pompázik az a pálmaág, mely jelképévé vált a filmfesztiválnak, ahol 1954 óta a hivatalos nagyjátékfilm-verseny győztes alkotásának rendezője emelheti magasba az Arany Pálmát.
Míg kezdetben egyetlen díjat ítéltek oda, később kategóriánként értékelték az alkotásokat. Ma az Arany Pálma, a Nagydíj és a Zsűri díja bír a legnagyobb presztízzsel. Tiszteletbeli Pálmával 1997 óta olyan korszakos rendezőket is díjaztak életművükért, mint Ingmar Bergman, Woody Allen, Clint Eastwood, Bernardo Bertolucci, színészi életműért pedig először Jeanne Moreau-t. 1951-től a fesztiválozók már a tavaszi napsütésben léphettek a Croisette körúti Fesztiválpalota vörös szőnyegére, akkor tették ugyanis át őszről a rendezvény időpontját, 1959-től pedig filmvásárt is szerveznek.
Végezetül íme, néhány érdekesség!
Az 1968-as fesztivál a diákság megmozdulásaival összefüggésben félbeszakadt. Egyetemisták szállták meg a fesztiválpalotát és olyan neves rendezők támogatásával, mint François Truffaut, Jean-Luc Godard vagy Roman Polański, megakadályozták a hivatalos vetítések folytatását. megtartását.
A 2013-as Cannes-i Filmfesztivál ideje alatt történt minden idők legnagyobb ékszerrablása, amikor 40 millió euró értékű ékszert tulajdonított el egy gyalogosan távozó fegyveres egy dubaji ékszerháznak a Carlton Hotel különtermében látható kiállításáról.
1967 óta Cannes adott otthont a MIDEM rendezvényének, a hanglemezkiadók nemzetközi vásárának is. Az 1970-es években több magyar könnyűzenész, Hacki Tamás, Szűcs Judith, Koncz Zsuzsa, az Omega vagy a Neoton Família is bemutatkozhatott ezeken az eseményeken.
Az 1990-es, hatodik Cannes-i Nemzetközi Táncfesztiválon a Magyar Állami Operaház Balett-társulata kétszer adta elő nagy sikerrel A bahcsiszeráji szökőkút című balettet a fesztiválpalotában. Az erről szóló útifilmet nézőink is megnézhetik október 4-én az Archívum m3.hu oldalán 22 óra 40 perces kezdettel.
Borítókép: Cannes, 1979. május 18. Hajókikötő. Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum. Készítette: Farkas Tamás. Azonosító: MTI-FOTO-S__FA19790518007
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 305 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.