Bozsik „Cucu”, ahogy nagymamája, majd később a szurkolók is becézték, Kispest munkásnegyedében született és nőtt fel. A család szegény volt, ő kifutófiúként járult hozzá megélhetésükhöz, s amikor csak tehette, legjobb barátjával, a szomszédban lakó Puskás Ferenccel rúgták a grundon a rongylabdát. A munkáslétből való kitörést a futball jelentette számára: a tehetséges fiút tizenegy éves korában leigazolta a Kispesti Atlétikai Club. Miután 1943-ban bekerült a klub felnőtt csapatába, már profiként léphetett pályára, első bajnoki mérkőzését a Vasas ellen játszotta. A második világháború végén katonaszökevény bátyjával bujkált, később a szovjetek akarták „málenkij robotra” vinni, de sikerült megszöknie.
A „fordulat éve”, az 1948-as kommunista hatalomátvétel után az új, szocialista sportvezetés a labdarúgást is átszervezte: a legjobb játékosokat a kirakatcsapatnak szánt, 1949-től Budapesti Honvéd néven szereplő kispesti együttesben „összpontosították”. A világverő magyar Aranycsapat gerincét alkotó Honvéd az 1950-es évek első felében túlzás nélkül a világ legjobb klubcsapatának számított, a rendkívül magas színvonalú magyar bajnokságot 1952-ben veretlenül nyerte meg. Bozsik a klubhűség megtestesülése volt, soha nem játszott másik egyesületben: csaknem két évtized alatt 447 bajnoki mérkőzésen szerepelt, ezeken 33 gólt szerzett és ötszörös magyar bajnok lett. Érdekesség, hogy a sportsajtóban „Bozsik II.” néven is emlegették, mert bátyja, az 1952-ben elhunyt Bozsik István egy ideig a Kispest csapatának kapusa volt.
Cucut tökéletes labdakezelés, nagyszerű rúgótechnika, kivételes játékintelligencia, helyzetfelismerés és irányítóképesség jellemezte. A labdarúgás valóságos művészének tartották, aki vakmerő dolgokat is hajlandó volt bevállalni. Jobbfedezet posztjáról negyven-ötven méteres, mindig pontos, tért ölelő átadásokkal hozta helyzetbe társait, elsősorban barátját, Puskás „Öcsit”, akivel szavak nélkül is értették egymást. Ő volt az első klasszikus középpályás, fénykorában a világ legjobb támadó fedezetének tartották. Nem volt igazán gyors, de rendkívül jó helyezkedésével, mozgékonyságával és lendületességével zavarba hozta az ellenfél védelmét.
Mindössze huszonkét éves volt, amikor Gallowich Tibor szövetségi kapitány meghívta a válogatottba. A címeres mezt 1947. augusztus 17-én, a bolgárok ellen húzhatta először magára. A szövetségi kapitányi posztot 1949-ben Sebes Gusztáv vette át, és a következő időszakban az „Aranycsapatnak” elnevezett magyar válogatott korszerű támadójátékával végigverte a világot. A nemzeti tizenegy 1950-től négy éven át maradt veretlen nemzetközileg jegyzett mérkőzésen, 1952-ben olimpiai bajnoki címet, 1953-ban Európa Kupát nyert, ugyanebben az évben az „évszázad mérkőzésén” 6:3-ra a londoni Wembley Stadionban legyőzte a hazai pályán addig veretlen (!) angol válogatottat. Ezen a meccsen Bozsik is emlékezetes gólt lőtt, egy fanyar humorú újságíró meg is jegyezte: „ez a képviselő megérdemelné, hogy miniszterelnök legyen” – a válgotatott jobbfedezet ugyanis ekkor parlamenti képviselő is volt. Az Aranycsapat a legrosszabbkor kapott ki újra: 1954-ben a világbajnokság berni döntőjében 3:2-re alulmaradt az esélytelennek tartott nyugatnémet válogatottal szemben, s a várt ünnep valóságos nemzeti gyásznappá változott.
Az 1956-os forradalom idején ő is részt vett a Honvéd illegális dél-amerikai túráján, amelynek végén a játékosok többsége úgy döntött, hogy külföldön folytatja pályafutását. Bozsik is kapott több ajánlatot Spanyolországból, de hazajött és tovább játszott a Honvédban, valamint a nemzeti tizenegyben. Tagja volt az 1958-as svédországi világbajnokságon tizedik helyen végzett válogatottnak, 1959-ben a Honvéddal megnyerte a Közép-európai Kupát. A címeres meztől 1962-ben, harminchét évesen, az Uruguay elleni 1:1-es mérkőzésen búcsúzott.
A válogatottban összesen 11 gólt szerzett, és elsőként érte el a százszoros válogatottságot. Sőt, halála után két évtizeddel, 2000-ben 101-szeres válogatott lett, mert 1958-ban egy Libanon elleni mérkőzésen is pályára lépett, amelyet csak ekkor minősítettek hivatalos találkozónak. Ennél többször azóta is csak Király Gábor (108) és Dzsudzsák Balázs (109) szerepelt a magyar nemzeti tizenegyben.
Visszavonulása után is a kirakatban maradt: a Honvéd szakosztályvezetője volt, 1966-ban és 1967-ben 47 alkalommal ült edzőként a csapat kispadján. Egyetlen mérkőzésen, 1974-ben Bécsben a magyar válogatottat is irányította szövetségi kapitányként. Korai halálát szívelégtelenség okozta 1978. május 31-én.
Pályafutása során rengeteg elismerésben részesült, 1952-ben ő lett az év játékosa, az 1956-os, első Aranylabda-szavazáson a hatodik helyen végzett (a negyedik Puskás mögött). A Honvéd játékosaként hivatásos katonatiszt is volt, 1950-ben századossá léptették elő, 1953-ban országgyűlési képviselővé választották. Katonai rendfokozatától, kitüntetéseitől és mandátumától 1957-ben a Honvéd fent említett, illegális túrája miatt fosztották meg (de 1996-ban posztumusz ezredessé léptették elő). A válogatott oszlopaként, a szurkolók kedvenceként, és az egyetlen százszoros válogatottként azonban ezután is biztos egzisztenciát tudhatott magáénak.
1986 óta az ő nevét viseli a Budapest Honvéd mindenkori stadionja, 2000-ben Kispest és 2013-ban Budapest posztumusz díszpolgára címben részesült. A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja volt. Róla nevezték el a szőnyi általános iskolát, a Nyíregyháza Spartacus labdarúgó-akadémiáját és az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) labdarúgó utánpótlásprogramját. Fia, Bozsik Péter maga is labdarúgó, majd edző lett, 2006-ban szövetségi kapitánnyá is kinevezték, így a magyar labdarúgás történetében addig példátlan módon apa és fia is ült a válogatott kispadján.
Tekintsék meg a Nemzeti Archívum kínálatában elérhető Magyar történelmi arcképcsarnok című filmsorozat Bozsik Józsefről szóló epizódját, amely korabeli dokumentumok és levelek felhasználásával rajzolja meg az Aranycsapat középpályásának portréját: https://s.mtva.hu/IMjcin1e
Borítókép: Bozsik József belövi a Budapesti Honvéd második gólját a Szpartak Moszkvának a Népstadion ünnepi nyitómérkőzésén (4:3). Készítette: Bojár Sándor. Tulajdonos: MTI/MTVA
Kedves Olvasó, folyamatosan bővülő Fotótárunkban jelenleg több mint 330 ezer fénykép közül válogathat. Ha cikkünk felkeltette érdeklődését, ide kattintva számos további érdekes felvételt talál.